BH 2007.3.105

BH 2007.3.105 Az élelmiszer-terméken fel kell tüntetni a gyártó vagy forgalmazó nevét vagy cégnevét és címét is. A forgalmazó címeként a szűkebb értelmű postafiók megjelölése nem elegendő [2003. évi LXXXII. tv. 10. §].

Az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság 2005. február 2-án ellenőrzést tartott a felperesi társaság B., E. F. u. 2. szám alatt lévő élelmiszer jellegű áruházában.

Megállapította, hogy az üzletben forgalmazott egyes termékek címkézése nem megfelelő, mivel azokon nem volt a forgalmazó címe feltüntetve, ezt a postafiók száma nem helyettesíti. Míg más termékeknél azt állapította meg az ellenőrző hatóság, hogy azokon nincs feltüntetve a gyártó vagy forgalmazó neve és címe. A felperesi társaság ezzel megsértette az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 10. § (1) bekezdésének és az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-ának és 17. § (2) bekezdésének az előírásait, ezért határozatával az Étv. 14. §-ának (1) és (3) bekezdései alkalmazásával 800 000 forint minőségvédelmi bírságot szabott ki a felperessel szemben.

A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az Étv. és az R. vonatkozó rendelkezései alapján helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.

A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.

A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 37.223/2004/5. számú ítéletére is hivatkozással megállapította a megyei bíróság, hogy az élelmiszer-termékeken fel kell tüntetni a gyártó vagy forgalmazó székhelyét, a szűkebb értelmű postai cím nem elegendő.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és keresetének helyt adó ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint az ítélet jogszabálysértő, mert a megyei bíróság a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 10. § (1) bekezdésének b) pontjában, illetve az R. 4. §-ának g) pontjában foglaltak hibás értelmezésével téves következtetésre jutott, amellyel megsértette a Pp. 155/A. §-át, 221. §-ának (1) bekezdését, az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, az EK-Szerződés 234. (177.) cikkét és az Európai Parlament és Tanács 2000/13/EK Irányelvének (Irányelv) 3. és 17. cikkét. Előadta, hogy a fogyasztóvédelmi jogszabályok a “cím” fogalmát nem tartalmazzák. A “cím” fogalmát a postai jogszabályok határozzák meg, az alperes ezzel szemben az 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 19. § (1) bekezdésében rögzített “székhely” fogalomra hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság ítélete és a jelen per tényállása lényegesen eltérő, az ítéletben foglaltakat nem lehet teljes mértékben a jelen ügyre adaptálni. A fogyasztóvédelmi szabályok nem a Ctv. szerinti székhely “fogalmát” alkalmazzák, hanem egy másik, eltérő terminológiát, a “cím” fogalmát, a két fogalom pedig nem azonos. A megyei bíróság a hazai és európai uniós jogszabályokat figyelmen kívül hagyva, ítéletét a Magyar Értelmező Kéziszótár “cím” fogalma alapján hozta meg; a Pp. 221. § (1) bekezdése értelmében az ítéletnek jogszabályokon kell alapulnia, melyeket az indokolásban meg kell jelölni. A felperesi álláspont szerint a megyei bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy jelen ügyben nincsen olyan kérdés, amelynek értelmezése az Európai Bíróság hatáskörébe tartozna, az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmét a megyei bíróság vizsgálat nélkül elutasította, ezzel megsértette a Pp. 155/A. §-át és az EK-Szerződés 234. (177) cikkét.

A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. §-ának (6) bekezdésében biztosított hatáskörében végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az Étv. 10. §-ának (1) bekezdése értelmében a forgalomba hozatalra kerülő élelmiszer csomagolásán magyar nyelven, közérthetően, egyértelműen, jól olvashatóan fel kell tüntetni a fogyasztók tájékoztatásához szükséges – az élelmiszerek jelöléséről szóló külön jogszabályokban meghatározott – jelöléseket.

Az R. 4. §-ának g) pontja értelmében az 5-18. §-ban előírtak figyelembevételével az élelmiszer jelölésén fel kell tüntetni az élelmiszer előállítójának vagy az Európai Gazdasági Térség valamely államában székhellyel rendelkező forgalmazójának nevét vagy cégnevét és címét.

A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, hogy az alperes a fentebb idézett jogszabályok alkalmazásával törvényes határozattal kötelezte a felperest minőségvédelmi bírság megfizetésére.

A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperesnek a cím feltüntetésével kapcsolatos jogértelmezését. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az Európai Unió szabályozásának vonatkozó rendelkezése a magyar szabályozással szó szerint megegyezik. A magyar szabályozásban nincs az uniós szabályoknál részletesebb előírás.

A felperes által felülvizsgálati kérelmében hivatkozott postai szolgáltatásokkal kapcsolatos Korm. rendelet jelen ügyben nem alkalmazható, mivel más szempontú, célú ez a szabályozás. A Korm. rendelet a postai küldemények címzéséről rendelkezik, az élelmiszereken a forgalmazó címének kötelező feltüntetése pedig fogyasztóvédelmi célokat, érdekeket szolgál, amelyet a postafiók szám nem pótol.

Az élelmiszeren a cím feltüntetése, az előállító vagy forgalmazó azonosítását, megtalálását biztosítja, amelyhez a postafiók szám nem nyújt megfelelő segítséget. A postafiók szám mögött az előállító, vagy a forgalmazó megbújhat, és a fogyasztó panasza vagy az ellenőrző hatóságok vizsgálata esetén a közvetlen kapcsolatfelvételt meghiúsíthatja. Ezért rendelkezik úgy az R. 17. §-ának (1) és (2) bekezdése, hogy a 4. és 5. §-ban meghatározott jelöléseket nem vagy hiányosan tartalmazó élelmiszerek nem hozhatók forgalomba, továbbá hogy az élelmiszer csomagolásán magyar nyelven, közérthető módon kell feltüntetni a fogyasztók tájékoztatásához és az ellenőrzéshez szükséges jelöléseket.

Rámutat arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy a cím megfelelő feltüntetésével nem lehet figyelembe venni kizárólag a hazailag vagy nemzetközileg ismert, multinacionális cégek működését, érdekeit, mivel az egységes szabályozás valamennyi élelmiszer-előállítóra, illetve forgalmazóra vonatkozik. A felperes álláspontjának elfogadása esetén az ismeretlen, ún. kis cégek azonosítása, megtalálása lehetetlenné válna. Ez pedig pontosan a szabályozás célját hiúsítaná meg.

A kifejtettekből következően nem tekinthető jogi nonszensznek a cím fogalmának a mindennapi szóhasználatban elfogadott, általános jelentéssel történő alkalmazása, amely szerint a címnek azt a fizikai helyet kell jelölnie, ahol a forgalmazó megtalálható.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. III. 37.085/2006. sz.)