Publikáció: Magyar alkotmányosság a bűnügyi jogsegélyjog útvesztőiben

Dr. Karsai Krisztina*, Dr. Ligeti Katalin**: Magyar alkotmányosság a bűnügyi jogsegélyjog útvesztőiben

I. Bevezetés

A nemzetközi bűnügyi együttműködés joga (más szakkifejezéssel a nemzetközi bűnügyi jogsegély)3 jellemzően marginális érdeklődésre számíthat a büntetőjoggal foglalkozó szakemberek, tudományos kutatók -vagy akár a joghallgatók – részéről, közigazgatási jellege, bonyolult nemzetközi szabályrendszere nem tette vonzóvá a szakma számára. Az uniós jogfejlődés s az azzal együtt járó új filozófiájú jogintézmények azonban változtattak ezen a helyzeten, s mondhatni, szükségképpen az érdeklődés (egyik) középpontjává vált az európai bűnügyi együttműködés szabályrendszere, működése. Ettől azonban a joganyag még komplexebbé vált, hiszen a hagyományos bűnügyi jogsegély rendszerében működő nemzetközi egyezmények és viszonossági gyakorlatok szövetét az Európai Unióban – eltérő jogi jellemzőkkel – harmadik pilléres jogforrások (illetve a schengeni joganyag) is átszövik. Így a felmerülő jogi problémák is bonyolultak, sokszor nemzetközi jogi, európai jogi és büntetőjogi kérdéseket egyaránt tartalmaznak, amelyek labirintusában a kiutat, s megoldást keresve könnyen eltévedhet még a legfelkészültebb jogász is. Mint ahogy ez meg is történt hazánkban. Először akkor, amikor a 2007. december 17-én a magyar Országgyűlés elfogadta a 2007. évi CLXVII. törvényt az Alkotmány 57. cikk (4) bekezdésének (a törvényesség elve) módosításáról. Másodszor pedig 2008. március 11-én, amikor az Alkotmánybíróság meghozta a 733/A/2007. számú határozatát.4

A bejegyzés tovább olvasásához kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon.