Publikáció: Magyar alkotmányosság a bűnügyi jogsegélyjog útvesztőiben

Dr. Karsai Krisztina*, Dr. Ligeti Katalin**: Magyar alkotmányosság a bűnügyi jogsegélyjog útvesztőiben

I. Bevezetés

A nemzetközi bűnügyi együttműködés joga (más szakkifejezéssel a nemzetközi bűnügyi jogsegély)3 jellemzően marginális érdeklődésre számíthat a büntetőjoggal foglalkozó szakemberek, tudományos kutatók -vagy akár a joghallgatók – részéről, közigazgatási jellege, bonyolult nemzetközi szabályrendszere nem tette vonzóvá a szakma számára. Az uniós jogfejlődés s az azzal együtt járó új filozófiájú jogintézmények azonban változtattak ezen a helyzeten, s mondhatni, szükségképpen az érdeklődés (egyik) középpontjává vált az európai bűnügyi együttműködés szabályrendszere, működése. Ettől azonban a joganyag még komplexebbé vált, hiszen a hagyományos bűnügyi jogsegély rendszerében működő nemzetközi egyezmények és viszonossági gyakorlatok szövetét az Európai Unióban – eltérő jogi jellemzőkkel – harmadik pilléres jogforrások (illetve a schengeni joganyag) is átszövik. Így a felmerülő jogi problémák is bonyolultak, sokszor nemzetközi jogi, európai jogi és büntetőjogi kérdéseket egyaránt tartalmaznak, amelyek labirintusában a kiutat, s megoldást keresve könnyen eltévedhet még a legfelkészültebb jogász is. Mint ahogy ez meg is történt hazánkban. Először akkor, amikor a 2007. december 17-én a magyar Országgyűlés elfogadta a 2007. évi CLXVII. törvényt az Alkotmány 57. cikk (4) bekezdésének (a törvényesség elve) módosításáról. Másodszor pedig 2008. március 11-én, amikor az Alkotmánybíróság meghozta a 733/A/2007. számú határozatát.4

Publikáció: Csatlakozhat-e az Európai Unió az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európa Tanács-i Egyezményhez?

Egbert Myjer*: Csatlakozhat-e az Európai Unió az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európa Tanács-i Egyezményhez? (MJ, 2007/3., 170-176. o.)

(AMSTERDAM)

Általános feltételek és gyakorlati kérdések

A) Bevezető megjegyzés

Amikor felkértek rá, hogy a fenti témáról tartsak előadást, még nem tudtam, hogy e területen milyen sok fejlemény történt. Mivel pedig a témával kapcsolatban eleinte felmerült összes gondolatommal már szakértői csoportok foglalkoztak – nálam sokkal kitűnőbb módon -, így annyit tehetek, hogy a már létező jogi dokumentumokról adok összefoglalót.

Publikáció: Az európai belső piac és az európai demokrácia: a szolgáltatások alapszabadságától a szolgáltatási irányelvig – és vissza?

Prof. Dr. Christian Calliess–Domahidi Ákos: Az európai belső piac és az európai demokrácia: a szolgáltatások alapszabadságától a szolgáltatási irányelvig – és vissza?

Gondolatok a szolgáltatási irányelv dogmatikai problematikáiról, valamint annak hazai átültetéséről

2007. március 25-én ünnepelhettük azon Római Szerződések 50. születésnapját, amely Szerződések központi célja a belső piac kialakításában lelhető fel. A Szerződések által létrehozott gazdasági közösség azonban már a kezdetekben sem pusztán egy öncél megvalósítására törekedett. Mint ahogy azt a Római Szerződés a preambulumában megfogalmazott an ever closer union egyértelműen kifejezte, hogy a gazdasági rendszerek és a jogrendek összefonódásának célja a béke biztosítása. Az itt bemutatandó tanulmány célja kettős: egyrészt a szolgáltatási irányelv1 (a továbbiakban: Irányelv) szabályozási modelljében rejlő dogmatikai sajátosságok bemutatása, másrészt az Irányelv hazai átültetésének egy-egy problémájára2 a figyelem felhívása.

Publikáció: Az európai közigazgatás együttműködési és alá-fölé rendeltségi modellje

Prof. Dr. Eberhard Schmidt-Aßmann: Az európai közigazgatás együttműködési és alá-fölé rendeltségi modellje

I. Az európai közigazgatás, mint információs-, döntési-, ellenőrzési és együttműködési forma

A közösségi jog végrehajtása a legtöbb esetben a tagállamok feladata; a Közösség maga csak kevés saját közigazgatási hatáskörrel és forrással rendelkezik. Emiatt gyakran csak a végrehajtás szervezeti oldalának vizsgálata kerül előtérbe. Ez azonban a végrehajtással kapcsolatos kérdéskörnek csupán az egyik oldalát érinti. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a másik, funkcionális oldal, amelyet nem az elhatárolás, sokkal inkább az együttműködés jellemez. A közösségi jog végrehajtásának koncepcióját tehát a szervezeti elhatárolás és a funkcionális kapcsolódás, a kizárólagos hatáskörök és az együttműködés vizsgálata adja.

Publikáció: Gondolatok az Európai Unió alapjogi rendszerének metamorfózisáról

Dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet: Gondolatok az Európai Unió alapjogi rendszerének metamorfózisáról

Alapjogvédelem és alkotmányozás szükségszerű összekapcsolódása az Európai Unióban

Az alapjogok védelme jelenleg az Európai Unió egyik legfontosabb legitimációs kérdése. Nem véletlen, hogy az Európai Unió jövőjének jogi kereteit megtervezni hivatott, 2002. február 28-tól működő Európai Konvent1 II. számú munkacsoportja éppen az alapjogok jövőbeni szerepéről és helyéről köteles javaslatot készíteni. A Konvent az integráció történetében a második ilyen, konvent-szerűen, tehát reprezentatív és demokratikus elvek szerint összeállított és ilyen elvek szerint működő jogszabály-szövegező testület.

Publikáció: Reagálás az első szám vitaindítójára – A magyar Lisszabon-határozat

Blutman László: Reagálás az első szám vitaindítójára – A MAGYAR LISSZABON-HATÁROZAT: BEFEJEZETLEN SZIMFÓNIA LUXEMBURGI HANGNEMBEN

[Megjelent az Alkotmánybírósági Szemle 2010/2. számában, 90-99. o.]

Az Alkotmánybíróságnak egy indítvány nyomán meg kellett nyilatkoznia az Európai Unió alapító szerződéseit módosító Lisszaboni Szerződést kihirdető 2007. évi CLXVIII. törvény alkotmányosságáról.[1] A határozat nem látta a törvényt alkotmányellenesnek az indítványban felhozottak alapján. Nem is ez a következtetés az igazán érdekes, hanem az indokolás, mellyel a testület erre a döntésre jutott. Az ügy alkalmat adott arra, hogy a testület összegezze álláspontját az uniós jog, és különösen az alapító szerződések alkotmányos helyzetéről[2], útmutatást adva a magyar jogélet számára. Ez nem sikerült. A két párhuzamos indokolás és egy különvélemény is jelzi, hogy a testület lényeges dogmatikai problémákkal találta szemben magát az indítvány vizsgálatánál. E problémákra a következőkben kívánok rámutatni, némi háttérelemzést is ajánlva.

Publikáció: Az Alkotmánybíróság esete az Unió által kötött nemzetközi szerződésekkel

Dr. Vincze Attila: Az Alkotmánybíróság esete az Unió által kötött nemzetközi szerződésekkel1

[Megjelent a Európai Jog 2008/4. számában, 27-34. o.]

Az Alkotmánybíróság 2008. március 11-ei határozatával foglalt állást „az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló Megállapodás” kihirdetéséről szóló, az Országgyűlés 2007. június 11-ei ülésnapján elfogadott törvény alkotmányosságáról. A megállapodás (továbbiakban:  EUIN-megállapodás) célja a kiadatási ügyek gyorsítása és egyszerűsítése az EU tagállamai, valamint Izland és Norvégia között egy a megállapodás mellékletében részletezett elfogatóparancs alkalmazásával. A kiadott elfogatóparancsot annak az államnak az igazságügyi hatósága hajtja végre, és dönt a végrehajthatóságról, amelynek a területén az érintett személyt elfogták, azonban az átadást csak meghatározott körülmények esetén tagadhatja meg. Ez azt jelenti főszabály szerint, hogy a kiadatási kérelmeket teljesítenie kell.

Publikáció: Az Európai Bíróság legújabb post-Francovich ítéletei: a felelősségi kritériumok differenciálódása

Prof. Dr. Kecskés László: Tíz év múlva – Az Európai Bíróság legújabb post-Francovich ítéletei: a felelősségi kritériumok differenciálódása

[Megjelent az Európai Jog 2001/4. számában, 8-12. o. ]

Az angol nyelvű fordításában a mai középkorú jogászgeneráció számára talán nosztalgikusan csengő cím (Ten years after) az állami kárfelelősség európai jogi joganyagának fejlődésére is vonatkoztatható. „Ten years of Francovich” címmel 2001. május 14-én és 15-én az Európai Jogi Akadémia (ERA) Trierben tartott konferenciát a közösségi jognak a nemzeti bíróságok előtti kikényszerítéséről. Az egyik előadó, Pekka Aalto előadásának címében kifejezetten a jogtudomány évtizedének nevezte azt az utóbbi tíz évet, amelyben az állami felelősség esetjoga megalapozódott az Európai Bíróság joggyakorlatában.

Publikáció: A post-Francovich jelenség kialakulása

Prof. Dr. Kecskés László: A post-Francovich jelenség kialakulása

[Megjelent az Európai Jog 2001/2. számában, 3-11. o.]

Az Európai Bíróságnak a közösségi tagállamok jogharmonizációs kötelezettségszegései miatti kárfelelősségének lehetőségét dogmatikailag megnyitó úgynevezett „Francovich ítéletnek”1 az utóélete meglehetősen színesen és ellentmondásosan alakult. Már az alapul szolgáló ügynek az Európai Bíróság által 1991-ben hozott híres ítéletét követő pertörténete is éles fordulatot hozott. Francovich úr és felperesi pertársai ugyanis az 1991. évi nagy jogi diadal ellenére végül vagy talán egyelőre mégsem kaptak kártérítést az olasz államtól. A felperesek konkretizált kártérítési igényének az ügye is az Európai Bírósághoz került 1993-ban az olasz perbíróságoktól és 1993. november 9-én hozott ítéletében azt mondta ki az Európai Bíróság, hogy a felpereseket nem illeti meg a követelt kártérítés. Az ugyanis az Olaszország által átvenni elmulasztott közösségi irányelvre alapozottan nem érvényesíthető, lévén hogy a perben a másodrendű alperes olasz állam mellett elsőrendű alperesként szerepelő olasz társasággal szemben az olasz fizetésképtelenségi jog szerint a hitelezők nem indíthatnak „kollektív eljárást”2. A Francovich ítélet hatásait az Európai Bíróság joggyakorlatában elsőként és legjellegzetesebb módon a Brasserie3, a Factortame4, a British Telecommunications5 a Hedley Lomas6 és a Dillenkofer7 ügyekben hozott ítéletek mutatják.

Publikáció: Magyarázatok az irányelvek horizontális alkalmazására

Dr. Blutman László: Magyarázatok az irányelvek horizontális alkalmazására

Alaptételek az irányelvek belső jogvitákban történő alkalmazására

A közösségi jog közvetlen hatályának kérdése időről-időre vitákat kavar, amióta csak az Európai Bíróság a van Gend en Loos ügyben megvetette az elmélet elvi alapjait. A jelen munkában én a közvetlen hatály kérdését egy viszonylag szűk keresztmetszetben vizsgálom: csak az irányelvek, irányelvi rendelkezések tekintetében, és horizontális belső jogvitákban. A szokásoknak megfelelően horizontális jogviták vagy jogviszo­nyok alatt azon jogvitákat vagy jogviszonyokat értem, mely magánfelek között áll fenn, míg ezzel szemben vertikális jogvitában vagy jogviszonyban az egyik fél állam, állami szerv, vagy annak ellenőrzése alatt álló szervezet.  

Publikáció: Irányelvek alkalmazása magánfelek közötti jogvitákban – újragondolva

Dr. Blutman László: Irányelvek alkalmazása magánfelek közötti jogvitákban – újragondolva

[Megjelent az Európai Jog 2006/1. számában, 12-20. o.]

Egy irányelv joghatásai belső jogvitákban

Az Európai Közösségek Bírósága a Pafitis üggyel kezdődő esetjogban sajátos joghatásokat tulajdonított az irányelveknek horizontális jogviszonyokban, és erre a fejleményre sok magyarázat született. 1 Kérdés, hogy ezen ügyekre van-e egységes magyarázat, és e joghatások minősülhetnek-e egy közvetlen hatályú norma ismérveinek. A válaszra a következőkben teszek kísérletet. Ehhez azonban rögzíteni kellene, hogy mi a közvetlen hatály. Bármilyen meglepő, de a közvetlen hatály fogalma nem egyértelmű, és esetenként nehéz elhatárolni más, lehetséges joghatásoktól.

Publikáció: Az alapszabadságok az alapjogok konfliktusa

Dr. Vincze Attila: Az alapszabadságok az alapjogok konfliktusa – az Európai Bíróságnak a C-438/05. számú International Transport Workers’ Federation kontra Viking Line ügyben 2007. december 11-én hozott ítélete1

[Megjelent az Európai jog 2008/1. számában, 15-20. o.]

I. Bevezetés, az ügy háttere

Az Európai Bíróság 2007. december 11-én, a  C-438/05. sz., az International Transport Workers’ Federation, a Finnish Seamen’s Union és a Viking Line ABP, az OÜ Viking Line Eesti ügyben hozott ítélete számos, az alapszabadságok szempontjából alapvető kérdéseket vetett fel. Az International Transport Workers’ Federa­tion [szállítási dolgozók nemzetközi szövetsége, (ITF)], a Finnish Seamen’s Union [finn tengerészunió, (FSU)], valamint a Viking Line ABP (Viking) illetve annak leányvállalata, az OÜ Viking Line Eesti (Viking Eesti) közötti eljárás a szakszervezetek kollektív fellépésére illetve az ilyen fellépéssel való fenyegetésekre vezethető vissza, melyek azt célozták, hogy a Viking az egyik hajóját ne lajstromozza át a finn lobogóról egy másik tagállam, az észt lobogójára.

Publikáció: Magyar közrend – nemzetközi közrend – közösségi közrend

Dr. Kecskés László–Dr. Nemessányi Zoltán: Magyar közrend – nemzetközi közrend – közösségi közrend

[Megjelent a Európai jog 2003/3. számában, 41-42. o.]

Lehet-e közrendbe ütköző, ami nem jogellenes?

A széles értelemben vett jogharmonizáció újabban megérint már jogbölcseleti tartalmú intézményeket is. Ilyen benyomás alakul ki az olvasóban az Európai Bíróságnak az elmúlt évtizedekben a közrend irányában megmutatkozó, egyelőre sporadikus érdeklődését,  gondolatformálását tükröző ítéleteit tanulmányozva. A jelenleg nem túl nagy számú európai bírósági ítéletek füzére azt mutatja, hogy kialakulóban vannak az európai közösségi jogi közrend fogalom intézményi kontúrjai. Ez magyar szempontból azért figyelemre méltó – és tanulságos is lehet –, mert a közrendről való magyar jogi gondolkodás rendkívül bizonytalannak mondható. A közrenddel kapcsolatos magyar jogi nézeteket különösen összekuszálta egy néhány évvel ezelőtti legfelsőbb bírósági ítélet, amely ennek a tanulmánynak is kiindulópontja. Véleményünk szerint elméletileg összekapcsolható a közrendről való magyar jogi gondolkodás az Európai Unió közösségi jogában formálódó „közösségi közrend” fogalmával1. A kapcsolódási lehetőségeket elemző vizsgálódások annak ellenére nem tűnnek feleslegesnek, hogy a közrend témájával kapcsolatban Magyarországnak direkt jogharmonizációs kötelezettségei nyilvánvalóan nem lesznek az Európai Unió irányába. Ez egyébként tisztán kiolvasható az Európai Bíróság azon felfogásából is, amely szerint nem az Európai Bíróságra tartozik, hogy meghatározza egy szerződő állam közrendjének tartalmát, az viszont már az Európai Bíróság feladata, hogy ellenőrizze azokat a kereteket, amelyek között egy szerződő állam bírósága e fogalomra hivatkozással megtagadhatja egy másik szerződő állam bíróságától származó határozat elismerését2. Ha tehát a tagállami közrend biztosítása nemzetközi relációkat is érint (nemzetközi közrend) és ezekkel összefüggésben vagy akár ezektől függetlenül közösségi jogi érintkezési pontokat is felvet (közösségi közrend), akkor a téma már az Európai Bíróság számára sem közömbös. 

Publikáció: Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata (II. rész)

Dr. Kecskés László: Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata (II. rész)

[Megjelent az Európai Jog 2003/2. számában, 22-33. o.]

Az EU-csatlakozás miatti alkotmánymódosítás gondolata már 2000-ben felvetődött az Igazságügyi Minisztériumban

Az Alkotmánybíróság 4/1997. (I. 22.) és 30/1998 (VI. 25.) határozatai által telepített modernnek egyáltalán nem nevezhető dogma érthetően arra ösztönözte az alkotmányjoggal hivatalból foglalkozókat, hogy felvázoljanak egy olyan tematikai kört, amelyre az alkotmánymódosításnak célszerű volna kiterjedni. Az Európai Uniós csatlakozásunk alkotmánymódosítást igénylő kérdéseinek felsorakoztatásában egy szinte parttalan ötlet-kavalkád bontakozott ki. Érdekes kérdések és valóban nagyrészt rendezetlen problémák kerültek felszínre. Arról azonban hosszabb időn keresztül senki nem adott orientációt, hogy mi a fontossági sorrend közjogi adósságaink rendezésénél.

Publikáció: Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata (I. rész)

Dr. Kecskés László: Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata (I. rész)

[Megjelent az Európai Jog 2003/1. számában, 21-30. o.]

Megkésetten reagált a magyar közjogi gondolkodás

Magyarországon a közjogászok viszonylag megkésetten kezdtek el foglalkozni az európai integrációval összefüggő jogi kérdésekkel. A polgári jog, a kereskedelmi jog és a nemzetközi magánjog művelői közül többen is már évtizedek óta elemzik az úgy nevezett „európajog” kérdéseit és az e témakörre vonatkozó kutatásaik eredményeit hosszabb ideje már a magyar jogfejlődésre is vonatkoztatják tanulságokat, követni való példákat sorakoztatva. Még az 1990-es évek közepén is közjogászainkat szinte sürgetni, biztatni kellett az európai uniós jogfejlődés magyarországi konzekvenciáinak előkészítésére1. Talán az állami szuverenitás merev felfogása, differenciálatlan megítélése okozta elsősorban a szakmai késlekedést.

2002. december 17-én néhány hónapos kemény politikai csatározást követően a magyar Országgyűlés végül is nagy szavazati aránnyal támogatva elfogadta az Európai Unióhoz történő csatlakozás alkotmányos feltételeinek megteremtése érdekében a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2002. évi XLI. törvényt. Az alkotmánymódosítás gyors, zökkenőkkel és politikai konfrontálódásokkal teli folyamatát, az elkészült és az Országgyűlés elé került négy tervezet tematikailag esetenként szétfolyó anyagát vizsgálva úgy tűnik, hogy közjogászaink most gyorsan mindent pótolni akartak. Olyan kérdéseket is szóba hoztak, szabályozásra érettnek állítottak be, amelyeknek az elemzéséhez jóval korábban hozzá kellett volna kezdeni. Így aztán ennek az alkotmánymódosítási folyamatnak kétségtelenül kapkodó jellege volt.