Publikáció: Reagálás az első szám vitaindítójára – A magyar Lisszabon-határozat

Blutman László: Reagálás az első szám vitaindítójára – A MAGYAR LISSZABON-HATÁROZAT: BEFEJEZETLEN SZIMFÓNIA LUXEMBURGI HANGNEMBEN

[Megjelent az Alkotmánybírósági Szemle 2010/2. számában, 90-99. o.]

Az Alkotmánybíróságnak egy indítvány nyomán meg kellett nyilatkoznia az Európai Unió alapító szerződéseit módosító Lisszaboni Szerződést kihirdető 2007. évi CLXVIII. törvény alkotmányosságáról.[1] A határozat nem látta a törvényt alkotmányellenesnek az indítványban felhozottak alapján. Nem is ez a következtetés az igazán érdekes, hanem az indokolás, mellyel a testület erre a döntésre jutott. Az ügy alkalmat adott arra, hogy a testület összegezze álláspontját az uniós jog, és különösen az alapító szerződések alkotmányos helyzetéről[2], útmutatást adva a magyar jogélet számára. Ez nem sikerült. A két párhuzamos indokolás és egy különvélemény is jelzi, hogy a testület lényeges dogmatikai problémákkal találta szemben magát az indítvány vizsgálatánál. E problémákra a következőkben kívánok rámutatni, némi háttérelemzést is ajánlva.

A bejegyzés tovább olvasásához kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon.