BH 2010.5.135

BH 2010.5.135 Az ügyvédi kamara köteles szárazbélyegzőt kiadni az európai közösségi jogászok számára is [1989. évi XI. tv. 89. §, Ütv. 89/K. §].

A Budapesti Ügyvédi Kamara (továbbiakban: Kamara) határozatával felperest a német ügyvédi kamara tagját, 2004. szeptember 20-ai hatállyal az európai közösségi jogászok névjegyzékébe felvette. Ugyanakkor a kamarai tagfelvételi eljárás során szokásos gyakorlattól eltérve, felperes részére szárazbélyegzőt nem adott ki.

Felperes 2005. június 17. napján kelt levelében kérte a Kamarát, hogy vagy adják ki a szárazbélyegzőt részére, vagy hozzanak fellebbezéssel támadható elutasító határozatot. A Kamara Elnöksége 2005. június 27. napján kelt határozatával a szárazbélyegző kiadása iránti kérelmet elutasította. Kifejtette, hogy minden olyan tevékenységet folytathat a felperes, melyet az ügyvédekről szóló 1989. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 5. §-a az ügyvédek számára lehetővé tesz, így okiratokat ellenjegyezhet és gumibélyegzőt is használhat minden olyan ügyben, ahol nincs kötelező jogi képviselet. Az ingatlan nyilvántartással kapcsolatos ellenjegyzéshez azonban szükséges a szárazpecsét, de azt kizárólag “ügyvéd” használhatja (a szárazbélyegzőn az ügyvédi anyakönyvi számot kell szerepeltetni).

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2005. december 5. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Az Ütv. 89/K. § (1) bekezdése mellett az Európai Parlament és Tanács 98/5/EK számú irányelvének (továbbiakban: Irányelv) 5. cikk (3) bekezdésére hivatkozott, amely szerint ott ahol a fogadó állam joga szerint a jogi képviselet kötelező, előírhatja a nemzeti jog az európai közösségi jogászok számára, hogy olyan ügyvéddel együttműködve járjanak el, aki az adott bíróságnál eljárhat és aki szükség esetén felelősségre vonható. Az alperes megítélése szerint ezt tartalmazza az Ütv. 89/K. § (1) bekezdése, amely szerint kötelező jogi képviselet esetén előírható, hogy az európai közösségi jogász bejegyzett magyar ügyvéddel együtt járjon el. Jelenleg egyedül az ingatlanügyi hatóság előtti eljárásban kötelező hatóságok előtt a jogi képviselet akként, hogy szárazbélyegzőt kell használni. Az ingatlanügyi hatóság előtti eljárás olyan eljárás, amelyben a felperes önállóan nem járhat el, és ez összhangban van az Irányelv preambulumában megjelölt 427/85. számú 1988. február 25. napján hozott európai bírósági ítélettel is, amely a jogi képviselet kötelező volta esetén nem tette kifogás tárgyává az együttes eljárási kötelezettség előírását. A jelenlegi előírások semmilyen más eljárás tekintetében nem akadályozzák az európai közösségi jogász önálló eljárását.

A felperes keresetet nyújtott be a Kamara ellen, amelyet az elsőfokú bíróság végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára hivatkozással.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 2006. november 22. napján kelt végzésével az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Megállapította, hogy az Ütv. 94/F. § (4) bekezdésében foglalt feltétel teljesüléséhez – a teljes jogú kamarai tagként végzett tevékenységhez – a szárazbélyegző használata is hozzátartozik, annak kiadása a felvételi eljárás része. A kérelmet elutasító határozat ezért ebben a részében is az Ütv. 15. § (1) bekezdésének megfelelően fellebbezhető és bíróság által felülvizsgálható határozat.

Ezt követően az elsőfokú bíróság érdemben vizsgálta a keresetét és ítéletével felperes keresetét elutasította.

Kifejtette, hogy a vonatkozó Irányelv 5. cikk (2) és (3) bekezdését megfelelően implementálta az Ütv. 89/K. § (1) bekezdése. Megállapította, hogy a felperes nem önmagában a szárazbélyegző hiányában nem szerkeszthet joghatás kiváltására alkalmas ingatlan adásvételi szerződést, hanem azért, mert az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 26. § (2) bekezdése kötelezővé teszi a jogi képviseletet oly módon, hogy felsorolja taxatíve az ellenjegyzésre jogosultak körét. E felsorolásban pedig az európai közösségi jogász nem lelhető fel.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, egyben az Irányelv 5. cikkelyének értelmezésével az alperes határozatát hatályon kívül helyezni új eljárás lefolytatása mellett annak megállapításával, hogy alperes köteles a szárazbélyegző kiadására, mert az ingatlan-nyilvántartási eljárás jelen esetben nem tartozik az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt kivételi körbe. Kérte, hogy amennyiben a Legfelsőbb Bíróságnak kétségei vannak, hogy a (2) és (3) bekezdés kivételi körébe eshet Magyarországon az ingatlan- nyilvántartási eljárás, forduljon az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése céljából.

Az alperes ellenkérelmében kifejtette, hogy az Inytv. 26. § (2) bekezdése és az Ütv. 89/K. § (1) bekezdésének összevetéséből megállapítható, hogy felperes az ingatlan-nyilvántartási eljárásban csak akkor láthat el képviseletet, ha e célból ügyvéddel vagy ügyvédi irodával együttműködési szerződést kötött. Ezen rendelkezések pedig összhangban vannak az irányelvvel.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.

Az Irányelv 5. cikk (1) bekezdése szerint – figyelemmel a (2) és a (3) bekezdésre – a saját országa szakmai címét használva működő ügyvéd (európai közösségi jogász) ugyanolyan ügyvédi tevékenységet folytathat, mint a fogadó tagállam ügyvédei, többek között jogi tanácsot adhat saját tagállamának jogáról, a közösségi jogról, a nemzetközi jogról, és a fogadó tagállam jogáról. Az ügyvédnek (európai közösségi jogásznak) minden esetben be kell tartania a nemzeti bíróságok előtt érvényes eljárási szabályokat.

Az Ütv. 89/I. § (1) bekezdése ezzel összhangban mondja ki, hogy az európai közösségi jogász az 5. §-ban meghatározott bármelyik ügyvédi tevékenységet végezheti.

Az Irányelv 5. cikk (2) és (3) bekezdése tartalmazza azon kivételeket, melyeket a tagállam nemzeti jogában meghatározhat, és a nemzeti jog ilyen rendelkezéseire figyelemmel az európai közösségi jogász nem rendelkezik ugyanazon jogosultságokkal, mint az adott jogosultsággal rendelkező tagállami ügyvéd.

Az Irányelv 5. cikk (2) bekezdése azt írja elő többek között, hogy ha az európai közösségi jogász saját országában (jelen esetben Németország) az ingatlanok tulajdonjogának keletkezésére vagy átruházásra vonatkozó okirat készítést az ügyvédi szakmától eltérő más szakma számára tartják fenn, akkor azok a tagállamok, amelyek engedélyezik, hogy területükön az ügyvédek egy meghatározott csoportja olyan okiratot készítsen, amely ingatlanok tulajdonjogának keletkezésére vagy átruházásra vonatkoznak, e tevékenység gyakorlásából kizárhatják a saját országuk szakmai címével az utóbbi tagállamokban működő ügyvédeket (tehát európai közösségi jogászokat).

A perben nem merült fel olyan rendelkezése a magyar jognak, amely a fenti Irányelvi rendelkezés által lehetővé tett korlátozást, azt tükröző tartalommal implementálta volna.

Ami a perben felmerült, az az Inytv. azon rendelkezései, amelyek a kötelező jogi képviselet előírásakor az ügyvéd, vagy ügyvédi irodához képest nem nevesítik önállóan az európai közösségi jogászt, továbbá, amikor a szárazbélyegző használatát írják elő.

Az Inytv. 26. § (2) bekezdése értelmében a kérelemre induló olyan eljárásokban, amelyekben a jogváltozás bejegyzésének alapjául közjegyző által készített okirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat szolgál, a jogi képviselet kötelező. Jogi képviselőnek kell tekinteni az ügyvédet (ügyvédi irodát), jogtanácsost és a fél képviseletében eljáró közjegyzőt [1991. évi XLI. törvény 175. § (1) bek.].

Az Inytv. 32. § (4) bekezdése szerint az ellenjegyzéssel ellátott magánokirat bejegyzés alapjául akkor fogadható el, ha az tartalmazza az ellenjegyző személy nevét, aláírását, irodájának székhelyét, az ellenjegyzés időpontját és az “ellenjegyzem” megjelölést. Az ügyvéd által teljesített ellenjegyzés érvényességének további feltétele a szárazbélyegző lenyomata.

Az Irányelv 5. cikk (3) bekezdésének másik kivételi szabálya szerint, jogi eljárásokban az ügyfelek képviseletének vagy védelmének ellátása vonatkozásában, amennyiben az ilyen tevékenységet a fogadó tagállam joga (jelen esetben Magyarország), e tagállam szakmai címét használva működő ügyvédei számára tartja fenn, a fogadó tagállam előírhatja a saját országuk szakmai címét használó ügyvédek számára (tehát az európai közösségi jogászok számára), hogy olyan ügyvédekkel együttműködve járjanak el, aki az adott bíróságnál eljárhat, és aki szükség esetén felelősségre vonható, vagy egy, az adott bíróságnál működő “avoué”-val működjenek együtt.

A tagállamok azonban külön szabályokat állapíthatnak meg a legfelsőbb szintű bíróságok eljárására vonatkozóan az igazságszolgáltatási rendszer zavartalan működése érdekében, például előírhatják az ilyen eljárásra szakosodott ügyvédek alkalmazását is.

Az Ütv. az Irányelv 5. cikk (3) bekezdésének első mondatát a 89/K. §-ában implementálta a következőképp:

Az (1) bekezdés szerint azokban az ügyekben, amelyekben jogszabály kötelező jogi képviseletet ír elő, az európai közösségi jogász csak akkor láthatja el a képviseletet, ha e célból ügyvéddel vagy ügyvédi irodával együttműködési szerződést kötött.

Ugyanezen szakasz (2) bekezdése értelmében az európai közösségi jogász mindazokban a kötelező jogi képviseletet igénylő ügyekben, amelyekben megbízója képviseletében első alkalommal jár el bíróság vagy más hatóság előtt, köteles az együttműködési szerződést, ha az nem magyar nyelvű, annak hiteles magyar fordítását bemutatni.

A (4) bekezdés felhatalmazása szerint pedig a Magyar Ügyvédi Kamara Szabályzatban határozza meg az együttműködési szerződés főbb tartalmi elemeit.

A fent hivatkozott Ütv. 89/K. § (4) bekezdésnek eleget téve, az Igazságügyi Közlöny 2005. évi 5. számában kihirdetett MÜK Szabályzat III. rész 30. pontja szerint az Ütv. 89/K. § körébe eső ügyekben, mind az írásbeli eljárásban az együttműködő ügyvéd ellenjegyzése, mind a személyes eljárás során az együttműködő ügyvéd egyidejű eljárása szükséges. Az együttműködési szerződésben az együttes eljárás kikötése mellőzhető, ha az európai közösségi jogász képzettsége, magyar jogszabályok és a magyar nyelv ismerete a szakmai szabályok érvényesülését így is biztosítja.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a szárazbélyegzőre vonatkozó Inytv. 32. § (4) bekezdése, amely a szárazbélyegző használatát kötelezővé teszi az ingatlan-nyilvántartási eljárás alapjául szolgáló ügyvédi ellenjegyzéshez, nincs tartalmi összefüggésben azzal, hogy az Inytv. 26. § (2) bekezdése értelmében a jogi képviselet kötelező.

Az Irányelv 5. cikk (1) bekezdését implementáló Ütv. 89/I. § (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy az Ütv. 5. §-a szerinti minden tevékenységet elláthat az európai közösségi jogász, így az Ütv. 5. § (1) bekezdésének d) pontja alapján szerződést készíthet, és azt ellenjegyezheti. A szárazbélyegző használata az ingatlan-nyilvántartási eljárásban nem a kötelező jogi képviselethez, hanem az okirat ellenjegyzéséhez kapcsolódik, ezért az Ütv. 89/K. §-ának alkalmazása a szárazbélyegző használatával összefüggésben fel sem merülhet.

Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban felmerülő további jogértelmezési kérdés az, hogy az Inytv. 26. § (2) bekezdésében az “ügyvéd” kifejezés alatt az európai közösségi jogász is értendő-e.

A felperes feltételes előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet terjesztett elő azzal, hogy abban az esetben kéri az Európai Bíróság előzetes döntéshozatalát, ha és amennyiben a Legfelsőbb Bíróságnak kétségei vannak az Irányelv értelmezésével kapcsolatban.

A Legfelsőbb Bíróság nem külön végzésben rendelkezett e kérelem tárgyában, mivel nem volt kétsége az Irányelvre vonatkozó jogértelmezést illetően, ezért nem következett be az a feltétel, amely esetén a felperes az Európai Bíróság jogértelmezését kérte.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperesi határozatban hivatkozott Irányelv 5. cikk (3) bekezdésének alkalmazása az ingatlanügyi hatóság eljárása vonatkozásában szóba sem jöhet, mivel ez a bekezdés a közösségi jogi értelemben vett bíróságokra (judicial authority) vonatkozik, és nem a közigazgatási hatósági eljárásokra, ahogy ez a (3) bekezdés második mondatából is világosan kitűnik. Megjegyezhető továbbá, hogy az ezt implementáló Ütv. 89/K. §-a nem zárja ki az európai közösségi jogász önálló eljárását az Irányelv 5. cikk (3) bekezdésében említett eljárások esetében sem, hanem kizárólag hazai ügyvéddel történő együttműködési szerződés megkötését írja elő. Ahogy ez az Ütv. 89/K. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján született európai közösségi jogászokkal kötendő együttműködési szerződés tartalmi elemeit szabályozó MÜK Szabályzat 30. pontjából is látszik, ha az európai közösségi jogász képzettsége, a magyar jogszabályok ismerete és a magyar nyelv ismerete a szakmai szabályok érvényesülését biztosítja, akkor még e szabályzat is lehetővé teszi az önálló eljárást. A felperes által hivatkozott, és az Irányelv preambulumának 10. pontjában említett 426/85. számú 1988. február 25. napján hozott európai bírósági ítélet pedig egyértelművé teszi, hogy az együttműködési szerződés megkötése és az önálló ellenjegyzés illetve eljárás lehetősége egymást nem zárja ki.

A felperes által hivatkozott és a per során felek által értelmezett Irányelv 5. cikk (2) bekezdésében foglalt korlátok pedig nincsenek semmilyen tartalmi kapcsolatban a szárazbélyegző alkalmazására – és kiadására illetve használatára – vonatkozó szabályokkal, tehát a (2) bekezdés sem alapozhatja meg a szárazbélyegző kiadásának, használatának megtagadását. Az érvelés teljessége kedvéért a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy az úszólétesítmények lajstromozásáról szóló 198/2000. (XI. 29.) Kormányrendelet is megköveteli az ügyvédi ellenjegyzéshez a szárazbélyegző használatát. Ebből következik, hogy a szárazbélyegző alkalmazásának előírása a magyar jogszabályokban semmilyen formában nem kapcsolható össze az Irányelv 5. cikk (2) bekezdésével, hiszen ez utóbbi csak hagyatéki és ingatlan-nyilvántartási ügyek esetén lenne értelmezhető.

A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet, és a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 339. § (1) bekezdésére figyelemmel az alperes és az elsőfokú hatóság határozatát hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt kamarai szervet kötelezte új eljárás lefolytatására.

A megismételt eljárás során a következőket kell figyelembe venni:

A Magyar Ügyvédi Kamarának az ügyvéd és ügyvédi iroda névhasználatáról szóló 5/1999. (III. 1.) MÜK Szabályzata perbeli időszakban hatályos, de jelenleg hatályos [1/2008. (X. 27.) MÜK Szabályzattal módosított] szövegének IV. fejezete is arról szól, hogy az ügyvéd névtábláján, levélpapírján, a gumibélyegzőn, illetve szárazbélyegzőn, mely adatok tüntethetők fel. A szárazbélyegző esetén a gyakorlat az, hogy az alperes azt maga adja ki és nyilvántartja. Európai közösségi jogász esetén más szabályzatokkal összhangban történő értelmezéssel együtt lehetséges ezen szabályok alkalmazása, ekként a feltüntethető adatok jellegét és körét ez befolyásolja. Az Ütv. 89/L. § (1) bekezdése előírja a közösségi jogász számára a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzatainak betartását. Nyilvánvaló, hogy ha a névtáblára, levélpapírra, gumibélyegzőre és szárazbélyegzőre olyan adattartalom szerepel a MÜK Szabályzatban az ügyvédek vonatkozásában, amely más szabályzatokra – és a jogszabályokra is figyelemmel – nem alkalmazhatók európai közösségi jogász esetén, akkor a megfelelő adattartalmat a közösségi joggal is összhangban ennek megfelelően kell meghatározni akként, hogy az a MÜK szabályzatait ne sértse. Amennyiben nincs értelmezhető MÜK szabályzat az európai közösségi jogász szárazbélyegzőjének adattartalma vonatkozásában, akkor – a MÜK szabályozásának hiányában – az általános jogi keretekkel és a tagállamokra kötelező közösségi joggal is összhangban lévő adattartalommal kell ezeket elkészíttetni. Mindebből következik, hogy az első fokon eljáró kamarai szerv a megismételt eljárás során köteles a közösségi jog hatékony érvényesülését biztosító értelmezés mentén döntést hozni a szárazbélyegző kiadásáról.

(Legf. Bír. Kfv. III. 37.130/2009.)