13/2004. (IV. 20.) AB határozat

13/2004. (IV. 20.) AB határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény 2. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, illetőleg a törvény egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: EPvt.) egyes rendelkezései, illetőleg egésze alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését kezdeményezve. Tartalmuk azonosságára tekintettel az Alkotmánybíróság egyesítette az indítványokat és azokat egy eljárásban bírálta el.

Az egyik indítványozó az EPvt. 5. § (1) bekezdésének a megsemmisítését arra hivatkozással kezdeményezi, hogy az Alkotmány szerint a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Hangsúlyozza: “minden választópolgárnak joga van arra, hogy a jogszabályi feltételek teljesülése esetén választó és választható legyen, figyelemmel arra, hogy a választás során érvényesülnie kell annak az alapelvnek is, hogy az esélyegyenlőség a jelöltek – mint természetes személyek – és a jelölő szervezetek között fennálljon.” Az indítványozó álláspontja szerint mindezeknek ellentmond az EPvt. 5. § (1) bekezdése – és az ahhoz szorosan kapcsolódó 6. §-a -, amely a parlamenti választásokon a választhatóság jogát két feltételhez köti: csak olyan választópolgár választható meg, aki az adott pártlistán szerepel, továbbá az, hogy az adott párt listát állítson. Úgy véli: “a passzív választójog gyakorlásának pártlistán szerepléshez kötése, amely kimondva-kimondatlanul a párttagságot feltételezi, diszkriminálja a pártokhoz nem tartozó személyeket, megakadályozza és korlátozza őket passzív választójoguk gyakorlásában, ellentmond a jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőségi elvnek.”

Másik indítványozó ugyanezen indokokat kiterjeszti a törvény 2. § (1) bekezdésére is. Álláspontja szerint e támadott rendelkezések az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének a sérelmét is eredményezik, ugyanis alapvető állampolgári jogok – választás, közügyek vitele – tartalmának lényeges korlátozását jelentik azáltal, hogy csak politikai pártoknak adnak lehetőséget jelölt állítására, azzal sem állampolgárok, sem civil szervezetek nem élhetnek. Úgy véli továbbá, hogy a támadott rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 70. § (4) bekezdésében biztosított, a közügyek viteléhez, közhivatal viseléséhez való joggal is, valamint a 70/A. § (3) bekezdésében biztosított jog- és esélyegyenlőség elvével.

Az egyik indítványozó utal az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány) 25. cikk b) pontjára, amely szerint “minden állampolgárnak megkülönböztetések és ésszerűtlen korlátozások nélkül joga van arra, hogy szavazzon és megválaszthassák az általános és egyenlő választójog alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi és rendszeres választásokon, amelyek biztosítják a választók akaratának szabad kifejezését.”

Az indítványozó külön említi, hogy az uniós csatlakozással lép hatályba az Alkotmány új 70. § (4) bekezdése, amely kimondja: “A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen.” Az indítványozó álláspontja szerint a pártlista EPvt. szabálya ellentétes a később hatályba lépő alkotmányi rendelkezéssel. A kifogásolt törvényi rendelkezések és a törvény egészének visszamenő hatályú megsemmisítését kéri.

Egy indítvány az EPvt.-t általában tartja alkotmányellenesnek, számos alkotmányi rendelkezésre utalt, anélkül, hogy megjelölte volna, melyik alkotmányi rendelkezéssel ellentétes.

II.

Az Alkotmánybíróság a döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.

1. Az Alkotmány rendelkezései:

“2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

“2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”

“3. § (2) A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.”

“8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

“70. § (1) A Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési és a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati választásokon választható és – ha a választás, illetőleg népszavazás napján az ország területén tartózkodik – választó legyen, valamint országos vagy helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.

(2) A helyi önkormányzati képviselő- és polgármesterválasztásnál a választás joga, valamint a helyi népszavazásban és helyi népi kezdeményezésben a részvétel joga – külön törvény szerint – megilleti a Magyar Köztársaság területén bevándoroltként élő nem magyar állampolgárt is, ha a választás, illetőleg a népszavazás napján az ország területén tartózkodik.

(3) Nincs választójoga annak, aki a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt, illetőleg aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll, továbbá aki jogerős szabadságvesztés büntetését, vagy aki büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti.

(4) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek vitelében, továbbá hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.”

“70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”

“71. § (1) Az országgyűlési képviselőket, valamint a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjait, továbbá a polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.

(2) A megyei közgyűlés elnökét a megyei közgyűlés tagjai titkos szavazással választják. A megyei közgyűlés elnökévé magyar állampolgár választható.

(3) Az országgyűlési képviselők, az Európai Parlament képviselői, továbbá a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”

2. Az EPvt. rendelkezései:

“1. § Ezt a törvényt kell alkalmazni az Európai Parlamentben a Magyar Köztársaság részére fenntartott képviselői helyek betöltésére.”

“2. § (1) A választás arányos választási rendszerben, listás szavazással történik.

(2) A választáson a Magyar Köztársaság területe egy választókerületet alkot.”

“5. § (1) Listát a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény szerint bejegyzett pártok állíthatnak. Két vagy több párt közös listát is állíthat. Ugyanaz a párt csak egy – önálló vagy közös – listát állíthat. A listán a jelöltek a párt (pártok) által bejelentett sorrendben szerepelnek.

(2) A listaállításhoz legalább 20 000 választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges.

(3) A választópolgár csak egy listát ajánlhat.”

“6. § A választópolgár csak egy listán szerepelhet jelöltként.”

“46. § A 2004. évi európai parlamenti választások előkészítése során úgy kell eljárni, mintha a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagja lenne.”

“51. § E törvény, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvénnyel együtt, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 1993. december 6-i 93/109/EK irányelve az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választások során történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról;

b) a Tanács 76/787/ESZAK, EGK, Euratom határozatához mellékelt, a Tanács 2002. június 25-i és szeptember 23-i 2002/772/EK, Euratom határozatával módosított, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány.”

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. A Magyar Köztársaság csatlakozása az Európai Unióhoz szükségessé tette, hogy az Országgyűlés megalkossa az Európai Parlamentben a Magyar Köztársaság képviselői részére fenntartott parlamenti helyek betöltésének a szabályait. Ennek érdekében alkotta meg az Országgyűlés az EPvt.-t.

Az indítványok alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy hatásköre mennyiben terjed ki az EPvt. alkotmányosságának vizsgálatára, az éppen a csatlakozásra figyelemmel módosított Alkotmány milyen rendelkezéseket tartalmaz az Európai Parlament tagjai megválasztására.

Az Alkotmány 71. § (3) bekezdése szerint az országgyűlési képviselők, az Európai Parlament képviselői, továbbá a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Az Alkotmány az Európai Parlament képviselőinek választási rendszeréről nem rendelkezik, annak szabályozását külön törvényre utalja. Következésképpen az Európai Parlament tagjai választási rendszerének, közöttük a jelölés módjának szabályozásában az Alkotmány alapján széles döntési szabadsággal rendelkezik az Országgyűlés. Ezt a szabályozást végezte el az Országgyűlés az EPvt. megalkotásával. A szabályozásnak az a sajátossága, hogy az Európai Parlament tagjai választásának várható időpontja miatt – a választás törvényes előkészítése érdekében – az Országgyűlésnek az EPvt.-t az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően kellett megalkotnia. Ezért a törvény 46. §-a alapján a 2004. évi európai parlamenti választások előkészítése során úgy kell eljárni, mintha már a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagja lenne. A közösségi joggal való összhang érdekében az EPvt. 51. §-a kinyilvánítja, hogy a törvény vonatkozó, pontosan megjelölt közösségi szabályokkal összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. Ezek közül a Tanács 1993. december 6-i 93/109/EK irányelve az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választások során történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szól. A másik, a Tanács 76/787/ESZAK, EGK, EURATOM határozatához mellékelt, a Tanács 2002. június 25-i és szeptember 23-i 2002/772/EK, Euratom határozatával módosított, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány (a továbbiakban: Okmány) .

Az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány a következő rendelkezéseket tartalmazza:

“1.cikk

(1) Az Európai Parlament tagjait valamennyi tagállamban az arányos képviselet elve alapján, listás vagy egyetlen átvihető szavazatos rendszer szerint választják.

(2) A tagállamok az elfogadott eljárás szerinti preferenciális listás szavazást is lehetővé tehetik.

(3) A választásnak általánosnak, közvetlennek, szabadnak és titkosnak kell lennie.”

“7. cikk

Ezen okmány rendelkezéseire is figyelemmel a választási eljárásra az egyes tagállamok saját nemzeti rendelkezései az irányadók.

Ezek a nemzeti rendelkezések, amelyek adott esetben figyelembe vehetik a tagállam sajátos körülményeit, a választási rendszer alapvetően arányos voltát nem változtathatják meg.”

Az Okmány a benne foglalt kötelező szabályokon és elveken túl önállóságot ad a tagállamoknak az uniós parlamenti képviselők választási eljárásának nemzeti szabályozására. A tagállamok döntésére bízza azt, hogy “listás vagy egyetlen átvihető szavazatos rendszer” szerint választják az Európai Parlament képviselőit, vegyes (egyéni választókerületi és listás) választást nem tartalmaz, a listára vonatkozóan további szabályt nem határoz meg. Az Országgyűlés az EPvt.-ben a listás választás mellett döntött.

2. A listaállítás módjáról az Okmány nem rendelkezik, ennek szabályozása a tagállamok hatásköre. Az Okmányon túlmenően az Országgyűlésnek széles önállósága van az európai parlamenti képviselők választási rendszerének szabályozásában.

Az Alkotmány nem tartalmaz rendelkezést az európai parlamenti képviselők választási rendszerére, a listás választásra. Fel sem merülhet ezért, hogy az EPvt. támadott rendelkezései ellentétesek az Alkotmány rendelkezésével.

3. Két indítványozó alkotmányos alapelvekre is hivatkozással az EPvt. támadott rendelkezéseit a passzív választójog alkotmányellenes korlátozásának tekinti, állítva, hogy azok a passzív választójog lényeges tartalmának korlátozását jelentik. Emiatt ellentétesek – véleményük szerint – az Alkotmány 8. §-ával, amely szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Álláspontjuk erősítésére hivatkoznak még az Egyezségokmány 25. cikk b) pontjára, amely szerint megkülönböztetések és ésszerűtlen korlátozások nélkül van passzív választójoga az állampolgárnak. Utalnak továbbá arra is, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontjával lép hatályba a 2002. évi LXI. törvény 7. §-nak megfelelően az Alkotmány új 70. §-a, annak (4) bekezdése: “A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen.”

Az Alkotmánybíróság a passzív választójog tartalmáról több határozatában állást foglalt. Már a 63/B/1995. AB határozatában kifejtette: “Az Alkotmány – a 71. §-ban meghatározott választási alapelveken kívül – nem tartalmaz rendelkezéseket a választójog gyakorlásának módjára nézve. Ebből következően az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása, a választási eljárás szabályainak megállapítása során. A törvényhozó szabadon határozza meg a választókerületi rendszereket, a jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét. Az Országgyűlés ezt a döntési szabadságát a választójogi szabályok megalkotása során is, csak az Alkotmány keretei között gyakorolhatja, úgy köteles ezeket a szabályokat meghozni, hogy azok az Alkotmány rendelkezéseivel ne ütközzenek, Alkotmányban szabályozott alapvető jogot alkotmányellenes módon ne korlátozzanak (…) Az Alkotmány 70. § (1) bekezdése (…) nem biztosít alanyi jogot arra, hogy mindenki, aki passzív választójoggal rendelkezik és képviselő kíván lenni, pusztán a saját akarat elhatározásából a választásokon jelöltként elinduljon.” (ABH 1996, 509, 513, 514.) Hangsúlyozta azt is az Alkotmánybíróság, hogy a jelöltté válás önmagában nem alkotmányos alapjog. [5/2002. (II. 12.) AB határozat, ABH 2002, 78, 82.] Következésképpen az EPvt. 2. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése – az indítványokkal ellentétben – nem jelenti a passzív választójog tartalmának a korlátozását, ebben az összefüggésben a pártlista alkalmazása nem ütközik alkotmányos alapelvekbe.

3.1. Az Európai Parlament tagjai választásánál a törvényalkotó a Magyar Köztársaság egész területét egy választókerületnek nyilvánította, az arányos képviselet elve alapján a listás választási rendszert választotta az Okmány 1. cikk (1) bekezdésére figyelemmel. Ez nem sérti az Alkotmány rendelkezését, nem ütközik alkotmányos alapelvekbe sem.

3.2. Az indítványozó úgy véli, hogy az EPvt. támadott rendelkezései sértik a jogegyenlőség, az esélyegyenlőség alkotmányos elveit, ezért diszkriminatívak.

Az Alkotmány 71. § (1) bekezdése tartalmazza a választójog egyenlőségének az elvét. Ezen alkotmányos rendelkezés tartalma az, hogy a választójognak a választópolgár szempontjából egyenértékűnek és a szavazatoknak közel azonos súlyúaknak kell lenniük. A választójog egyenlőségének alkotmányos elve két követelményt támaszt a választási törvény megalkotójával szemben: egyrészt a választójog a választópolgárok szempontjából azonos értékű legyen, másrészt a szavazatok lehetőleg azonos súlyúak legyenek egy-egy képviselő megválasztásánál. [33/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 221, 226.]

A jogegyenlőség megvalósulását célzó esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló intézkedések a választójog területén sajátosan érvényesülnek. A 3/1991. (II. 7.) AB határozat rámutatott: “Az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésének kötelezettsége … a választójogi törvény szempontjából azt jelenti, hogy az állam azonos feltételeket köteles biztosítani azoknak, akik el kívánnak indulni a választásokon.” (ABH 1991, 15, 18.) Az EPvt. az európai képviselői választásokon indulóknak azonos törvényi feltételeket biztosít, ezért az nem ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakkal és az azonos törvényi feltételek következtében megfelel az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében foglaltaknak is.

Az indítvány állítása szerint a pártlista a választópolgárok között tesz alkotmányellenes megkülönböztetést a passzív választójog tekintetében, csak az választható ugyanis képviselővé, aki pártlistán szerepel jelöltként. Az egyik indítványozó értelmezése szerint csak párttag szerepelhet az adott párt listáján. Az EPvt. azonban ilyen törvényi feltételt nem állít. A diszkrimináció tekintetében az Alkotmánybíróság kimondta, hogy “a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden – személyek közötti – jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket.” [408/H/1998. AB határozat, ABH 2000, 760, 763.; 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.].

Az Európai Parlament tagjainak a választása arányos választási rendszerben, listás szavazással történik. [EPvt.2. § (1) bekezdés] Listát a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény szerint bejegyzett pártok állíthatnak. [EPvt. 5. § (1) bekezdés] Az indítványozói álláspontok szerint az európai parlamenti képviselők kizárólag pártlistán történő választása azért diszkriminatív, mert kizárja, hogy egyéni választópolgár, társadalmi szervezet, civil szervezet állítson listát.

Listát értelemszerűen csak szervezet állíthat, ezért fogalmilag kizárt, hogy választópolgár egyénileg listát állítson.

A pártok, illetőleg társadalmi (civil) szervezetek választási rendszer szempontjából történő megkülönböztetésének ésszerű oka, alkotmányos alapja van. Az Alkotmány 3. § (2) bekezdése rögzíti: “A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.” Az Alkotmánybíróság az 53/1996. (XI. 22.) AB határozatában már megállapította: “(…) a pártokat a hatályos alkotmányi és törvényi szabályozás szerint – az egyesülési jog alapján létrejövő egyéb szervezetekhez viszonyítva – többletjogosítványok illetik meg, és sajátos kötelességek terhelik. A Ptv. preambulumában megjelölt és a pártok által is érvényesítendő politikai jogok körében kiemelkedő helyet foglal el az aktív és passzív választójog. E megállapítás megalapozottságát támasztják alá a hatályos választójogi törvények. A kapcsolódó jogosultságokat, feladatokat és az eljárási rendet az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (…) tartalmazza (…) ” (ABH 1996, 165, 168.) .

A pártok működésének – más társadalmi szervezetekhez képest – olyan többletfeltételei vannak, amelyek az Alkotmány 3. § (2) bekezdéséből következnek: “A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.” A nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetekre nem vonatkozik az Alkotmány e rendelkezése. A nem pártként bejegyzett társadalmi szervezeteknek van ilyen lehetőségük, de ilyen alkotmányos kötelezettségük nincs.

Az 1/2002. (I. 11.) AB határozat kiemelte: “A jelöltállítási jog – sem az országgyűlési, sem az önkormányzati választáson – nem alkotmányos alapjog. Ezért a jelöltállítási jog tekintetében a pártok, illetve az egyéb társadalmi szervezetek közötti különbségtétel csak akkor minősül alkotmányellenesnek, ha a megkülönböztetés azonos csoportba tartozó jogalanyokra vonatkozik, továbbá, ha az eltérő szabályozás ésszerű indok nélküli, azaz önkényes. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alkotmány 3. § (2) bekezdése, illetve a Ptv. rendelkezései alapján megállapította, hogy a pártok és az egyéb társadalmi szervezetek a jelöltállítás tekintetében nem képeznek azonos jogalanyi kört. Az eltérő jogalanyi körre vonatkozó eltérő rendelkezések megállapítása pedig nem minősül alkotmányellenes megkülönböztetésnek.” (ABH 2002, 33, 38.)

Az indítványok szerint a pártlista korlátozza a választópolgár passzív választójogának a gyakorlását. A pártlista állítása azonban, az indítvánnyal ellentétben, – azon túl, hogy a listán jelöltként szereplésnek nem törvényi feltétele a párttagság – nem jelent alkotmányellenes korlátot azon választópolgár előtt, aki jelöltetni kívánja magát. Ebben az összefüggésben az 1/2002. (I. 11.) AB határozat kifejtette: “Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése és az Etv. 1. §-a rendel-kezik az egyesülési jog gyakorlásáról, valamint a társadalmi szervezetek létrehozásáról, illetve működéséről. Ezek szerint mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében részt vegyen. Az érintett személytől függ, hogy milyen szervezet, közösség megalakításában, illetőleg tevékenységében vesz részt: olyanban, amely az országgyűlési választáson is jelöltet állíthat, vagy olyanban, amely erre nem jogosult. Az egyesülési jog, mint alapvető szabadságjog a természetes személyek joga. Az érintett személy egyidejűleg tagja lehet társadalmi szervezetnek és pártnak is.” (ABH 2002. 33, 38-39.)

4. Az egyik indítványozó a pártlistát azzal az indokkal tartja alkotmányellenesnek, hogy az sérti a közügyek viteléhez, a közhivatal viseléséhez való alkotmányos jogot.

Az Alkotmány 70. § (4) bekezdése alapján: “Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek vitelében, továbbá hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.” Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a 1243/B/1993. AB határozatában hangsúlyozta: “Bár nem tagadható a választójog és a választás közügyi vonatkozása, az Alkotmány azonban a választójogról, mint önálló, nevesített alapjogról rendelkezik.” (ABH 1994, 663, 669.)

A közügyek vitelében való részvétel, a közhivatal viselése tehát külön törvényekben szabályozott feltételek között, a feltételek teljesítésével gyakorolható jog. A választójog a széles értelemben vett közügyek körébe tartozik, de a választójog önálló, nevesített alapjog, melynek gyakorlását külön törvények szabályozzák. A közügyek vitelében való részvétel, a közhivatal viselése sem olyan alanyi jog, amelyből az európai parlamenti választáson a jelöltté válás közvetlenül következne, így az EPvt. 2. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése nem áll alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggésben az Alkotmány 70. § (4) bekezdésében megállapított és az indítványban hivatkozott rendelkezéssel.

Egy indítvány az EPvt.-t általában tartja alkotmányellenesnek, az Alkotmány kilenc paragrafusára utalt, de érdemben nem volt elbírálható, mivel nem jelölte meg, hogy az EPvt. az Alkotmány melyik rendelkezésével és miért ellentétes. Az indítványozó által megjelölt alkotmányi rendelkezések többsége [1. §, 2. § (2) bekezdés, 5. §, 8. § (1) bekezdés, 55. § (1) bekezdés, 56. §, 57. § (5) bekezdés, 77. §] tartalmi összefüggésben sem áll az EPvt.-vel.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az EPvt. 2. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése pártlistára vonatkozó szabályai nem ellentétesek az Alkotmány rendelkezéseivel, nem ellentétesek az Alkotmány elveivel, s emiatt a törvény egésze sem az.

5. A továbbiakban azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy az EPvt. támadott rendelkezései nem ellentétesek-e az Alkotmánynak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján hatályba lépő új rendelkezésével. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2002. évi LXI. törvény 7. §-a alapján az Alkotmány új 70. § (4) bekezdése szerint: “A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgár és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen.” Ez az alkotmányi rendelkezés már érvényes, de az indítvány elbírálásakor még nem hatályos. Megállapította azonban az Alkotmánybíróság, hogy az új alkotmányi szabály sem rendelkezik az európai parlamenti képviselők választásának a rendjéről, azt az Országgyűlés önállóan határozta meg, következésképpen az EPvt. támadott rendelkezései nem ellentétesek az Alkotmány később hatályba lépő rendelkezésével, azok – figyelemmel az előzőekben kifejtett indokokra is – nem jelentik a választójog korlátozását sem.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az indítványokat

Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az ügy jelentőségére tekintettel rendelte el.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

az aláírásban akadályozott

dr. Strausz János

alkotmánybíró helyett

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

az aláírásban akadályozott

dr. Harmathy Attila

alkotmánybíró helyett

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 30/B/2004.