BH 2008.11.309

BH 2008.11.309 Az önkormányzati tűzoltóságnál az a szolgálatteljesítési idő, amely 2004. május 1-jétől 2006. december 31-éig terjedő hétnapos időtartamokban a 48 órát meghaladja, túlszolgálatnak minősül [1996. évi XLIII. tv. 84. §, 93/104/EK irányelv, 2003/88/EK irányelv].

A felperesek hivatásos önkormányzati tűzoltóként állnak az alperesnél szolgálati viszonyban, a 24/48 órás váltásos munkarendben foglalkoztatott állományban.

2003. január 1-jétől a felperesek szolgálati időkeretét az alperes az 1/2003. számú intézkedésében a Hszt. 84. §-ára hivatkozással évi 117 szolgálati napban (2808 óra) állapította meg azzal, hogy az intézkedés visszavonásig érvényes. 2006. I. félévére az alperes az 1/2006., illetve 2/2006. számú parancsnoki intézkedéssel a szolgálatteljesítési időkeretet 1344,57 órában, 2006. II. félévre pedig a 3/2006. számú intézkedésével 1366,86 órában állapította meg. Az alperes az előírt szolgálatteljesítési időt meghaladó szolgálatot túlszolgálatnak tekintette.

A felperesek keresetükben a 2004. május 1. és 2006. december 31. között a heti 40 óra szolgálatteljesítési idő felett teljesített szolgálatukat túlszolgálatnak tekintve kérték a túlszolgálati díjazás megfizetésére kötelezni az alperest. Álláspontjuk alátámasztására 93/104/EK, illetve 2003/88/EK irányelvre hivatkoztak. Az alperes 2004. és 2005. évben a közösségi joggal ellentétesen állapította meg az évi szolgálatteljesítési időkeretet is, ezért ezekre az évekre vonatkozóan csak a heti szolgálatteljesítési időkeret vehető figyelembe.

Az alperes az ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperesek szolgálatteljesítési idejének és időkeretének meghatározásakor a hatályos jogszabálynak megfelelően járt el.

A munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy a 2004. május 1. és 2006. december 31. közötti időtartam vonatkozásában – hat havi szolgálatteljesítési időkeretet figyelembe véve – a hét naponta 48 óra szolgálatteljesítési idő felett a felperesek által teljesített szolgálat túlszolgálatnak minősül.

A közbenső ítélet indokolása szerint a felperesek közvetlenül hivatkozhattak a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK irányelvre, illetve a helyébe lépett 2003/88/EK irányelvre, amelyek 6. cikkének 2., illetőleg b) pontja szerint hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő a túlórát is beleértve a 48 órát nem haladhatja meg. A Hszt. perbeli időben hatályos 84. § (2) bekezdése annyiban ellentétes az irányelvben foglaltakkal, amennyiben lehetővé teszi (tette) a heti 48 órát meghaladó szolgálatteljesítési idő megállapítását és a munkáltató általi alkalmazását. Ugyanakkor, mivel az egészben vagy részben készenléti jellegű munkakörökben a Hszt. 84. § (2) bekezdése szerint megállapítható heti 48 órás szolgálatteljesítési idő minősül rendes munkaidőnek, amely az irányelv rendelkezésével [6. cikk b) pont] nem ellentétes, ezért nem találta megalapozottnak a felpereseknek azt a hivatkozását, hogy a heti 40 órát meghaladó szolgálati idejük már túlszolgálatnak számít.

Az irányelv szerint a referencia időszak, vagyis a szolgálati-időkeret a tűzoltószolgálat esetében legfeljebb hat havi lehet. Mivel az alperes 2004. és 2005. évben ezzel ellentétesen évi szolgálatteljesítési időkeretet alkalmazott, a munkaügyi bíróság ezekre az évekre vonatkozóan is hat havi szolgálatteljesítési időkeretet vett figyelembe, és az e fölött teljesített szolgálatot minősítette túlszolgálatnak.

A közbenső ítélet ellen a felperesek és az alperes is fellebbezett. A felperesek kifogásolták, hogy a munkaügyi bíróság a 40 és a 48 óra közötti szolgálatot nem minősítette túlszolgálatnak, valamint 2004. és 2005. évre hat havi szolgálatteljesítési időkeretet alkalmazott. Az alperes a fellebbezésében vitatta az irányelvek közvetlen alkalmazhatóságát, és arra hivatkozott, hogy a felperesek követelése a Hszt. szabályai szerint nem megalapozott.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletében a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

A közbenső ítélet indokolása az alperes fellebbezésében foglaltakkal kapcsolatban az EH 1442. számú határozatra utalt, amely szerint a bíróság előtt közvetlenül hivatkozni lehet az állami, illetve állami feladatot ellátó szervvel szemben a közösségi irányelv elégségesen pontos és feltétlen rendelkezésére, és az állami, illetve tűz elleni védekezésről a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény szerint az önkormányzati tűzoltóság állami feladatot lát el. A Hszt. 84. §-ának mind a 2005. végéig, mind az azt követően hatályos rendelkezése ellentétben áll az irányelvben egyértelműen meghatározott heti átlagban 48 órás munkaidő-maximummal, amelytől a felperesekre eltérést az irányelv 17. cikke nem enged. A felperesek mint készenléti jellegű szolgálatot ellátók esetében a Hszt. 84. § (2) bekezdése alapján csak a 48 órán felüli szolgálat minősülhet túlszolgálatnak. Az irányelv kötelező rendelkezése folytán a 2006. január 1-jei törvénymódosítást megelőző időre is a 6 havi időkeret alkalmazása a helyes.

A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság közbenső ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmüknek teljes egészében helyt adó határozat hozatalát kérték. Fenntartották azt a perbeli álláspontjukat, hogy a heti 40 órát meghaladó szolgálatuk túlszolgálatnak minősül. Azzal érveltek, hogy a szolgálati idő szempontjából a szolgálat jellege szerinti különbségtételnek nincs jogszabályi alapja, ezért a hivatásos tűzoltókra is a Hszt. 84. § (1) bekezdése szerinti 40 órás szolgálatteljesítési idő vonatkozik. Az irányelv 6. cikke a maximálisan 48 órában megállapított heti munkaidőbe a túlórát is beleszámítja. Az alperes 2004. és 2005. év vonatkozásában az irányelvvel ellentétesen egyéves szolgálatteljesítési időkeretet alkalmazott, ez hat havi maximális szolgálati időkeretre nem módosítható, mert annak megállapítása a munkáltató feladata, és adott esetben ez hat hónapnál kevesebb is lehet. Ezért az eljárt bíróságok a hat havi szolgálati időkeretet jogellenesen vettek figyelembe.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére, a munkaügyi bíróság közbenső ítéletének megváltoztatására, és a felperesek keresetének elutasítására irányult. Álláspontja szerint az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdése alapján az irányelvek közvetlen alkalmazására nincs lehetőség, mert azok címzettjei a tagállamok, amint a 2003/88/EK irányelv 6. cikke is arról rendelkezik, hogy a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket. Az állam jogalkotási kötelezettségét határozza meg az irányelv 17. cikke is, az eltérések szabályaira vonatkozóan. A 2005. évi CLXXX. törvény 2006. január 1. napjától módosította a Hszt. vonatkozó rendelkezéseit, az alperes pedig a belső jogi normát a hivatásos tűzoltók szolgálati idejének megállapításánál maradéktalanul betartotta.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében vitatta a felperesi álláspont jogszerűségét.

A felperesek és az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

Az alperes tévesen vitatta az adott ügyben a közösségi norma – a 93/104/EK irányelv, illetve az annak helyébe 2004. 08. 02-án hatályba lépett 2003/88/EK irányelv – közvetlen alkalmazhatóságát.

Az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdése a kizárólagos jogalkotó joghatóság korlátozásával lehetővé teszi, hogy az Európai Unió alapító szerződései alapján alkotott közösségi jog külön tagállami aktus nélkül állapítson meg jogokat és kötelezettségeket közvetlenül a tagállamok főhatalma alá tartozó személyek számára.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett állásponttól eltérően az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében állami szervvel, illetve állami feladatot ellátó szervvel szemben hivatkozni lehet a közösségi irányelvre, feltéve, hogy annak rendelkezése elégségesen pontos és feltétlen; a bíróságot nem terheli előzetes döntés kezdeményezésének kötelezettsége, ha a vitatott rendelkezés egyértelmű, és annak alkalmazása a gyakorlatban már kialakult (EH 1442.).

A felülvizsgálati kérelmében az alperes nem vitatta, hogy a tűzoltóság és a műszaki mentés azon önkormányzatok kötelező közszolgáltatási feladata, amelyek készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati, vagy önkéntes tűzoltósággal rendelkeznek [1996. évi XXXI. törvény 2. § (2) bekezdése]. Ebből következően az alperesnél hivatásos szolgálati viszonyban álló felperesek a hivatkozott irányelvre a nemzeti bíróság előtt közvetlenül hivatkozhattak.

A felperesek – mint hivatásos tűzoltók – által ellátott tevékenység az említett irányelvek hatálya alá tartozik [93/104/EK irányelv 1. cikk (3) bekezdés, 2003/88/EK irányelv 1. cikk (3) bekezdés]. A 93/104/EK irányelv 6. cikk 2. pontja, illetve a 2003/88/EK irányelv ennek megfelelő 6. cikk b) pontja egyértelműen, feltétel nélkül úgy rendelkezik, hogy hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő, a túlórát is beleértve, nem haladja meg a 48 órát. A heti 48 órás maximális munkaidő tekintetében eltérést a felperesek tevékenységére az irányelv nem enged (17. cikk), így a heti 48 órás munkaidő túllépése ellentétes az irányelvben foglaltakkal (C-52/04. számú, Personalrat der Feuerwehr Hamburg ügyben 2005. július 14-én hozott határozat). Ehhez képest helyesen alkalmazták az eljárt bíróságok az ügyben az irányelv rendelkezését a Hszt. 84. §-ának 2005. december 31-éig hatályos (2) bekezdése, és a 2005. évi CLXXIX. törvény 22. §-a, illetve az abban meghatározott heti 54 illetve 52 óra helyett.

A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a szolgálatteljesítési idejük mértékével és a szolgálatteljesítési időkerettel kapcsolatban alaptalanul panaszoltak jogszabálysértést.

A Hszt. 84. § (2) bekezdése (a 2005. évi CLXXIX. törvény 22. §-a szerinti átmeneti szabályt is ideértve) a részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásokban a perbeli időben a heti 48 óránál hosszabb, heti 54 illetve 52 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő, míg a (4) bekezdés éves, illetve hat havi időkeret megállapításáról rendelkezett. Az alperes peres iratokhoz csatolt intézkedései azt igazolják, hogy a 24/48 órás váltásos munkarendben foglalkoztatott állomány szolgálatteljesítési idejét, illetve annak keretét az előbbieknek megfelelően állapította meg (3. sorsz. beadvány mellékletét képező 1/2003., 1/2006., 2/2006., 3/2006. számú parancsnoki intézkedések).

Az előbbiek alapján helyes, megalapozott az az ítéleti következtetés, hogy a felperesek igényét a Hszt. 84. § (2) és (4) bekezdése szerint megállapított szolgálatteljesítési idejüket, valamint az irányelvben megengedett maximális munkaidőt (48 óra) és a megengedett hat havi referencia időszakot (munkaidőkeretet) figyelembe véve kell elbírálni. Ebből következően a felpereseknek az a szolgálatteljesítési ideje, amelyet hat havi szolgálatteljesítési időkeretben hétnapos időtartamokban a megengedett 48 órát meghaladóan teljesítettek, túlszolgálatnak minősül.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértés hiányában a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Mfv. II. 10.899/2007.)