C 210/10. sz. ügy, Urbán Márton kontra Vám és Pénzügyőrség Észak alföldi Regionális Parancsnoksága

Az ügy igen érdekes az arányosság elvének alkalmazása szempontjából és remélhetőleg pozitívan befolyásolja a későbbi rendesbírósági gyakorlatot is.

Az ügy tényállása szerint Urbán Márton magyar honosságú tehergépjárművével Magyarországról Romániába közlekedett 2009. március 25‑én, amikor a Debreceni Vám‑ és Pénzügyőri Hivatal járőrei az ártándi határátkelőhelyen közúti ellenőrzés keretében menetíró készülékét és menetíró korongjait is vizsgálták. A menetíró készülék használata körében az ellenőrzés nem tárt fel hiányosságot. Az Urbán M. részéről átadott tizenöt db menetíró korong egyikéről azonban hiányzott az érkezési kilométer feltüntetése. Erre tekintettel az elsőfokú vámhatóság 2009. március 25‑i határozatában az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó szabályok megszegése miatt 100 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. Urbán e határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, amelyben a kiszabott közigazgatási bírság elengedését vagy csökkentését kérte, hivatkozva arra, hogy a kiszabott bírság összegét az elkövetett mulasztáshoz képest túlzónak tartja, mivel fuvarlevelére rávezette a kilométer‑számláló állását.

Tekintettel arra, hogy az esetben európai jog átültetését szolgálta az alkalmazandó magyar jogszabály, az Európai Bíróság alkalmazandónak tartotta az arányosság elvét. Erre tekintettel megállapította, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti jogszabályban előírt szankciók nem léphetik túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges a szóban forgó jogszabály által jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításához, így amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé hátrányosat kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest (lásd ebben az értelemben a C‑379/08. és C‑380/08. sz., ERG és társai egyesített ügyekben 2010. március 9‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑2007. o.] 86. pontját).

Az 57/2007 kormányrendelet 5. §‑ának (1) bekezdése azonban 100 000 HUF átalányösszegű bírságot hoz létre a 3821/85 rendelet 13–16. cikkében előírt adatrögzítő lapok használatával kapcsolatos rendelkezések valamennyi megsértése tekintetében, anélkül hogy különbséget tenne a szóban forgó különféle jogsértések jellege és súlya között.

E tekintetben az Európai Bíróság jelezte, hogy az arányosság elve nemcsak a jogsértés tényállási elemeinek meghatározását és a bírságok mértékével kapcsolatos szabályok meghatározását illetően, hanem a bírság kiszabása során figyelembe vehető
tényezők megítélése tekintetében is köti a tagállamokat.

Azt a feltételt illetően, hogy a szankció nem lehet túlzott az említett célokhoz képest, megállapította az Európai Bíróság, hogy az említett bírság összege csaknem azonos a magyarországi munkavállalók havi nettó átlagjövedelmével. Következésképpen az alapeljárásban a szankció mértéke az elkövetett jogsértéshez képest aránytalannak tartotta.

Remélhetőleg az ezen ügyben megfogalmazottakat a bírói gyakorlat figyelmebe fogja venni a tisztán belső konstellációk kapcsán is.