Publikáció: A WTO és az EU jog viszonyának újabb felvonása a dömpingellenes jog díszletei között

Dr. Vincze Attila, LL.M.: A WTO és az EU jog viszonyának újabb felvonása a dömpingellenes jog díszletei között

[Megjelent az Európai Jog 2007/6. számában, 20-25. o.]

Az Európai Bíróság 2007. szeptember 27-én a C-351/04. számú, az IKEA Wholesale Ltd. kontra Commissioners of Customs & Excise ügyben hozott ítélete

I. Bevezetés, az ügy háttere

Az Európai Bíróság 2007. szeptember 27-ei ítélete újabb és nem lebecsülendő elem a világkereskedelmi (WTO) és a közösségi jog viszonyában, és érdekes fejleményt jelent a közösségi dömpingjogban is.

Az ügy központjában az a kérdés állt, hogy a WTO jogával ellentétesen kivetett dömpingellenes vám visszakövetelhető-e. Ez két főbb problémakört érintett, az egyik, hogy mi a viszony a közösségi és a WTO jog között, illetve hogyan kell megítélni a közösségi jog szempontjából azokat a dömpingellenes praktikákat, jelen esetben a nullázás (zeroing) módszerét, mely aligha tekinthető fairnek, és mint ilyen ellentétben áll a WTO joggal.

[hidepost=0]

Az eset az Egyiptomból, Indiából és Pakisztánból származó pamutágyneműk behozatalára vonatkozó dömpingellenes vám kivetéséről szóló egymást követő rendeletek1 alapján kivetett dömpingellenes vám miatt pattant ki, mely rendeletek jogellenességére alapozva az IKEA a dömpingellenes vám visszatérítését követelte az angol adóhatóságtól, a Commissioners of Customs & Excise-tól. Miután az ügy másodfokon a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division elé került, e Bíróság előzetes döntéshozatal érdekében az Európai Bírósághoz fordult.

A következőkben két kérdésre koncentrálunk: a WTO és a közösségi jog viszonyára, illetve és ezzel szoros összefüggésben arra, hogy a dömpingellenes közösségi jogi előírások megfelelnek-e a világkereskedelmi jognak.

II. A világkereskedelmi (WTO) és a közösségi jog viszonya

Az előterjesztett első kérdés is lényegében arra irányult, hogy a Bíróság vizsgálja meg a dömpingellenes vámot kivető rendelet érvényességét a – WTO Vitarendezési Testülete (DSB) későbbi ajánlásai és határozatai által értelmezett – dömpingellenes megállapodásra tekintettel.

Az érvényesség kérdésének megválaszolása attól függ, hogy vajon a WTO jog magasabb szinten helyezkedik-e el a közösségi jogforrási hierarchiában mint a szekunder jog, jelesül a rendeletek, és, hogy a világkereskedelmi jog közvetlenül alkalmazandó-e. Az elsőbbség, a közvetlen alkalmazandóság és a közvetlen hatály problematikája nem csak a közösségi és a tagállami jog viszonyában kapcsolódik össze elválaszthatatlanul, hanem a közösségi és a nemzetközi jogéban is.2

A nemzetközi jogi megállapodások a másodlagos joggal szemben magasabb szinten helyezkednek el a jogforrási hierarchiában. Ez következik az EKSz 300. cikk (7) bekezdéséből, amit a Bíróság is úgy értelmez, hogy azok alkalmasak lehetnek egy másodlagos közösségi aktus érvénytelenségét előidézni.3 A jogforrási hierarchiában elfoglalt helyből következik az is, hogy a másodlagos EK jogot nemzetközi joggal konform módon kell értelmezni, ha és amennyiben erre a szekunder jogi szabályozás alkalmas.4 A közvetlen alkalmazandóság elismerésében azonban az Európai Bíróság nem jeleskedik.

Jelen ügyben is visszatérnek a már megkövesedni látszó ítélkezési gyakorlat fő elemei. „Figyelemmel szerkezetükre és felépítésükre, a WTO-megállapodások főszabály szerint nem szerepelnek azon jogi normák között, amelyek tekintetében a Bíróság vizsgálhatja a közösségi intézmények jogi aktusainak jogszerűségét”.5 A Bíróság csak egyetlen esetben vizsgálja a közösségi jogi aktusnak a WTO-szabályokra figyelemmel fennálló jogszerűségét, mégpedig akkor, ha a Közösség a WTO keretében vállalt valamely különös kötelezettséget szándékozott a másodlagos közösségi jogi aktussal végrehajtani, vagy ha a közösségi jogi aktus kifejezetten a WTO megállapodások egyedi rendelkezéseire utal.6

E mögött a formula mögött az a gondolat húzódik meg, hogy a WTO keretében vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek általában nem közvetlenül alkalmazandóak, csupán azokban a kivételes esetekben, amikor a Közösség erre irányuló szándéka a megalkotott közösségi jogi aktusból világosan kitűnik. Ez az első pillantásra talán meglepőnek tűnő gondolat egyrészt nem idegen a nemzetközi jogi kötelezettségvállalások természetétől,7 másrészt a szerződés szövege ezt alátámasztja, harmadrészt – hogy a bírósági ítéletek kontextusáról se feledkezzünk meg – a főbb kereskedelmi partnerek – USA, Japán – hasonló gyakorlatára adott válasz, illetve reakció.8

A dogmatikai keretek között maradva, és kevesebb figyelmet fordítva a politikai környezetre – ki kell emelni, hogy abból a tényből, hogy egy nemzetközi szerződés „kötelező” [EKSz. 300. cikk (7) bek.] még nem következik, hogy feltétlenül alkalmazandó is, vagyis, pl. semmisségi kereset alapjául szolgálhatna [akár közvetlenül az EKSz 230. cikk alapján, akár közvetetten az EKSz 234. cikk (1) bek. b) pont szerint]. Ennek az oka az EKSz rendszertani összefüggéseiből fakad. Míg az EKSz 300. cikk úgy fogalmaz, hogy kötelező a nemzetközi szerződés, addig az EKSz 249. cikk (2) bek. a következőket állapítja meg „A rendelet (…) [t]eljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó” (kiemelés a szerző – V. A.). Vagyis az EK joga megkülönbözteti a kötelező és az alkalmazandó normákat.9 Ami azt is jelenti, hogy a közvetlen alkalmazhatóságnak további feltételek teljesítésétől kell függenie.10 Ez a további feltétel az, hogy a Közösség a WTO keretében vállalt valamely különös kötelezettséget szándékozott a másodlagos közösségi jogi aktussal végrehajtani, vagy ha a közösségi jogi aktus kifejezetten a WTO megállapodások egyedi rendelkezéseire utal.11

A jelen esetben ezt az Európai Bíróság a WTO Vitarendezési Testülete döntéseinek közvetlen alkalmazandóságát is érintette, melyek különösen a Tanácsnak a WTO Vitarendező Testülete által dömping- és szubvencióellenes ügyekkel kapcsolatban elfogadott jelentés után a Közösség által hozható intézkedésekről szóló 1515/2001/EK rendelete fényében válnak kiemelten érdekessé. E rendelet célja azonban nem az, hogy a Vitarendező Testület (Dispute Settlement Body – DSB) által hozott döntéseket kötelezően átvegye, hanem sokkal inkább az, hogy átvehesse, ha erre van politikai szándék a Tanácsban, ahogy erre utal a rendelet (4) és (5) preambulum­bekez­dése is. Azonban ha még van is ilyen szándék, az elfogadott intézkedések, tekintve a DSB határozatainak nem kevéssé titkolt békés politikai rendezést preferáló karakterét, csak a jövőben alkalmazhatóak, és nincs visszamenőleges hatályuk.12 Ebből következően a DSB bármilyen megállapítása, legfeljebb  azzal a hatással járhat, hogy a jövőben ehhez hozzáigazítják a közösségi jogot, azonban azzal nem, hogy ez alapján a konkrét dömpingellenes vámot megállapító rendelet jogszerűségét – visszamenőlegesen – vizsgálni lehetne.

Eddig az ügy nem sokban különbözik a korábbi gyakorlattól, annak konszolidálásaként is felfogható lenne, a svédcsavar az ügyben azonban éppen ezen a ponton érkezik el, amikor a Bíróság a közösségi jog értelmezését végzi el, és a dömpingellenes büntetővámot megállapító 2398/97/EK rendeletet a közösségi dömpingellenes alaprendelethez méri, és ez alapján vizsgálja annak jogszerűségét. Mielőtt ennek részleteit vizsgálnánk érdemes röviden a közösségi dömpingellenes jog alapjait felvillantani.

III. A közösségi dömpingjog alapjaihoz

Az dömpingellenes jog a közösségi kereskedelempolitika egyik központi eleme, mely a Közösségen kívüli harmadik országokból érkező dömpingelt áruk ellen szelektíven büntetővámok kiszabását teszi lehetővé. Dömpingről akkor beszélhetünk, ha egy terméket egy másik ország kereskedelmébe a rendes értéknél – a rendes kereskedelmi forgalomban érvényesülő összehasonlító áránál – alacsonyabb értéken hoznak forgalomba, illetve vezetnek be.

A dömpingellenes intézkedések Európai Közösség általi alkalmazását szabályozó rendelkezések az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-ei 384/96/EK tanácsi rendeletben13 szerepelnek, melynek nemzetközi jogi kereteit a GATT (General Agreement on Trade and Tariffs) VI. cikke illetve ennek végrehajtására megkötött Antidömping-megállapodás (Megállapodás a GATT 1994. VI. cikkének végrehajtásáról) jelöli ki.14 Ennek oka, hogy a Közösség mivel tagja a WTO-nak, így az EKSz 300. cikk (7) bekezdése valamint az EKSz 133. cikke közös olvasata alapján, a WTO jog olyan nemzetközi megállapodásnak minősül, mely mind a Közösséget mind a tagállamokat köti.15 A WTO jog meghatározza egyrészt, hogy mi a dömping (GATT VI. cikke), másrészt rögzíti a dömpingellenes eszközök alkalmazásának eljárási feltételeit az Antidömping megállapodásban.

A közösségi dömpingjog alapvetően megfelel a világkereskedelmi jognak, az Európai Bíróság pedig azon az állásponton van, különösen a dömpingellenes alaprendelet preambulumában megfogalmazottakra,16 hogy a közösségi dömpingellenes intézkedéseket a GATT keretében kötött megállapodás fényében kell értelmezni.17

A közösségi dömpingellenes alaprendelet alapján kerülnek megalkotásra azok a tercier jogot képező további rendeletek, melyeket a konkrét dömpingügyekben alkalmazni kell, amelyek megállapítják, hogy mely országokból, milyen termékekre, és milyen mértékben kell a dömpingellenes vámot kiszabni.

A dömpingellenes vám kiszabásának anyagi jogi előfeltétele a 384/96/EK rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint, hogy a dömpingelt terméknek a Közösségben történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz.18 A feltételek tehát: dömpingelés (384/96/EK rendelet 2. cikk), a Közösség egy gazdasági ágazatának okozott kár (3. sk. cikkek), az ezek közötti okozati összefüggés, valamint a beavatkozást indokló közösségi érdek (384/96/EK rendelet 9. cikk).

Az itt tárgyalt IKEA-ügy elsősorban a dömping megállapításának kérdéseit érinti, ezért a következőkben erre koncentrálunk. A dömpingelés megállapítása a termék rendes értéke [384/96/EK rendelet 2. cikk (1)–(7) bekezdése) és az exportár (384/96/EK rendelet 2. cikk (8)–(9) bek.] összehasonlításából [384/96/EK rendelet 2. cikk (10) bek.] adódó dömpingkülönbözet [384/96/EK rendelet 2. cikk (11)–(12) bek.] alapján történik, hasonlóan világkereskedelmi jog előírásaihoz.19 Ez a dömpingkülönbözet adja az alapját a kiszabható dömpingellenes védő-, illetve büntetővámnak. A dömpingkülönbözet az az összeg, amellyel a rendes érték az exportárat meghaladja, amit főszabály szerint minden egyes dömpingelő vállalkozás esetén külön-külön kell  megállapítani.20

A rendes érték megállapítására rendszerint az exportáló országban a független vevők által a rendes kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakat kell alkalmazni.21 Ha és amennyiben erre nincs mód, a tényleges ár nem állapítható meg, például, ha a kiviteli országban nem elegendő mértékben kereskednek ezekkel a termékekkel, vagy ha a piac sajátosságai miatt az összehasonlítást nem teszi lehetővé,22 mesterségesen kell az árakat meghatározni. A fiktív árképzés során a rendes értéket alapvetően a származási országban felmerülő előállítási költségeket alapul véve az eladási, általános és adminisztratív költségeket, valamint a nyereség ésszerű összegét hozzászámítva kell meghatározni.23 Ennek során azokat az állandó és változó egységnyi előállítási költségeket kell figyelembe venni, melyek ténylegesen terhelik a termelést [384/96/EK rendelet 2. cikk (4)–(6) bek.].24 A költségek alapján történő számítás alternatívája a normálérték meghatározására a rendes kereskedelmi forgalom keretében egy megfelelő harmadik országba irányuló reprezentatívnak tekinthető exportárak alapján történő számítás [384/96/EK rendelet 2. cikk (3) bek. 2. alternatíva].

Exportár. Az exportár az exportáló országból a Közösségbe exportra eladott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár [384/96/EK rendelet 2. cikk (8) bek.]. Azokban az esetekben, amikor nincs exportár, vagy amikor az nem határozható meg, vagy megbízhatatlannak látszik,25 akkor az exportár annak az árnak az alapján képezhető, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére,26 illetve ha a termék nem kerül viszonteladásra független vevő részére vagy nem abban az állapotban kerül viszonteladásra, ahogy importálták, az exportár bármely ésszerű alapon megállapítható.27 Az exportár kiszámításkor el kell végezni a szükséges korrekciókat a megbízható exportár megállapítása érdekében: figyelembe kell venni az importálás és a viszonteladás között felmerülő minden költséget, beleértve a vámokat és adókat, valamint a felhalmozódó nyereséggel kapcsolatosakat.28 A rendeletben megállapított kompenzációs kritériumok mindazonáltal nem tekinthetőek egy taxatív felsorolásnak.29

A kompenzációs kritériumokkal korrigált exportár azzal az eredménnyel jár, hogy a növekszik a dömpingkülönbözet, és ezzel együtt természetesen a kiszabható dömpingellenes vám mértéke. A közösségi szervek az ár kiszámításával kapcsolatos széles mérlegelési jogát a Bíróság következetes gyakorlatában elismeri.30

Az exportár és a rendes érték között tisztességes összehasonlítást kell végezni [384/96/EK rendelet, 2. cikk (10) bek.31].32 Ennek érdekében a rendelet tartalmaz egy nem taxatív33 listát a tisztességes összehasonlítás során figyelembe veendő szempontokról.

A dömpingkülönbözet megállapítására alapvetően a szimmetrikus módszer alkalmazandó: rendszerint a rendes érték súlyozott átlagának a Közösségbe irányuló összes exportügylet árainak súlyozott átlagával való összehasonlításával, vagy az egyes rendes értékeknek a Közösségbe exportált termékek egyes exportáraival való, ügyletenkénti összehasonlítása alapján („trans­action-by-transaction”)34 kell meghatározni. Ezt a két megoldást a WTO Antidömping megállapodás is tartalmazza a 2.4.2. cikkében.

A súlyozott átlag alapján történő eljárástól a közösségi jog eltérést enged egy aszimmetrikus módszer alkalmazásával. A súlyozott átlag alapján megállapított rendes értéket a Közösségbe irányuló összes egyedi exportügylet áraival is össze lehet vetni, ha az exportárak vásárlónként, területenként vagy időszakonként jelentős eltéréseket mutatnak, és ha az említett – szimmetrikus – módszerek meghatározott módszerek nem tükrözik a gyakorolt dömping teljes mértékét. Így gyakorlatilag egy sokkal szélesebb dömpingkülönbözet állapítható meg, mint a szimmetrikus módszerek alkalmazásával.35

Egy másik szintén a dömpingkülönbözet növelésével járó és az EK által is előszeretettel gyakorolt megoldás volt a „zeroing”, melyet az EK is előszeretettel gyakorolt, mindaddig, míg azt a WTO egy vitarendezési fórum nem találta jogellenesnek.36 A „zeroing” a következőben foglalható össze. A súlyozott átlagos normálérték és a súlyozott átlagos exportár közötti különbség hol pozitív volt, hol pedig negatív érték. Amennyiben ez pozitív, fennállt a dömping, a negatív eredmények esetén pedig ez nem állapítható meg. Ezek után az így kapott eredményeket össze kellett volna adni annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, történt-e dömping. Ezek összeadásakor azonban minden esetben, amikor negatív dömpingkülönbözetet állapított meg, akkor ezeket egyszerűen nullázta („zeroing”), ami természetesen a végső összeadáskor azzal járt, hogy a dömpingkülönbözet nagyobb lett, mintha ezeket a negatív értékeket levonta volna a pozitív dömpingkülönbözetből, és ez jelentősebb ellenintézkedésekre „jogosította” fel az EK-t.37

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a dömpingkülönbözet különböző – az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésében ismertetett – számítási módszerei közötti választás összetett gazdasági helyzetek értékelését feltételezi, és így az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatának az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, ezen tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia.38

IV. A „zeroing” megítélése a WTO és a közösségi dömpingjogban az IKEA-ügy fényében

A WTO Vitarendezési Testülete szerint a „zeroing” egyértelműen ütközik a WTO jogba. 2000. október 30-ai jelentésében a vitarendezéssel foglalkozó vizsgálóbizottság úgy ítélte meg, hogy az Európai Közösségek a dömpingellenes megállapodás 2.4.2., 3.4. és 15. cikkéből eredő kötelezettségeikkel összeegyeztethetetlen módon jártak el a 2398/97 rendelet elfogadását eredményező vizsgálatok során alkalmazott módszer tekintetében. A Közösség ezt részben vitatta. A WTO keretében létrehozott Fellebbezési Testület 2001. március 1-jei jelentésében megerősítette azt, hogy a Közösség által alkalmazott „zeroing” módszer összeegyeztethetetlen a dömpingellenes megállapodás 2.4.2. cikkével, továbbá azt, hogy a Közösség a dömpingellenes megállapodás 2.2.2. cikkének ii) pontjával összeegyeztethetetlen módon járt el a dömpingellenes vizsgálat keretében az igazgatási, az értékesítési és az általános költségek, valamint a nyereség összegének kiszámításakor. E megállapítások ismeretében az említett testület azt ajánlotta, hogy a Vitarendezési Testület hívja fel a Közösséget a szükséges intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy a 2398/97 rendelet összeegyeztethető legyen a dömpingellenes megállapodás értelmében rá háruló kötelezettségekkel.39

Az Európai Bíróság ezzel szemben sokáig védte ezt a megoldást, elsősorban arra hivatkozva, hogy a közösségi szervek széles mérlegelési hatáskörrel rendelkeznek,40 és ennek megsértése csak kivételesen súlyos esetekben járhat azzal, hogy az adott intézkedés közösségi jogilag is jogellenesnek minősüljön.

A Bíróságnak az itt tárgyalt IKEA-ügyet megelőző újabb gyakorlata is kiemelte azonban, hogy az aszimmetrikus módszer csak szigorú kivételességgel alkalmazható, és egyértelműen rögzíti, hogy az antidömping alaprendelet (384/96/EK) 2. cikk (11) bekezdését a lehető legteljesebb mértékben a WTO antidömping szabályainak fényében kell értelmezni. Ez arra engedett következetni, már korábban is, hogy az aszimmetrikus módszer alkalmazása ténylegesen is kivételnek fog minősülni, illetve ennek alkalmazása szigorú indokolási kötelezettség alá esik.41

Ehhez képest az IKEA ügy váltást jelent e korábbi gyakorlattal, mely konkludens módon elismerte a némi eufemizmussal aszimmetrikusnak becézett módszer jogosságát, még akkor is ha annak alkalmazhatóságát egyre magasabb követelményektől tette függővé. A kérdés úgy merült fel, hogy vajon a dömpingellenes vámot kiszabó 2398/97 rendelet a dömpingellenes alaprendelet fényében és alapján jogszerűnek minősíthető-e. Történt-e nyilvánvaló értékelési hiba a „zeroing” módszer alkalmazásával. Ez azért izgalmas kérdésfeltevés, mert maga az dömpingellenes alaprendelet (384/96/EK) gyakorlatilag a WTO dömpingellenes szabályait transzformálja a közösségi jogba.

Egészen konkrétan a kérdés az volt, hogy a globális dömpingkülönbözet megállapításához használt „zero­ing” módszer, ahogyan azt az alapeljárásbeli ügyben a kérdéses dömpingellenes vizsgálat keretében alkalmazták, összeegyeztethető-e az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével.

Az alaprendelet 2. cikkének (12) bekezdése értelmében a dömpingkülönbözet az az összeg, amellyel a rendes érték az exportárat meghaladja, melyet a szóban forgó cikk (10) bekezdésének megfelelően, tisztességes összehasonlítást végezve a hasonló termék rendes értéke és a Közösség irányában alkalmazott exportár között kell meghatározni.

Az Európai Bíróság kiemelte, hogy az alaprendelet (2) cikkében szereplő kifejezések egyáltalán nem utalnak a „zeroing” módszerre. „Épp ellenkezőleg, a szóban forgó rendelet kifejezetten arra kötelezi a Közösség intézményeit, hogy (…) tisztességesen vessék össze az exportárat a rendes értékkel.”42 A Bírósság azt vetette tehát a Tanács és a Bizottság szemére, hogy az összehasonlítás során a negatív dömpingkülönbözetre a „zeroing” módszer alkalmazásával tulajdonképpen az exportügyletek árát módosították, ami nem tekinthető az export és rendes érték tisztességes összevetésének. Amiből következik, hogy „a Közösség intézményei az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összeegyeztethetetlen módon jártak el, amikor a vizsgálat tárgyát képező termékre vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításakor mindegyik érintett terméktípus esetében a negatív dömpingkülönbözetre a „zeroing” módszert alkalmazták.”

V.  Összefoglalás és értékelés

Az IKEA-ügy nagyon sok tekintetben változást jelent a közösségi dömpingellenes fellépés jogában. Az Európai Bíróság ugyan fenntartja, hogy a WTO jog közvetlen alkalmazhatóságára alapvetően nincs mód, abból az egyén által is érvényesíthető alanyi közjogok nem fakadnak, mely alól kivételként azokat az eseteket ismeri el, melyekben az ilyen joghatás kiváltása a közösségi jogszabályalkotó kifejezett szándéka volt. Ebből a szempontból semmi új nincs az ügyben. Az igazi változást a WTO-konform jogértelmezés tartalommal való megtöltése jelenti. Ezt ugyan az ítélet maga közvetlenül nem mondja ki, azonban a közösségi dömpingellenes alaprendelet gyakorlatilag a WTO keretében kötött dömpingellenes megállapodás közösségi jogi átültetése, melyet a Bíróság a DSB döntéseinek szellemében értelmezett, elutasítva a világkereskedelmi joggal ellentétes „zeroing” módszer közösségi jogi alapú jogszerűségét. Ezzel a kerülő megoldással a Közösség saját dömpingellenes alaprendeletének értelmezésével érte el a WTO-konformitást, egyben fenntartva a korábbi álláspontját is, hogy maga a WTO-jog nem alkalmas önmagában nem olyan magasabb rangú norma, amelybe ütközés a közösségi jogi aktusok érvénytelenségét vonná maga után. Kérdéses, hogy vajon ez az ítélet csak a „zeroing” tilalmát vonja magával, vagy ezen túlmenő hatása is lesz, és azzal jár, hogy a WTO keretében kötött megállapodásokat a közösségi jogba átemelő, végrehajtó rendeleteket általában is úgy kell a világkereskedelmi jog szellemében értelmezni, hogy adott esetben a DSB által megállapított WTO-jogsértések egyben „autentikus” értelmezését is jelentenék az azonos tartalmú közösségi jogi aktusoknak.

 

Dr. Vincze Attila, LL.M. (München)

tudományos segédmunkatárs

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

 

Jegyzetek

 1 Az Egyiptomból, Indiából és Pakisztánból származó pamutágyneműk behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 1997. november 28-ai 2398/97/EK tanácsi rendelet (HL 332, 1. o.), az Egyiptomból, Indiából és Pakisztánból származó pamutágyneműk behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a vám alkalmazásának az Indiából származó behozatalok tekintetében történő felfüggesztéséről szóló 2398/97/EK tanácsi rendeletet módosító 2001. augusztus 7-ei 1644/2001/EK tanácsi rendelet (HL 219, 1. o.), a 2398/97/EK tanácsi rendeletet módosító és a Pakisztánból származó behozatalokra vonatkozó eljárás lezárásáról szóló, 2002. január 28-ai 160/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 26, 1. o.), valamint az 1644/2001/EK rendelettel módosított és hatályon kívül helyezett, az Indiából származó pamutágyneműk behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám megerősítéséről szóló, 2002. április 22-ei 696/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 109, 1. o.).

2 Csak az a közösségi norma lehet közvetlenül alkalmazandó, mely közvetlen hatállyal is bír. A közvetlen hatállyal bíró közösségi norma azonban nem válthatja ki a célzott joghatásait, ha a szubszumcióra alkalmas nemzeti jog azt az alkalmazásban megelőzi. Lásd összefoglalóan S. Beljin:  Die Zusammenhänge zwischen dem Vorrang, den Instituten der innerstaatlichen Beachtlichkeit und der Durchführung des Gemeinschaftsrechts, EuR, 2002, 351. skk. old.

3 21-24/72. sz. egyesített ügyek, International Fruit Company NV és társai kontra Produktschap voor Groenten en Fruit, 6. pont.

4 C-70/94, Fritz Werner Industrie-Ausrüstungen GmbH kontra Németország, 23. pont: „Továbbá ezt a megállapítást alátámasztja a Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény IX. cikke, mely relevánsnak tekintendő a közösség nemzetközi kereskedelmet szabályozó eszközeinek értelmezésekor.” (Fordítás V. A.). lásd továbbá: C-61/94. Bizottság kontra Németország, 52. pont.

5 Lásd a hiv. C-351/04 sz. ügy 29. pontját, valamint az ott is hivatkozott C-93/02. sz., Biret International kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítélet 52. pontját, és a C-377/02. sz., Van Parys ügyben 2005. március 1-jén hozott ítélet 39. pontját, szintén további utalásokkal.

6 Lásd a hiv. C-351/04. sz. ügy 30. pontját,valamint a C-149/96. sz., Portugália kontra Tanács ügyben 1999. november 23-án hozott ítélet 49. pontját.

7 Gondoljunk csak Hollandia érveire a már unos-untalan idézett 26/62 sz. van Gend en Loos kontra Holland adóhatóság ügyre.

8 Összefoglalóan lásd az egyes nemzeti jogokhoz Matsushita/Schoenbaum/Mavroidis: The World Trade Organization, Oxford, 2006, 91. skk. old., a közvetlen alkalmazhatóság/alkalmazandóság kérdéseihez vö. továbbá Stoll/Schorkopf, WTO, 78. skk. pontok; Stoll ZaörV (57) 1997, 127. skk. old. A TRIPS közvetlen alkalmazandóságához, az Európai Bíróság 2000 december 14-ei ítéltetét, a C-300/98. és C-392/98. sz. egyesített ügyekben, Parfums Christian Dior SA gegen TUK Consultancy BV és mások., 47. sk. pontok.

9 Lásd angol változat, „binding” – „applicable”, német „ver­bindlich” – „gilt unmittelbar”

10 Lásd átfogóan Weiß EuR 2005, 279. skk. old., a GATT szabályainak közvetlen alkalmazhatóságához: Arnold in Dauses, K. I. 32. skk. pontok.

11 Lásd a hiv. C-351/04. sz. ügy 30. pontját,valamint a C-149/96. sz., Portugália kontra Tanács ügyben 1999. november 23-án hozott ítélet 49. pontját.

12 Hiv.  C-351/04. sz. ügy 33. pontja.

13 HL L 56, 1. o., magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet.

14 Kihirdette az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről szóló 1998. évi IX. törvény.

15 A Közösségi és a WTO jog kapcsolatához lásd elsősorban Herrmann/Weiss/Ohler: Welthandelsrcht, 2. Aufl., München, 114. skk. pontok, rövid áttekintés magyarul, Dezső/Vincze: Magyar alkotmányosság az európai integrációban, Budapest, 2006, 132. skk. old.

16 Tekintettel arra, hogy a közösségi jogalkotó az új dömping­megállapodás, az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról kötött megállapodás nyelvezetét a Közösség jogalkotásába a lehető legteljesebb mértékben be kívánta építeni.

17 A Bíróság 2003 január 9-ei C-76/00 P, Petrotub és Republica kontra Tanács ügyben hozott ítélete, 54. skk. pontok.

18 Vö. Article VI GATT Anti-dumping and Countervailing Duties 1. „The contracting parties recognize that dumping, by which products of one country are introduced into the commerce of another country at less than the normal value of the products, is to be condemned if it causes or threatens material injury to an established industry in the territory of a contracting party or materially retards the establishment of a domestic industry.”

19 A dömping megállapításához a GATT, illetve az Antidömping megállapodás szerint Herrmann/Weiss/Ohler: i. m. 663. skk. pontok.

20 Ez a szabály természetesen nem alkalmazható az állami kereskedelmű országok esetén, vö. T-155/94. sz. ügy, Climax Paper Converters Ltd kontra Tanács.

21 Nem a ténylegesen fennálló árakból indul ki a Közösség, amennyiben ezek olyan vállalkozások között alakultak ki, melyek feltehetőleg üzleti kapcsolatban állnak vagy akik egymással kompenzációs megállapodást kötöttek. Ez a megoldás, a gazdasági függetlenség kritériuma, főleg a japán ipar egymással vertikálisan és horizontálisan összekapcsolódott vállalkozásainak árképzésének kiküszöbölésére alakult ki. Lásd 277/85. és 300/85. sz. egyesített ügyek, Canon Inc. és mások kontra Tanács, 1988. október 5.; 273/85 és 107/86. sz. egyesített ügyek, Silver Seiko Limited és mások kontra Tanács 1988. október 5; C-179/87. sz. ügy, Sharp Corporation kontra Tanács. Az ebben az esetben fennálló indokolási kötelezettséghez C-76/00 P. sz. ügy, Petrotub és Republica kontra Tanács, 79. skk. pontok.

22 Lásd hozzá Nettesheim/Duvigneau in Streinz, Art. 133 EGV, 75. pont.

23 C-179/87. sz. ügy, Sharp Corporation kontra Tanács, 1992 március 10; 277/85. és 300/85. sz. egyesített ügyek, Canon Inc. és mások kontra Tanács; 260/85. és 106/86. sz. egyesített ügyek Tokyo Electric Company Ltd (TEC) és mások kontra Tanács 1988. október 5;  kalkulálható nyereséghez C-105/90. sz. ügy, Goldstar Co. Ltd. kontra Tanács 1992. február 13.; C-178/87. sz. ügy, Minolta Camera Co. Ltd. kontra Tanács.

24 Ha ennek alapján az összeg megállapítása nem lehetséges, akkor a költségek megállapítására több megoldást kínál a 384/96/EK rendelet 2. cikk (6) bekezdése.

25 Annak eldöntése során, hogy az ár elegendően megbízható egy komplex gazdasági elemzést igényel, melynek megítélésekor a közösségi intézmények széles mérlegelést élveznek. Ez csak akkor bírálható felül a Bíróság által, ha a nyilvánvaló hibát követtek el az ár megbízhatatlanná nyilvánítása során. Vö. T-51/96. sz. ügy, Miwon Co. Ltd. kontra Tanács, 40. skk. pontok.

26 277/85. és 300/85. sz. egyesített ügyek, Canon Inc. és mások kontra Tanács; C-156/87. sz. ügy, Gestetner Holdings plc kontra Tanács és Bizottság.

27 Lásd hozzá T-161/94. sz. ügy, Sinochem Heilongjiang kontra Tanács, 1996. július 11.

28 255/84. sz. ügy, Nachi Fujikoshi Corporation kontra Tanács 1987. május 7.

29 C-156/87. sz. ügy, Gestetner Holdings plc kontra Tanács, 1990. március 14.

30 256/84. sz. ügy Koyo Seiko kontra Tanács, 1987. május 7. 258/84. sz. ügy, Nippon Seiko kontra Tanács; 260/85. és 196/86. sz. egyesített ügyek Tokyo Electric kontra Tanács, 1988. október 5; 273/85. és 107/86. sz. egyesített ügyek Silver Seiko kontra Tanács, 1988. október 5; T-88/98. sz. ügy, Kundan Industries Ltd. és Tata International Ltd. kontra Tanács, 2002. november 21.

31 Lásd hozzá Antidömping megállapodás 2.4. cikk.

32 Ennek alapja a normális üzletmenet T-159/94 és T-160/94. sz. egyesített ügyek, Ajinomoto Co. Inc. és The NutraSweet Com­pany kontra Tanács, 1997. december 18.

33 1996-ig ez taxatív felsorolás volt, majd egy GATT-Panel eljárás eredményeként, EC-Anti-dumping Duties on Audio Tapes in Casettes Originating in Japan, ADP/136/Corr. 1. (1996. június 8.), ezt módosította az EK. A taxatíve felsorolt kritériumok lazítását eredményező 384/96/EK rendelet 2. cikk (10) bek. d) és k) pontjainak alkalmazása eddig erősen restriktív gyakorlatot mutat, általában azzal, hogy az exportőrt terheli a bizonyítási teher. Ez végeredményben az éppen a GATT-Panel előtt vitatott módszer továbbélését jelenti, lásd ehhez Nettesheim/Duvigneau, in Streinz Art 133. EGV 80. pont.

34 E módszer alkalmazása nagyon sok feltételtől függ, mely nagyban nehezíti alkalmazását, bár amennyiben van lehetőség rá sokkal valósabb képet nyújt arról, hogy ténylegesen történt-e dömping.

35 Lásd hozzá Jacobs Főtanácsnok indítványát a C-76/00 P, Petrotub SA és Republica SA kontra Tanács ügyben, 8. skk. pontok. E módszer ugyan vitatható, azonban ez alapvetően a GATT antidömping megállapodás 2.4.2. cikke második mondatának szó szerinti átvételét jelenti, azzal az eltéréssel, hogy a WTO keretében kötött megállapodás az exportőr kötelességévé teszi annak indokolását, hogy miért nem lehet az említett különbségeket megfelelőképpen figyelembe venni a súlyozott átlagonkénti vagy a tranzakciónkénti összehasonlítás alkalmazásakor. Ezt a közösségi rendelet nem tartalmazza, az indokolási kötelezettség csupán az EKSz 253. cikkéből adódik.

36 Report of the Appellate Body, WT/DS141/AB/R, European Communities – Anti-Dumping Duties on Imports of Cotton-Type Bed Linen from India.

37 A „zeroing” módszeréhez Jacobs Főtanácsnok indítványát a C-76/00 P, Petrotub SA és Republica SA kontra Tanács ügyben, 12. skk. pontok. Lásd hozzá összefoglalóan Report of the Appellate Body, WT/DS141/AB/R, European Communities – Anti-Dumping Duties on Imports of Cotton-Type Bed Linen from India, 47. pont.

38 Hiv. C-351/04 ügy 41. pont., lásd ezzel kapcsolatban a 240/84. sz., NTN Toyo Bearing és társai kontra Tanács ügyben 1987. május 7-én hozott ítélet 19. pontját, a C-156/87. sz. Gestetner Holdings kontra Tanács és Bizottság ügyben 1990. március 14-én hozott ítélet 63. pontját, valamint a C-150/94. sz. Egyesült Királyság kontra Tanács ügyben 1998. november 19-én hozott ítélet 54. pontját.

39 Report of the Appellate Body, WT/DS141/AB/R, European Communities – Anti-Dumping Duties on Imports of Cotton-Type Bed Linen from India, 86-87 pontok.

40 Ahogy az itt tárgyalt C-351/04. sz. ügy, 40. pontjában a Bíróság kiemeli: „(…) a közös kereskedelempolitika, és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén a Közösség intézményei széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan”. Ahogy ez már kialakult joggyakorlatnak minősül, lásd a 191/82. sz., Fediol kontra Bizottság ügyben 1983. október 4-én hozott ítélet 26. pontját és a 255/84. sz., Nachi Fujikoshi kontra Tanács ügyben 1987. május 7-én hozott ítélet 21. pontját.

41 C-76/00 P sz. ügy, Petrotub SA és Republica SA kontra Tanács, 2003. január 9., 49. skk. pontok.

42 Hiv. C-351/04. ügy 55. pont

 [/hidepost]