Publikáció: Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata (I. rész)

Dr. Kecskés László: Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata (I. rész)

[Megjelent az Európai Jog 2003/1. számában, 21-30. o.]

Megkésetten reagált a magyar közjogi gondolkodás

Magyarországon a közjogászok viszonylag megkésetten kezdtek el foglalkozni az európai integrációval összefüggő jogi kérdésekkel. A polgári jog, a kereskedelmi jog és a nemzetközi magánjog művelői közül többen is már évtizedek óta elemzik az úgy nevezett „európajog” kérdéseit és az e témakörre vonatkozó kutatásaik eredményeit hosszabb ideje már a magyar jogfejlődésre is vonatkoztatják tanulságokat, követni való példákat sorakoztatva. Még az 1990-es évek közepén is közjogászainkat szinte sürgetni, biztatni kellett az európai uniós jogfejlődés magyarországi konzekvenciáinak előkészítésére1. Talán az állami szuverenitás merev felfogása, differenciálatlan megítélése okozta elsősorban a szakmai késlekedést.

2002. december 17-én néhány hónapos kemény politikai csatározást követően a magyar Országgyűlés végül is nagy szavazati aránnyal támogatva elfogadta az Európai Unióhoz történő csatlakozás alkotmányos feltételeinek megteremtése érdekében a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2002. évi XLI. törvényt. Az alkotmánymódosítás gyors, zökkenőkkel és politikai konfrontálódásokkal teli folyamatát, az elkészült és az Országgyűlés elé került négy tervezet tematikailag esetenként szétfolyó anyagát vizsgálva úgy tűnik, hogy közjogászaink most gyorsan mindent pótolni akartak. Olyan kérdéseket is szóba hoztak, szabályozásra érettnek állítottak be, amelyeknek az elemzéséhez jóval korábban hozzá kellett volna kezdeni. Így aztán ennek az alkotmánymódosítási folyamatnak kétségtelenül kapkodó jellege volt.

A bejegyzés tovább olvasásához kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon.