EH 2008.1809

EH 2008.1809 2004. május 1-jét követően a részben készenléti jellegű beosztásban foglalkoztatott tűzoltók – hathavi szolgálatteljesítési időkeretben – heti 48 órát meghaladóan teljesített szolgálata túlszolgálatnak minősül [Hszt. 84. § (2) és (4) bekezdés; 2005. évi CLXXIX. tv. 22. §; 93/104/EK irányelv 6. cikk 2. pont; 2003/88/EK irányelv 6. cikk b) pont, 17. cikk].

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesek hivatásos önkormányzati tűzoltóként állnak az alperesnél szolgálati jogviszonyban, 24/48 órás váltásos munkarendben foglalkoztatott állományban.

Az alperes az 1/2003. számú intézkedésében a Hszt. 84. §-a alapján a felperesek szolgálatteljesítési időkeretét 2003. január 1. napjától 117 szolgálati napban (2808 óra) állapította meg azzal, hogy az intézkedés visszavonásig érvényes. 2006. I. félévére a 4/2006. számú parancsnoki intézkedés a szolgálatteljesítési időt 1344 órában, 2006. II. félévére az 5/2006. számú intézkedés 1366 órában határozta meg. Az alperes az előírt szolgálatteljesítési időt meghaladó szolgálatot túlszolgálatnak tekintette.

A felperesek keresetükben 2004. május 1. és 2006. december 31. közötti időtartam tekintetében a heti 40 óra szolgálatteljesítési idő felett teljesített szolgálatukat túlszolgálatnak kérték minősíteni, amelyért a túlszolgálatra vonatkozó szabályok szerinti díjazás megfizetésére kérték alperest kötelezni. Álláspontjuk alátámasztására a 93/104/EK és a 2003/88/EK irányelvre hivatkoztak. Az alperes 2004. és 2005. évben a közösségi joggal ellentétesen állapította meg az évi szolgálatteljesítési időkeretet, ezért ezekre az évekre vonatkozóan csak a heti szolgálatteljesítési időkeret vehető figyelembe.

Az alperes az ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperesek szolgálatteljesítési idejének és időkeretének meghatározásakor a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően járt el.

A munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy 2004. május 1. és 2006. december 31. közötti időtartam vonatkozásában – hathavi szolgálatteljesítési időkeretet figyelembe véve – a hét naponta 48 óra szolgálatteljesítési idő felett felperesek által teljesített szolgálat túlszolgálatnak minősül.

A közbenső ítélet indokolása szerint az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a felperesek közvetlenül hivatkozhattak a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK irányelvre, és a helyébe lépett 2003/88/EK irányelvre, amelyek 6. cikkének 2., illetve b) pontja szerint hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő a túlórát is beleértve a 48 órát nem haladhatja meg. A Hszt. perbeli időben hatályos 84. § (2) bekezdése annyiban ellentétes az irányelvben foglaltakkal, amennyiben lehetővé teszi (tette) a heti 48 órát meghaladó szolgálatteljesítési idő megállapítását és a munkáltató általi alkalmazását.

Mivel az egészben vagy részben készenléti jellegű munkakörökben a Hszt. 84. § (2) bekezdése szerint megállapítható heti 48 órás szolgálatteljesítési idő minősül rendes munkaidőnek, amely az irányelv rendelkezésével [6. cikk b) pont] nem ellentétes, ezért nem találta megalapozottnak a felperesek igényét a heti 40 órát meghaladó szolgálati idejük túlszolgálatként való díjazására.

Az irányelv szerint a referencia időszak – vagyis a szolgálatteljesítési időkeret – a tűzoltószolgálat esetében legfeljebb hathavi lehet. Mivel az alperes 2004. és 2005. évben ezzel ellentétesen, évi szolgálatteljesítési időkeretet alkalmazott, a munkaügyi bíróság ezekre az évekre vonatkozóan is hathavi szolgálatteljesítési időkeretet vett figyelembe, és az e fölött teljesített szolgálatot minősítette túlszolgálatnak.

A közbenső ítélet ellen a felperesek és az alperes is fellebbezett. A felperesek kifogásolták, hogy a munkaügyi bíróság a 40 és a 48 óra közötti szolgálatot nem minősítette túlszolgálatnak, valamint 2004. és 2005. évre hathavi szolgálatteljesítési időkeretet alkalmazott. Az alperes a fellebbezésében vitatta az irányelvek közvetlen alkalmazhatóságát, és arra hivatkozott, hogy a felpereseknek a Hszt. szabályai szerint nem megalapozott a követelésük.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletében a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

Az ítélet indokolása hivatkozott az EH 1442. számú határozatra, amely szerint a bíróság előtt közvetlenül hivatkozni lehet az állami, illetve állami feladatot ellátó szervvel szemben a közösségi irányelv elégségesen pontos és feltétlen rendelkezésére, az 1996. évi XXXI. törvény értelmében az önkormányzati tűzoltóság állami feladatot lát el. A Hszt. 84. §-ának a 2005. december 31-éig, majd azt követően hatályos rendelkezése – az átmeneti szabályra tekintettel – ellentétben áll az irányelvben meghatározott heti átlagos 48 órás munkaidő-maximummal, amelytől a felperesek esetében eltérést nem enged az irányelv 17. cikke. A felperesek készenléti jellegű szolgálatot látnak el, ezért a Hszt. 84. § (2) bekezdése alapján csak a 48 órán felüli szolgálat minősülhet túlszolgálatnak. Az irányelv kötelező rendelkezése folytán a 2006. január 1-jei törvénymódosítást megelőző időre is a 6 havi időkeret alkalmazható.

A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság közbenső ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmüknek teljes egészében helyt adó határozat hozatalát kérték. Fenntartották azt a perbeli álláspontjukat, hogy a heti 40 órát meghaladó szolgálatuk túlszolgálatnak minősül, a szolgálati idő szempontjából a szolgálat jellege szerinti különbségtételnek nincs jogszabályi alapja, ezért a Hszt. 84. § (1) bekezdése szerinti 40 órás szolgálatteljesítési idő vonatkozik rájuk. Az irányelv 6. cikke a maximálisan 48 órában megállapított heti munkaidőbe a túlórát is beleszámítja. Az alperes 2004. és 2005. év vonatkozásában az irányelvvel ellentétesen alkalmazott egyéves szolgálatteljesítési időkeretet, ez hathavi maximális szolgálati időkeretre nem módosítható, mert annak megállapítása a munkáltató feladata, és adott esetben ez hat hónapnál kevesebb is lehet. A jogerős határozat a hathavi szolgálati időkeretet jogellenesen vette figyelembe.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére, a munkaügyi bíróság közbenső ítéletének megváltoztatására, és a felperesek keresetének elutasítására irányult. Az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdése alapján az irányelvek közvetlen alkalmazásának lehetőségét vitatta, mert címzettjei a tagállamok; a 2003/88/EK irányelv 6. cikke is úgy rendelkezik, hogy a tagállamok hozzák meg a szükséges intézkedéseket. Az állam jogalkotási kötelezettségét határozza meg az irányelv 17. cikke is, az eltérések szabályozására vonatkozóan. A 2005. évi CLXXX. törvény 2006. január 1. napjától módosította a Hszt. vonatkozó rendelkezéseit, az alperes a belső jogi normát a hivatásos tűzoltók szolgálati idejének megállapításánál maradéktalanul betartotta.

A felperesek és az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

1. Az alperes a közösségi norma – a 93/104/EK irányelv, illetve az annak helyébe 2004. 08. 02-án hatályba lépett 2003/88/EK irányelv – közvetlen alkalmazhatóságát az adott ügyben tévesen vitatta.

Az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdése a kizárólagos jogalkotó joghatóság korlátozásával lehetővé teszi, hogy az Európai Unió alapító szerződései alapján alkotott közösségi jog külön tagállami aktus nélkül állapítson meg jogokat és kötelezettségeket közvetlenül a tagállamok főhatalma alá tartozó személyek számára.

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében – az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett állásponttól eltérően – állami szervvel, illetve állami feladatot ellátó szervvel szemben hivatkozni lehet a közösségi irányelvre, feltéve, hogy annak rendelkezése elégségesen pontos és feltétlen; a bíróságot nem terheli előzetes döntéshozatal kezdeményezésének kötelezettsége, ha a vitatott rendelkezés egyértelmű, és annak alkalmazása a gyakorlatban már kialakult (EH 1442.).

A felülvizsgálati kérelmében az alperes nem vitatta, hogy a tűzoltóság és a műszaki mentés azon önkormányzatok kötelező közszolgáltatási feladata, amelyek készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati, vagy önkéntes tűzoltósággal rendelkeznek [1996. évi XXXI. törvény 2. § (2) bekezdése]. Ebből következően az alperesnél hivatásos szolgálati viszonyban álló felperesek a hivatkozott irányelvre a nemzeti bíróság előtt közvetlenül hivatkozhattak.

A felperesek – mint hivatásos tűzoltók – által ellátott tevékenység az említett irányelvek hatálya alá tartozik [93/104/EK irányelv 1. cikk (3) bekezdés, 2003/88/EK irányelv 1. cikk (3) bekezdés]. A 93/104/EK irányelv 6. cikk 2. pontja, illetve a 2003/88/EK irányelv ennek megfelelő 6. cikk b) pontja egyértelműen, feltétel nélkül úgy rendelkezik, hogy hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő, a túlórát is beleértve, nem haladja meg a 48 órát. A heti 48 órás maximális munkaidő tekintetében eltérést a felperesek tevékenységére az irányelv nem enged (17. cikk), így a heti 48 órás munkaidő túllépése ellentétes az irányelvben foglaltakkal (C-52/04. számú, Personalrat der Feuerwehr Hamburg v Leiter der Feuerwehr Hamburg ügyben 2005. július 14-én hozott végzés). Ehhez képest helyesen alkalmazták az eljárt bíróságok az ügyben az irányelv rendelkezését a Hszt. 84. §-ának 2005. december 31-éig hatályos (2) bekezdése, és a 2005. évi CLXXIX. törvény 22. §-a, illetve az abban meghatározott heti 54 illetve 52 óra helyett.

2. A felperesek a jogerős ítéletben figyelembe vett heti 48 órás szolgálatteljesítési idejük mértékével és a 6 havi szolgálatteljesítési időkerettel kapcsolatban alaptalanul panaszoltak jogszabálysértést.

A Hszt. 84. § (2) bekezdése (a 2005. évi CLXXIX. törvény 22. §-a szerinti átmeneti szabályt is ideértve) a részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásokban a perbeli időben a heti 48 óránál hosszabb, heti 54 illetve 52 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő, míg a (4) bekezdés éves, illetve hathavi időkeret megállapításáról rendelkezett. Az alperes peres iratokhoz csatolt intézkedései azt igazolják, hogy a 24/48 órás váltásos munkarendben foglalkoztatott állomány szolgálatteljesítési idejét, illetve annak keretét az előbbieknek megfelelően állapította meg.

Az előbbiek alapján helyes, megalapozott az az ítéleti következtetés, hogy a felperesek igényét a Hszt. 84. § (2) és (4) bekezdése szerint megállapított szolgálatteljesítési idejüket, valamint az irányelvben megengedett maximális munkaidőt (48 óra) és a megengedett hat havi referencia időszakot (munkaidőkeretet) figyelembe véve kell elbírálni. Ebből következően a felpereseknek az a szolgálatteljesítési ideje, amelyet hathavi szolgálatteljesítési időkeretben hétnapos időtartamokban a megengedett 48 órát meghaladóan teljesítettek, túlszolgálatnak minősül.

A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértés hiányában a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Mfv. II. 10.901/2007.)