49/1995. (VI. 30.) AB határozat

49/1995. (VI. 30.) AB határozat

Csongrád Város Képviselő-testülete által “A közösségi használatú közterületről és a közterületek rendeltetéstől eltérő használatának szabályairól és díjairól” kiadott 18/1994. (VI. 24.) Ökt. számú rendeletének felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet előírásainak felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Csongrád Város Képviselő-testülete által “A közösségi használatú közterületről és a közterületek rendeltetéstől eltérő használatának szabályairól és díjairól” kiadott 18/1994. (VI. 24.) Ökt. számú rendeletének 1. § e) , k) és s) pontja, valamint 3. § (5) bekezdése alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket – ezen határozat közzétételének napjával kezdődő hatállyal – megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

1. Csongrád Város Képviselő-testülete 18/1994. (VI. 24.) Okt. számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 1. §-a a)-r) pontokban tételesen felsorolja, milyen célokra kell az igénylőnek közterület-használati engedélyt beszerezni. Az e) pont szerint “A köztisztasággal kapcsolatos … tárgyak elhelyezésére”; a k) pont szerint “Film- és televízió felvételre”; az s) pont szerint pedig “Egyéb (a 2. §-ban fel nem sorolt célokra).” A 2. § a kivételeket részletezi. A 3. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy – a közutak, kerékpárutak és gyalogutak kivételével – “Teher- és különleges gépjárművek, valamint ezek vontatmányai, autóbusz, mezőgazdasági vontató, lassú jármű, tehertaxi stb. közterületen nem tárolható.”

2. A közigazgatási hivatal vezetője – miután a törvényességi ellenőrzés keretében kiadott felhívásával az önkormányzat nem értett egyet – az Ör. megjelölt rendelkezéseinek alkotmányossági felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte. A hivatalvezető szerint az Ör. 1. § e) és k) pontja, valamint a 3. § (5) bekezdése – pontatlan megfogalmazásuk miatt – túl általános. E rendelkezésekbe “olyan hétköznapi cselekmények is beleérthetők, amelyek korlátozása indokolatlan”. A kifogásolt rendelkezések a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. §-a (2) bekezdésében foglalt követelményt sértik, mert “szövegezésük nem egyértelmű”. Az Ör. 1. § s) pontját viszont az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköző rendelkezésnek tartja. Érvelésének lényege: “Egy demokratikus jogállamban nem megengedhető az, hogy valamely tevékenység engedélykötelessé minősítése a jogalkalmazó belátásától függjön.”

3. A kezdeményezés megalapozott.
3.1. Az önkormányzati testületnek viszonylag széles körű mérlegelési jogköre van a tekintetben, hogy mely tevékenységi formákhoz írja elő közterület-használati engedély beszerzését. Ez a mérlegelési jogkör azonban nem korlátlan. A jogalkotói felhatalmazással való visszaélésnek minősül ugyanis, ha a rendelet a közterület megszokott, mindennapi, másokat nem korlátozó használatát – pl. a gyalogjárdán való végigsétálást, a parkban fénykép vagy videokép készítését, az önkormányzat által szervezett szemétgyűjtés keretében a háztartási hulladéknak arra megszabott edényben vagy más módon való elhelyezését – is engedélybeszerzési kötelezettség körébe vonja. Az Ör. – elsősorban azáltal, hogy teljességgel határozatlan és a szövegből kikövetkeztethetetlen tartalmú fogalmakat használ, illetőleg az általa használt fogalmakat nem definiálja, s végül nem differenciál az egymástól nagy vonalakban eltérő olyan tevékenységi fajták között, mint például egy útelzárást igénylő játékfilm-forgatás vagy kézikamerával történő filmfelvétel egy ünnepségről, illetőleg a játszótéren való videofelvétel készítése között, teljes jogbizonytalanságot teremt, s az állampolgárokat túlbuzgóságból vagy hibás értelmezésből eredő indokolatlan zaklatásnak teszi ki.
A Jat. 18. § (2) bekezdése előírja, hogy a jogszabályokat “világosan és közérthetően kell megszövegezni”. Az Ör. 1. § e) és k) pontja, továbbá a 3. § (5) bekezdése – a félreérthető fogalmazás miatt – szélsőséges jogalkalmazói értelmezésre ad lehetőséget. Az engedélyező – az Ör. szövegére hivatkozva – megteheti, hogy köztisztasággal kapcsolatos tárgynak minősít egy vödröt vagy seprűt, s engedély beszerzésére kötelezheti a tárgy tulajdonosát. A videofilm készítőjétől is megkövetelheti az Ör. alapján a közterület-használati engedélyt. Tárolásként foghatja fel a hatóság képviselője például a tehertaxi vagy a “stb.” fogalmi körébe tartozó, a rendeletből meg nem állapítható kategóriájú és rendeltetésű más jármű köztéri – egyébként szabályszerű – várakozását is.
3.2. Az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság fogalmához szorosan hozzátartozik a jogbiztonság követelménye. Az Ör. 1. § s) pontjának – megkötés nélküli – “Egyéb” kifejezése mind a kérelmező, mind a közterület használatban érintett állampolgárokat bizonytalan, esetleg hátrányos jogi helyzetbe hozhatja. A hatósági jogkör gyakorlójának adott korlátlan mérlegelési jog ugyanis kiszámíthatatlanná teszi, hogy milyen egyéb célra kell engedélykérelmet benyújtani, vagy az egyéb indokból elutasított kérelmet milyen alapon lehet jogorvoslattal megtámadni. Mivel az Ör. 2. §-a zárt felsorolást tartalmaz a közterület-használati engedély nélkül folytatható közterület-használatokra nézve, az alkotmányellenes rendelkezés folytán minden, ami a taxációban nem szerepel, engedélyezési kötelezettség alá esik. Ennek folytán engedélyköteles tevékenység lenne például a személygépkocsival köztéren történő parkolás, sőt mi több – a hatóság belátásától függően – esetleg még a közlekedés is.
3.3. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 10. § a) pontja szerint “A képviselő-testület hatásköréből nem ruházható át … a rendeletalkotás”. Az Ör. 1. § s) pontja ténylegesen az Ötv.-nek ezt a rendelkezését is sérti. Gyakorlatilag ugyanis testületi hatáskört ad át az engedélyezőnek azzal, hogy szabad belátására bízza a rendeletben taxatíve fel nem sorolt és kivételezés alá nem vont bármely más közterület-használat engedélykötelessé minősítését.

4. Mivelhogy az Ör. kifogásolt rendelkezései egyrészt sértik a Jat. 18. §-a (2) bekezdésében előírt jogszabályszövegezés, másrészt az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésében deklarált jogállamiság követelményét, továbbá ellentétben vannak az Ötv. 10. §-a a) pontjával, sértve ezáltal az Alkotmány 44/A. §-a (2) bekezdésének azt az előírását is, hogy az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, az Alkotmánybíróság – határozata közzétételével egyidejűleg – az Ör. 1. § e) , k) és s) pontját, valamint a 3. § (5) bekezdését megsemmisítette.

Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s.k.,
alkotmánybíró