BH 2008.5.135

BH 2008.5.135 A folyamatban lévő ügyben alkalmazni kell az EU Bíróságnak a magyar regisztrációs adóval kapcsolatos ítéletét [2003. évi CX. tv. 8. §].

A felperes 2005. december 12-én 1 db BMW típusú 1999. évjáratú személygépkocsi regisztrációs adóigazgatási eljárását kérelmezte. A Fővámhivatal figyelemmel a hatályos jogszabályi rendelkezésekre 2005. december 14-én kelt határozatával 472 500 Ft regisztrációs adót szabott ki felperes terhére.

Az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében a felperes az általa megfizetett regisztrációs adó kamatokkal növelt összegének visszafizetését és az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú hatóság az adóterhet nem szabhatta volna ki, miután az sértette az Európai Unió alapszerződéseit, melynek 2004. május 1-je óta Magyarország is része.

Az eljáró alperes 2006. február 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Ismételten arra hivatkozott, hogy a regisztrációs adó kivetése ellentétes az Európai Unió jogának az áruk szabad mozgására vonatkozó jogelvével, valamint több jogi dokumentumában, így az EK-Szerződés 12. cikkében is megfogalmazott elvekbe ütközik.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, álláspontja szerint a perben irányadó jogszabály kizárólag a regisztrációs adóigazgatási eljárás során hatályban lévő 2003. évi CX. törvény.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.

A felperes továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a magyar szabályozás már a határozat meghozatalakor is ellentétes volt a közösségi joggal, illetőleg azt az Európai Bíróság ítéletében kifejtettek alapján kellett volna értelmezni, ezért az elsőfokú bíróság ítélete hozatalakor ennek figyelembe-vételével lett volna köteles eljárni.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, ugyanakkor az alkalmazandó jogszabályok téves értelmezésével a közösségi joggal ellentétes ítéletet hozott. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy Magyarországnak az Európai Közösséghez való csatlakozásával a közösségi jog a belső jog részévé vált. Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy az adózási jogszabályok nem tartoznak a közösségi jogszabályok körébe. Valóban a belső jog szabályozási körébe tartozik a konkrét adójogszabályok meghatározása, de annak főbb elveit számtalan közösségi jogszabály meghatározhatja (pl. az általános forgalmi adóval kapcsolatos 6. sz. Irányelv).

A magyar bíróságok az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát nem hagyhatják figyelmen kívül. A közösségi jog és a nemzeti jog kapcsolatáról az Európai Bíróság elvi jelentőségű döntéseket hozott, melyekre a felperes is hivatkozott felülvizsgálati kérelmében, és melyek közül a legfontosabbakat a Legfelsőbb Bíróság is rögzíti ítéletében.

Az Európai Bíróság a közösségi jog közvetlen hatályának elvét fejtette ki a C-26/62. ítélet (van Gend en Loos ügy), melynek lényege, hogy magánfelek a tagállami bíróságok előtt is jogokat alapíthatnak közösségi normák alapján. Ugyancsak alapvető elvet fejtett ki az Európai Bíróság a C-6/64. (Costa v. ENEL) ügyben, mely szerint a közösségi jog érvényesülésének biztosítása feltételezi a közösségi jog elvét.

E két híres, és alapvető európai bírósági ítéletből is következik, hogy az elsőfokú bíróság nem hagyhatta volna figyelmen kívül a közösségi jog alkalmazhatóságát.

Az elsőfokú bíróság ugyanis arra hivatkozott, hogy az alperes határozatának meghozatalakor hatályba lévő jogszabályok alapján döntött, így felvetődött a közösségi jog és az Európai Bíróság ítéletének kötelező hatálya, illetőleg időbeli hatálya. Az előzetes döntés általánosan kötelező hatálya körében (erga omnes hatály) a szakirodalom sem egységes. Mivel ebben a kérdésben még az Európai Bíróság sem nyilatkozott egyértelműen. Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlatból az a következtetés vonható le, hogy a bírósági gyakorlat mindenkire kiterjedő és kötelező hatállyal bír. Ezt támasztotta alá a C-28-30/62. számú ügyben (Da Costa) és a C-283/80. ügyben (CILFIT) kifejtett bírósági állásfoglalás, amelynek lényege, hogy az előzetes döntéseknek olyan normatív ereje van, hogy joghatást fejt ki más ügyben is, mivel adott esetben az előzetes döntés indítványozási kötelezettséget megfosztja céljától és üressé teheti azt, amikor a felhozott kérdés lényegileg azonos egy olyan kérdéssel, amely egy hasonló ügyben már az előzetes döntéshozatali eljárás tárgya volt.

E fent kifejtetteknek azért van jelentősége, mert a magyar regisztrációs adónak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban az Európai Bíróság két ítéletet is hozott (C-290/05., C-333/05.) Ebben kifejtette, hogy amennyiben a tagállamban történő első forgalomba helyezésük alkalmával a személygépkocsikra kivetett adó, amelynek összegét a személygépkocsi tényleges értékcsökkenésének figyelmen kívül hagyásával számítják ki, úgy alkalmazzák, a más tagállamokból behozott ilyen személygépkocsikra, hogy az meghaladja a nemzeti területen már nyilvántartásba vett hasonló használt személygépkocsik értékének maradványadó tartalmát, ez az adó- az adótöbblet mértékében – összeegyeztethetetlen az EK-Szerződés 90. cikk (1) bekezdésével.

A felperes már a vámigazgatási eljárásban, majd keresetében is hivatkozott arra, hogy a regisztrációs adó-megállapítás mértéke ellentétes az EK-Szerződés 90. cikk (1)bekezdésével, ezt a hivatkozást az elsőfokú bíróság nem hagyhatta volna figyelmen kívül.

Az időbeli hatály kérdésével kapcsolatban az Európai Bíróság gyakorlatában az értelmező előzetes döntések ex tunc, azaz visszamenőleges hatálya az általános. Ennek lényege, hogy a közösségi jogszabály hatálybalépésétől kell alkalmazni az értelmezett tartalmat. A visszamenőleges hatályú értelmezés kapcsán az Európai Bíróság a C-66/79., C-127., és 128/79. számú ügyekben kifejtette, hogy a közösségi jog egy szabályáról az Európai Bíróság által nyújtott értelmezés, ahol szükséges, meghatározza és tisztázza e szabály jelentését és hatáskörét, ahogy kell és kellett volna ezt érteni és alkalmazni a hatálybalépésétől kezdve. Ebből következik, hogy az így értelmezett szabályt a bíróságoknak lehet és kell alkalmazni, még azon jogviszonyokra is, amelyek az értelmezés iránti kérelemről döntő ítélet előtt keletkeztek.

Az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalának időpontjában az Európai Bíróság már ítéletet hozott a magyar regisztrá­ciósadó-ügyben, így annak tartalmát nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni azon az alapon, hogy az az ítélet az alperes határozatának meghozatalakor még nem született meg.

Az Európai Bíróság által kifejtett jogelv alapján ugyanis már az alperesnek is olyan módon kellett volna értelmezni a magyar regisztrációs adó és a közösségi jog egymáshoz való viszonyát, mint ahogyan azt a C-290/05. számú ügyben az Európai Bíróság kifejtette. Az ex tunc hatályra figyelemmel az alperesi határozat meghozatalakor hatályban lévő jogszabály alapján is törvénysértő volt, mert annak bizonyos része (a regisztrációs adó mértéke) a közösségi joggal ellentétes volt.

Az elsőfokú bíróság előtt folyamatban lévő ügyben is alkalmazni kellett volna tehát az Európai Bíróság C-290/05. számú ügyben kifejtetteket és ezt nem lehetett volna azon az alapon sem figyelmen kívül hagyni, hogy a felperes külön eljárásban majd visszaigényelheti az adókülönbözetet. A regisztrációs adó részleges visszatérítéséről szóló 2006. évi CXX. törvény (Visszatérítési tv.) alapvetően arra az esetkörre vonatkozik, ahol az ügyfél vagy nem vitatta a regisztrációs adó mértékét, vagy vitatta, de jogorvoslatait elutasították. A perbeli esetben azonban a felperes a közigazgatási eljárásban és a peres eljárásban is vitatta az adó mértékét, a folyamatban lévő ügyben tehát dönteni kellett az alperesi határozat, majd az elsőfokú bíróság ítéletének jogszerűségéről; ezt a Legfelsőbb Bíróság nem hagyhatta figyelmen kívül, csak azon az alapon, hogy a felperest a Visszatérítési tv. alapján is jogok illethetik meg egy új eljárásban.

A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és a keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokon eljáró közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.

(Legf. Bír. Kfv. I. 35.055/2007.)