Publikáció: Az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás – alkotmányossági nézetben

Ficsor Mihály:
Az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás – alkotmányossági nézetben
(Jogtudományi Közlöny, 2017/1., 1-15. o.)

 

Az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás – mint az európai szabadalmi reformcsomag egyik fő eleme – az európai szabadalmakkal kapcsolatos bitorlási és megsemmisítési ügyekben elvonja a nemzeti bíróságok hatáskörét. A leglényegesebb szabadalmi igazságszolgáltatási hatásköröknek az Egységes Szabadalmi Bíróságra való átszállásával olyan szuverenitástranszfer megy végbe, amelyhez meg kell találni (vagy teremteni) a szükséges alkotmányos felhatalmazást. Az Alaptörvény E) cikke erre megfelelő jogalap lehet, figyelemmel arra a kiterjesztő jellegű értelmezésre, amelyet a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés kapcsán az Alkotmánybíróság a 22/2012. (V. 11.) AB határozatával kialakított.  Az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás egyes sajátosságai mindazonáltal elegendő indokot szolgáltathatnának az E) cikk ismételt alkotmánybírósági értelmezésének kezdeményezésére.

I. Bevezetés

Az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodást[1] 2013. február 19-én kötötte meg – írta alá – az Európai Unió tagállamai közül huszonöt ország.[2] Magyarország az 1065/2013. (II. 19.) Korm. határozat alapján vett részt a megállapodás szövegének ily módon történő végleges megállapításában és sorakozott fel az aláíró tagállamok közé. E kormányhatározat 4. pontja előírta a megállapodás ratifikációjának és kihirdetésének előkészítését is. Ez megköveteli – egyebek mellett – annak vizsgálatát is, hogy a megállapodás miként illeszthető be a magyar alkotmányos rendbe, összeegyeztethető-e az Alaptörvénnyel.[3] Ehhez szolgál adalékokkal ez az írás.

II. Az egységes hatályú európai szabadalom és az Egységes Szabadalmi Bíróság rendszerének áttekintése

1. Az Egységes Szabadalmi Bíróságról (a továbbiakban: ESZB) szóló megállapodás  teljes körű bemutatására és elemzésére ez az írás nem vállalkozhat; az alkotmányossági nézőpontból történő értékeléshez erre nincs is feltétlenül szükség. Az ESZB-megállapodás – és a teljes európai szabadalmi reform (vagyis az egységes hatályú európai szabadalom „csomagjának”) – átfogó ismertetésével szolgál a szellemi tulajdon védelmére megalkotott nemzeti stratégia, a Jedlik-terv, valamint több – nemegyszer kormánytisztviselők által jegyzett – tanulmány és előadás.[4] Mielőtt az ESZB-nek és az ESZB-megállapodásnak a hazai alkotmányossági vizsgálódás szempontjából leginkább releváns ismérveit külön is megvizsgálnánk, célszerűnek tűnik fel­eleveníteni az említett európai szabadalmi „csomag” legfontosabb elemeit – elsősorban, de nem kizárólag az előzőekben említett dokumentumokra támaszkodva.

2. Az európai szabadalmi rendszer átfogó reformjának egyik fő pillérét az uniós jogalkotás, a másikat pedig azESZB-megállapodás hozta létre.

Az Európai Unió jogalkotási rendjén belül, de ún. megerősített együttműködés keretében[5] (azaz nem az összes tagállam részvételével) fogadták el az egységes hatályú európai szabadalomra vonatkozó rendeleteket:

  • az 1257/2012/EU rendeletet az egységes hatályú európai szabadalomról (rendes jogalkotási eljárásban, az Európai Unió működéséről szóló szerződés [a továbbiakban: EUMSZ] 118. cikkének első albekezdése alapján) (a továbbiakban: UPP Rendelet);[6]
  • az 1260/2012/EU rendeletet az egységes szabadalom fordítási követelményeiről (különleges jogalkotási eljárásban, egyhangúsággal az EUMSZ 118. cikkének második albekezdése alapján) (a továbbiakban: Fordítási Rendelet).[7]

Az ESZB-megállapodás az Európai Unió (egyes) tagállamai között létrejött nemzetközi szerződés, amelynek sem az Európai Unió maga, sem az EU-n kívüli valamely más állam nem részese és nem is válhat azzá.[8] E konstrukciót a tagállamok az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) a megállapodás korábbi változatáról adott 1/09. sz. véleménye[9] (a továbbiakban: EUB-véleménynyomán alakították ki és fogadták el. A megállapodás e korábbi tervezete ugyanis még olyan ún. vegyes szerződés megkötését irányozta volna elő, amelynek az EU tagállamai mellett részesévé váltak volna az Európai Szabadalmi Egyezménynek (a továbbiakban: ESZE) az EU-n kívüli szerződő államai és maga az Európai Unió is.  Az EUB a megállapodástervezetet nem találta összeegyeztethetőnek az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) és az EUMSZ rendelkezéseivel. Az ennek nyomán átdolgozott megállapodástervezet (lehetséges) szerződő feleinek körét szűkítették az EU tagállamaira (amellett, hogy az uniós jog elsőbbségét és megfelelő érvényesülését biztosító rendelkezéseket illesztettek a megállapodásba [ld. a 2.4. pontot]).

Mivel az ESZB-megállapodás teremti meg az egységes hatályú európai szabadalmakkal kapcsolatos jogvitákban eljáró bírósági fórumrendszert[10]a UPP Rendelet és a Fordítási Rendelet az ESZB-megállapodás nélkül nem alkalmazható. Az említett két uniós rendelet alkalmazásának kezdetét ezért az ESZB-megállapodáshatálybalépéséhez kötötték hozzá: mindkét rendeletet csak az ESZB-megállapodás hatálybalépésétől kezdődően lehet alkalmazni.[11] Emellett valamely európai szabadalom egységes hatálya csak azokban a tagállamokban áll be, amelyekre nézve az egységes hatály bejegyzésének időpontjában az ESZB joghatósága kiterjed, tehát azokban a tagállamokban, amelyek már ratifikálták a megállapodást.[12] Ebből következően az ESZB-megállapodás ratifikációjáról való döntés az arról való döntést is jelenti, hogy az egységes szabadalmi oltalom hatálya kiterjed-e hazánkra is.

3. Az említett két uniós rendelet közül a UPP Rendelet célja a belső piac igényeit kiszolgáló egységes hatályú európai szabadalom létrehozása, amely a megerősített együttműködésben részt vevő 26 tagállam (Spanyolország és Horvátország kivételével valamennyi EU-tagállam) területén hatályos, és amelyet e 26 tagállam összességére vonatkozóan lehet majd korlátozni, átruházni, megsemmisíteni, illetve oltalmának megszűnését megállapítani.[13] E főszabálytól tér el az előző pontban említett – a rendelet 18. cikkének (2) bekezdésében található – átmeneti rendelkezés, amely az ESZB-megállapodás fokozatos hatálybalépésével és ezáltal az egységes hatály fokozatos területi kiterjedésével számol.

A nemzeti szabadalmak és az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: ESZH) által – a bejelentő választása szerinti államokra nézve – központilag megadott európai szabadalmak eddig ismert rendszere az új szabályok hatálybalépését követően is megmarad[14]; az „egységes hatályú európai szabadalom” az európai szabadalmak speciális válfaját fogja képezni.[15] A szabadalmas a „hagyományos” európai szabadalom megadásától számított egy hónapon belül kérheti majd az ESZH-tól, hogy az európai szabadalmat egységes hatállyal vegyék lajstromba.[16] Az egységes hatályú európai szabadalmak és fenntartási díjaik adminisztrációját, valamint az ezzel összefüggő lajstromvezetési feladatokat – a részt vevő tagállamok összességének megbízása alapján – az ESZH fogja ellátni.[17]

A Fordítási Rendelet értelmében az egységes hatályú európai szabadalmaknak a 25 tagállam területén való hatályosulásához – egy külön szabályozott átmeneti időszakon túl – nem lenne szükség további fordítások benyújtására azt követően, hogy az európai szabadalmat megadták, a megadott szabadalom szövegét pedig (a leírást a megadás nyelvén, azaz angolul, németül vagy franciául; az igénypontokat pedig mindhárom nyelven) közzétették.[18] Ennek alapján az oltalom terjedelmét meghatározó igénypont sorozat az ESZH három hivatalos nyelvén (angolul, franciául és németül), a leírás pedig a megadás nyelvén (angolul vagy franciául vagy németül) lesz hozzáférhető (és ez utóbbi képezi majd a szabadalom hivatalos szövegét is). Európai szabadalmi bejelentést ezentúl is bármilyen nyelven lehet majd tenni, az ESZE alapján előírt két hónapos határidőn belül azonban továbbra is angolra, németre vagy franciára kell fordítani annak érdekében, hogy az ESZH elbírálja azt.[19] A Fordítási Rendelettel bevezetett újítás e téren abban áll, hogy – egy bizonyos (utóbb 500 euróban meghatározott)[20] „plafonig”, felső összeghatárig – megtérítik ennek a fordításnak a költségeit azok[21] számára, akik a bejelentést az EU olyan hivatalos nyelvén teszik meg, amelyik az ESZH-nak nem hivatalos nyelve.[22]

Jogvita esetén a szabadalmasnak az egységes hatályú szabadalom teljes fordítását el kell készítenie az állítólagos bitorló lakóhelyének vagy a bitorlás helyének, illetve az eljáró bíróság székhelyének megfelelő tagállam hivatalos nyelvére. Az eljáró bíróságnak a kártérítési igények megítélése kapcsán figyelembe kell majd vennie, ha ezt megelőzően az állítólagos bitorló nem férhetett hozzá a szabadalom szövegéhez a saját nyelvén, és ezért nem volt tőle észszerűen elvárható, hogy felismerje: bitorlást követ el (az objektív jogkövetkezmények – pl. a további jogsértéstől való eltiltás – azonban mindenképpen, ilyen esetben is alkalmazhatók lennének).[23] Mindemellett az ESZH a gépi (automatizált, online hozzáférhető) fordítások olyan rendszerét építi ki, amely ingyenes hozzáférést biztosít a közzétett szabadalmi bejelentések és a megadott szabadalmak fordításához az EU valamennyi hivatalos nyelvén. Mindez azonban csupán a „szabadalmi tájékoztatás” céljait fogja szolgálni, a gépi úton előállt fordítások ugyanis nem rendelkeznének joghatással. Szintén joghatás nélküli fordítások lesznek a szabadalom szövegének azok a nyelvi verziói, amelyeket „a jó minőségű gépi fordítások rendelkezésre állásáig” (de legfeljebb 12 évig) tartó átmeneti időszakban kell majd a szabadalmasoknak a megadásról szóló értesítés meghirdetését követő egy hónapon belül, az egységes hatály bejegyzése iránti kérelemmel együtt benyújtaniuk. Ezek a franciául vagy németül megadott európai szabadalmak esetében angol fordítások lesznek, angolul megadott európai szabadalmak esetében pedig az EU bármely más hivatalos nyelvén készült fordítások.[24]

4. Az ESZB-megállapodás az egységes hatályú európai szabadalom rendszerének másik fő pillére. A megállapodás célja az egységes hatályú európai szabadalmakkal és a „klasszikus” európai szabadalmakkal összefüggő peres eljárások lefolytatására hivatott bírósági szervezet létrehozása. A megállapodásnak csak az EU tagállamai lehetnek részesei, az Európai Szabadalmi Szervezet (a továbbiakban: ESZSZ) EU-n kívüli tagjainak erre tehát nincs lehetőségük.[25]

A megállapodás a részes tagállamok nemzeti bíróságainak egyes feladatait átvevő közös, nemzetközi bírósági szervezetet hoz létre mind az egységes hatályú, mind a „hagyományos” európai szabadalmakkal[26] összefüggő jogviták rendezésére.[27] A reform eredményeképpen tehát a „klasszikus” európai szabadalmakra vonatkozó szabályrendszer is változik: egyfelől azért, mert az ESZB-megállapodás az oltalom tartalmát is egységesíti az ESZB-megállapodásban részes államokban, másfelől pedig azért, mert a velük kapcsolatos jogérvényesítési és megsemmisítési eljárások – az alapesetben hétéves átmeneti időszak lejártát követően, az ESZB kizárólagos joghatósága eredményeképpen – kikerülnek a tagállami bíróságok és hatóságok hatásköréből.

Az ESZB kizárólagos hatáskörébe[28] elsődlegesen az (egységes hatályú és „hagyományos”) európai szabadalmak bitorlásával és érvényességével (megsemmisítésével) kapcsolatos ügyek tartoznak (ideértve az európai szabadalmi bejelentésekkel és az ilyen szabadalmak oltalmi idejét meghosszabbító kiegészítő oltalmi tanúsítványokkal kapcsolatos ügyeket is)[29], kiegészülve néhány egyéb feladattal. Az ESZB jár el a következő ügyekben:[30]

  • a tényleges bitorlás vagy azzal fenyegető cselekmények tárgyában indított keresetek, a hasznosítási engedélyeket érintő viszontkeresetek, nemleges megállapítás iránti keresetek;
  • az ideiglenes és biztosítási intézkedések iránt indított keresetek, a szabadalmak megsemmisítése iránti keresetek, viszontkeresetek[31];
  • a közzétett szabadalmi bejelentés által biztosított ideiglenes oltalom alapján benyújtott kártérítési keresetek vagy kártalanítási keresetek;
  • a találmánynak a szabadalom megadását megelőző hasznosításával, illetve az előhasználati joggal kapcsolatos keresetek;
  • a UPP Rendelet 8. cikke szerinti licencdíjjal kapcsolatos keresetek;
  • az ESZH által az egységes hatályú szabadalomra vonatkozóan – a UPP Rendelet 9. cikke alapján – hozott határozatokkal kapcsolatos keresetek.

Az ESZB határozatainak hatálya az egységes szabadalom esetében a megerősített együttműködésben részt vevő valamennyi tagállam területére[32], európai szabadalom esetében pedig azoknak a szerződő tagállamoknak a területére terjed ki, amelyekben az adott európai szabadalom hatályos.[33]

Az ESZB a helyi (vagy regionális) divíziókból és a központi divízióból álló Elsőfokú Bíróságból és Fellebbviteli Bíróságból tevődik össze[34], olyan – nemzetközi összetételű – tanácsokkal, amelyekben a szükséges műszaki szakértelmet is biztosítják.[35] Helyi divíziónak a saját területén történő létrehozását bármely szerződő tagállam kezdeményezheti; egynél több, de legfeljebb négy helyi divízió azonban csak meghatározott szabadalmi ügyszám felett létesíthető. A helyi divíziót felállító tagállam biztosítja a divízió működtetéséhez szükséges infrastruktúrát. Regionális divízió közös felállítását két vagy több tagállam kérelmezheti. E tagállamok közösen gondoskodnak az infrastruktúráról és jelölik ki az érintett regionális divízió székhelyét; a regionális divízió tarthat tárgyalásokat a székhelyén kívül is, akár több helyszínen is.[36]

Az ESZB Elsőfokú Bíróságának központi divíziója Párizsban fog működni, de a központi divízióban két szakosodott szekció jön létre: az egyik – a megállapodásnak a Brexitről hozott népszavazási döntést megelőzően aláírt szövege szerint – Londonban (elsősorban gyógyszeripari ügyekben), a másik Münchenben (főként gépipari területen).[37] A mediációs és választottbírósági központnak[38] Ljubljana és Lisszabon ad otthont[39], a Fellebbviteli Bíróság székhelye pedig Luxembourg lesz.[40] Az ESZB bíráinak képzési rendszeréhez kapcsolódó infrastruktúra Budapesten kapott helyet.[41]

Az ügyeknek az Elsőfokú Bíróság egyes divíziói közötti megoszlásáról – sajátos, az ESZB-n belül érvényesülő „illetékességi” szabályok révén – a megállapodás 33. cikke részletesen rendelkezik. Több kérdésben (pl. megsemmisítési, nemleges megállapítási vagy az ESZH határozatainak felülvizsgálatával kapcsolatos ügyekben) eleve a központi divízió eljárását írja elő, míg más esetekben e divízió felé „tereli” a feleket és az eljárásokat.[42] Az ESZH-határozatok felülvizsgálata kivételével a felek mindazonáltal bármely ügyben megválaszthatják az eljáró fórumot az Elsőfokú Bíróságon belül, azaz megállapodhatnak abban, hogy a keresettel az általuk kiválasztott divízióhoz fordulnak; a megállapodás „természetesen” külön kifejezetten megerősíti, hogy a választott divízió lehet a központi divízió is.

Az ESZB a határozatait a megállapodás rendelkezéseire, az uniós jogra (ideértve a UPP Rendeletet és a Fordítási Rendeletet), az ESZE rendelkezéseire és a nemzeti jogra alapozza, továbbá az alkalmazandó jog részét képezik a szabadalmakra vonatkozó és valamennyi szerződő tagállamra nézve kötelező egyéb nemzetközi megállapodások is.  Az ESZB-megállapodás maga is tartalmaz anyagi jogi rendelkezéseket (pl. a közvetlen és közvetett bitorlás eseteit, az európai szabadalom hatályának korlátait illetően).[43] Az ESZB-megállapodás 24. cikkének (2) bekezdése pedig a következő kollíziós jogi normát tartalmazza: ha az ESZB „határozatai a nemzeti jogon alapulnak, beleértve adott esetben a nem szerződő államok jogát is, az alkalmazandó jog meghatározására az alábbi módon kerül sor:

a) az uniós jog közvetlenül alkalmazandó, nemzetközi magánjogi szabályokat tartalmazó rendelkezései által, vagy
b) az uniós jog közvetlenül alkalmazandó rendelkezéseinek hiányában vagy ha ezek nem alkalmazandók, nemzetközi magánjogi szabályokat tartalmazó nemzetközi jogi aktusok által; vagy
c) az a) és b) pontban említett rendelkezések hiányában a Bíróság által meghatározott, nemzetközi magánjogról szóló nemzeti rendelkezések által.”[44]

Az ESZB az uniós jog elsőbbségének tiszteletben tartásával működik (és ezért a tagállamok felelősséggel is tartoznak), az uniós jog értelmezésének és érvényességének kérdéseiben – az előzetes döntéshozatali eljárás segítségével – szorosan együttműködve az EUB-bal. A megállapodás szerződő felei között sem az EU, sem harmadik országok nem jelennek meg, erre tekintettel az ESZB az Unió bírósági szervezetrendszerébe oly módon illeszkedik, hogy az uniós jog szempontjából nemzeti bíróságnak minősül. Az uniós jog helyes alkalmazása és egységes értelmezése érdekében az ESZB az EUMSZ 267. cikkével összhangban az EUB-hoz fordul. Ha elsőfokú eljárásban merül fel az uniós jog értelmezését, érvényességét érintő kérdés, akkor lehetőségként kínálkozik az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése, a Fellebbviteli Bíróság előtti eljárásban pedig kötelezettségként. A szerződő tagállamok egyetemleges kártérítési felelősséggel tartoznak mindazért a kárért, amelyet az ESZB Fellebbviteli Bírósága az uniós jogot sértő döntése révén okoz. Az érintett fél a lakóhelye/székhelye (másodsorban a telephelye, harmadsorban a Fellebbviteli Bíróság székhelye) szerinti szerződő tagállamban nyújthatja be a kártérítési keresetet, amelynek sikeres elbírálása esetén az eljáró bíróság szerinti szerződő tagállam köteles a teljes kártérítési összeget megfizetni (ennyiben tehát – a károsult nézőpontjából – ez nem is klasszikus egyetemlegesség). Az adott tagállam a kifizetett összeg vonatkozásában a többi tagállamtól arányos (az ESZB költségeihez való tagállami hozzájárulások hányadával megegyező arányú) hozzájárulásra jogosult. Az ESZB tevékenységéért közvetlenül a szerződő tagállamok tartoznak egyetemleges felelősséggel, valamennyi szerződő tagállam egyéni felelősségének megállapítása érdekében pedig az EUMSZ 258–260. cikkei szerinti kötelezettségszegési eljárás indítható.[45]

Az ESZB előtti eljárásban a feleket a valamely szerződő tagállam területén bírósági képviseletre jogosult ügyvédek vagy – „megfelelő képesítéssel” rendelkező – európai szabadalmi ügyvivők képviselhetik, akiknek a munkáját felszólalási joggal rendelkező, „kísérő személyként” eljáró egyéb szabadalmi ügyvivők segíthetik.[46]

Az eljárás nyelve az ESZB divíziójának otthont adó szerződő tagállam hivatalos nyelve vagy pedig – közös regionális divízió esetében – az érintett szerződő tagállamok által kijelölt hivatalos nyelv; mindkét esetben dönthetnek úgy az érintett szerződő államok, hogy az adott divízió előtti eljárás nyelveként az ESZH hivatalos nyelvét jelölik ki (vagy azt is kijelölik ekként). A központi divízió előtti eljárásban az eljárás nyelve a szabadalom nyelve, azaz az ESZH-nyelv, amelyen az adott szabadalmat megadták. A felek az eljáró tanács jóváhagyásával a helyi és regionális divízióknál is megállapodhatnak arról, hogy a szabadalom nyelvét választják.[47] A felek egyetértésével az eljáró tanács célszerűségi és méltányossági szempontok alapján dönthet úgy, hogy a szabadalom nyelve legyen az eljárás nyelve. Az Elsőfokú Bíróság elnöke valamelyik fél kérésére és a többi fél meghallgatását követően, méltányossági és egyéb szempontok alapján dönthet úgy, hogy az eljárás nyelveként a szabadalom nyelvét használják. Másodfokon, a Fellebbviteli Bíróság előtt az eljárás nyelve főszabályként az elsőfokú eljáráséval egyezik meg. Bármelyik fél kérelmére, a szükségesnek ítélt mértékben a tárgyaláson tolmácsolást fognak biztosítani, és a nyelvi akadályok leküzdése érdekében – bizonyos feltételekkel – a központi divízió előtti eljárásokban a dokumentumok fordítását is lehet majd igényelni. Az ESZB-megállapodás egyik leginkább dodonai rendelkezése szerint mindazonáltal „[a]z Elsőfokú Bíróság tanácsai és a Fellebbviteli Bíróság a megfelelőnek ítélt mértékig eltekinthetnek a fordítás követelményétől”.[48]

A megállapodás végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos feladatok és döntések az Igazgatási Bizottság, a Költségvetési Bizottság és a Tanácsadó Bizottság hatáskörébe tartoznak. (A bírójelöltek kiválasztása a szabadalmi szakemberekből álló Tanácsadó Bizottság, a bírák kinevezése pedig az Igazgatási Bizottság kompetenciája.)[49]

Mivel az Európai Unió nem részese az ESZB-megállapodásnak, a bíráskodási rendszert – a korábbi tervekkel ellentétben – uniós hozzájárulás nélkül kell elindítani és működtetni. Az ESZB költségvetésének bevételi forrásaiként lényegében kizárólag a bíróság eljárási illetékei és a tagállami hozzájárulások jelentkeznek. Bár alapvető célkitűzés, hogy az ESZB önfinanszírozó módon működjön, a tagállami hozzájárulásokra mindenképpen szükség lesz a kezdeti időszakban az intézmény felállításához, az átmeneti időszak során (7+7 évig), illetve amikor majd a bíróság költségvetésének kiegyensúlyozása érdekében kiegészítő befizetéseket kell folyósítani.[50]

A 89. cikk az ESZB-megállapodás hatálybalépését (azon túl, hogy az legkorábban 2014. január 1-jén következhetett volna be, ami ma már nyilvánvalóan nem lehetséges) meghatározott számú – legalább tizenhárom – ratifikációhoz (egész pontosan: a tizenharmadik megerősítő vagy csatlakozási okmány letétbe helyezéséhez) köti, a ratifikáló szerződő tagállamok között pedig szerepelnie kell annak a háromnak, amelynek területén a megállapodás aláírásáét megelőző évben a legtöbb európai szabadalom volt hatályban[51] [a hatálybalépés harmadik előfeltételét a 1215/2012/EU rendelet („Brüsszel I. rendelet”)[52] megfelelő módosításának hatálybalépése képezi; ez a feltétel teljesült].[53] A hatálybalépést követő hétéves (és további – legfeljebb – hét évre meghosszabbítható) átmeneti időszak alatt az érintettek még fordulhatnak a nemzeti bíróságokhoz és hatóságokhoz is a hagyományos, azaz az egységes hatály nélküli európai szabadalmakat érintő jogvitáikkal. Emellett az átmeneti időszak lejártát megelőzően tett európai szabadalmi bejelentés bejelentője vagy az olyan európai szabadalom jogosultja, amelyet az átmeneti időszak lejárta előtt adtak meg vagy az átmeneti időszak lejártát megelőzően tett bejelentés alapján adtak meg, élhet az ún. opt-out (kívül maradás) lehetőségével. Az opt-out eredményeképpen az adott szabadalomra az ESZB kizárólagos hatásköre nem terjed ki (tehát vele kapcsolatban a nemzeti bíróságok és hatóságok járnak el).

Az ESZB-megállapodás aláírása alkalmával elfogadott nyilatkozatukkal az aláíró országok kötelezettséget vállaltak az ESZB-megállapodás mihamarabbi ratifikációjára. Emellett Előkészítő Bizottság létrehozását határozták el annak érdekében, hogy a rendszer minél előbb működésbe léphessen. E bizottság számos előkészítő feladat ellátásáért felel (pl. a bírák képzésének megkezdésért, az ESZB eljárási szabályzatának kidolgozásáért, az első évre szóló költségvetés tervezéséért, az ESZB testületeinek megalakításáért), és igen aktívan működik a megállapodás aláírása óta. Az előkészítő munka részeként, illetve annak megkönnyítése érdekében 2015 októberében jegyzőkönyvet írtak alá az ESZB-megállapodás ideiglenes alkalmazásáról.[54]

III. Az ESZB és az ESZB-megállapodás – alkotmányossági olvasatban

1. Az ESZB-t mint nemzetközi szervezetet és az azt létrehozó ESZB-megállapodást (és az egységes hatályú európai szabadalom rendszerének egyes kapcsolódó elemeit) alapvetően két kérdéskörben indokolt megvizsgálni az Alaptörvénnyel való összhang szempontjából. Egyfelől annak elemzése szükséges, hogy az ESZB-megállapodás és a vele létrejövő bírósági rendszer megvalósít-e „szuverenitástranszfert” – jár-e az Alaptörvényből eredő hatáskörök átengedésével, de legalábbis más államokkal közös gyakorlásával, és ha igen, erre található-e alkotmányos felhatalmazás az Alaptörvényben. Másfelől elengedhetetlennek látszik annak körüljárása is, hogy az ESZB és az egységes hatályú európai szabadalom nyelvi rezsimje összeegyeztethető-e a Magyarország hivatalos nyelvét és a bírósági és hatósági eljárások nyelvét meghatározó rendelkezésekkel. Ez az írás e két alapvető alkotmányossági kérdés közül ezúttal az elsővel foglalkozik: az ESZB-megállapodás és az igazságszolgáltatási szuverenitás viszonyát vizsgálja meg alkotmányossági nézőpontból. A második téma külön tanulmányt érdemel.

2. Az ESZB-megállapodás megerősítése és kihirdetése meg fogja követelni – egyebek mellett – szabadalmi (anyagi és eljárási) jogunk, valamint feltehetőleg a bíróságok szervezetére és igazgatására, illetve a bírák jogállására vonatkozó előírások módosítását is. A várhatóan szükséges változtatások bemutatására és elemzésére ez az írás azonban sem tárgykörénél fogva, sem a terjedelem korlátjai miatt nem vállalkozhat.

IV. Az ESZB-megállapodás és Magyarország igazságszolgáltatási szuverenitása

1. Az Alaptörvényből, valamint az Alkotmánybíróság – részben a korábbi Alkotmányra, részben már az Alaptörvényre épülő – gyakorlatából egyértelműen következik, hogy nemzetközi szerződéssel korlátozható a magyar állam szuverenitása (akár egyes alkotmányos hatáskörök átengedésével vagy más államokkal közös gyakorlásuk útján is); megvannak azonban annak az alkotmányos korlátai, hogy meddig mehet el az Országgyűlés a szuverenitás nemzetközi szerződés útján történő korlátozásábanA szuverenitáskorlátozás alkotmányos határait az Alkotmánybíróság már viszonylag korán kijelölte, és azokhoz későbbi gyakorlatában is – az ezzel kapcsolatos tanok bővebb kibontása során – következetesen ragaszkodott.

2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság és az azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről rendelkező 1994. évi I. törvény alkotmányossági vizsgálata során már leszögezte: „[a]territorialitáshoz kötődő állami főhatalom kizárólagossága […] azt is jelenti, hogy az állam nemzetközi kapcsolataiban a főhatalmi jogosítványairól rendelkezhet. A szuverenitás korlátozása természetszerű velejárója annak, hogy az állam nemzetközi kapcsolatokban szerepel, nemzetközi kötelezettségeket vállal” [30/1998. (VI. 25.) AB határozat]. Ezt megerősítette és tovább árnyalta az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló 1999. évi I. törvény alkotmányossági vizsgálata alapján hozott 5/2001. (II. 28.) AB határozatában: „[a] szuverenitás – bár az állam legfőbb hatalmát és függetlenségét jelenti – nem tekinthető korlátlannak. Az állam függetlenségét a nemzetközi jog korlátozza. Mivel a nemzetközi jog az államoknak jogegyenlőséget biztosít, […] a szuverenitást korlátozó hatása nem valamely államok feletti jogrend által valósul meg, hanem az állam önkorlátozása által. Az állam önkorlátozása fejeződik ki a nemzetközi szerződések létrehozásában, valamint az azokhoz való csatlakozásban. […] A nemzetközi kapcsolatokban pedig kifejezetten ez, a nemzetközi szerződések megkötésében is megnyilvánuló önkorlátozás jelenti a más államokkal való együttműködés alapvető feltételeit.” A szuverenitás korlátozhatóságára vonatkozó álláspontját az 1154/B/1995. AB határozatban (ABH 2001., 823., 826., 828.) az Alkotmánybíróság kiegészítette a következőkkel: „[a]z Alkotmány 19. § (1) bekezdése úgy szól, hogy a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés. A (3) bekezdés f) pontja kimondja, hogy e jogkörében az Országgyűlés megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket. [Vagyis] az Alkotmánynak az Országgyűlés hatásköréről szóló 19. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezése alapján az Alkotmány számolt a nemzetközi kapcsolatok körében a nemzeti szuverenitás bizonyos korlátozásával.” E tanokat az Alkotmánybíróság – megerősítőleg – felidézte abban a határozatában is, amellyel elutasította az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződést kihirdető 2007. évi CLXVIII. törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt [143/2010. (VII. 14.) AB határozat]. Ez azért is tűnik fontosnak, mivel e határozatra többször is hivatkozott azóta az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezései alapján hozott határozataiban is [így pl. a témánk szempontjából kiemelkedő jelentőségű 22/2012. (V. 11.) AB határozatban is].[55]

3. A hatáskörtranszfer, avagy szuverenitáskorlátozás alkotmányos mozgásterének kijelölése a 30/1998. (VI. 25.) AB határozattal kezdődött meg az Alkotmánybíróság gyakorlatában.[56] E határozat – egyebek mellett – a következőkre mutatott rá: „a nemzetközi kapcsolatok alakítására is vonatkozik az, hogy az Országgyűlés – és értelemszerűen az állam más szervei – hatalma nem korlátlan hatalom. […] Ezért […] kifejezett alkotmányi felhatalmazás nélkül az Országgyűlés alkotmányosan nem jogosult az állami főhatalom kizárólagos joghatósága alá tartozó jogterületen a territorialitás elvén nemzetközi szerződésben túlterjeszkedni. E tekintetben az alkotmányosság szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a túlterjeszkedés egy viszonylag szűk, szigorúan körülhatárolt tárgykörre […] vonatkozik.” „A népszuverenitáson alapuló demokratikus jogállam egyik követelménye […], hogy közhatalom kizárólag demokratikus legitimáció alapján gyakorolható. A közhatalom gyakorlása körébe tartozik – egyebek mellett – a jogalkotás és jogérvényesítés intézményi, eljárási és tartalmi jellemzőinek meghatározása is.” „Teljesen más egy nemzetközi szerződésben történt konkrét és pontos állami kötelezettségvállalás, és megint más egy másik közhatalmi rendszernek történő alávetése bizonyos jogterületnek, még ha az szűk körű és szigorúan körülhatárolt tárgykörre vonatkozik is.” „[A]z Országgyűlés nemzetközi szerződések elfogadásával, illetőleg kihirdetésével sem sértheti meg az Alkotmány 2. § (1)–(2) bekezdését.”[57] „Egy nemzetközi szerződés megkötésével, illetőleg kihirdetésével az Országgyűlés nem tehet burkolt alkotmánymódosítást.” E határozatból már világosan kiolvashatók az alkotmányos hatáskörök nemzetközi szerződéssel történő átruházásának, átengedésének (más államokkal közös gyakorlásának) alkotmányossági előfeltételei, avagy korlátjai. Ez a fajta hatáskör­transzfer, avagy szuverenitáskorlátozás nem sértheti a népszuverenitáson alapuló közhatalom-gyakorlás elvét (nemcsak a jogalkotás, hanem a jogérvényesítés – azaz az igazságszolgáltatás – terén sem), nem járhat az állam függetlenségének elvesztésével, és nem eredményezhet burkolt alkotmánymódosítást. Valamely jogterület alávetése egy másik közhatalmi rendszernek pedig alkotmányos, az Alkotmányba/Alaptörvénybe illesztett felhatalmazást igényel.

A 30/1998. (VI. 25.) AB határozat a későbbi alkotmánybírósági gyakorlatban is állandó hivatkozási alapként, kiindulási pontként jelenik meg, e kezdeti tanokat az Alkotmánybíróság csak tovább árnyalta, gazdagította, de sosem vizsgálta felül vagy haladta meg őket. Az 5/2001. (II. 18.) AB határozat is leszögezte: „[a] szuverenitás korlátozása belső jogi legitimációjának megteremtésére az alkotmányos jogrend hivatott”. A 30/1998. (VI. 25) AB határozat alapvető tételeit a 143/2010. (VII. 14.) AB határozat is felidézte és ismételten megerősítette. A Lisszaboni Szerződést kihirdető törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt – egyebek mellett – azért utasította el, mivel úgy találta: a szóban forgó szerződés nem ássa alá, nem kérdőjelezi meg az állam függetlenségét: „[a] Lisszaboni  Szerződés reformjai, ideértve az Európai Unió jogi személlyé válását is – minden jelentőségük ellenére – sem változtattak azon, hogy a Magyar Köztársaság tagállamként, azaz az Európai Unió tagjaként, de továbbra is önálló államként vesz részt az európai integrációban, amelyre a szükséges mértékben, a magyar kormány részvételével tárgyalt és az Országgyűlés által […] a minimálisan szükséges kétharmados arányt meghaladó többséggel ratifikált nemzetközi szerződéssel ruházott át az Alkotmányból eredő egyes hatásköröket, amelyek gyakorlása vagy továbbra is a többi állammal közösen – az európai uniós döntéshozatali szabályoknak megfelelően –, vagy az Európai Unió intézményei útján történik. Az  Alkotmánybíróság a fentieket összegezve hangsúlyozza tehát, hogy a Lisszaboni Szerződés kötelező hatályának elfogadásával és […] kihirdetésével a Magyar  Köztársaságnak sem függetlensége, sem jogállamisága, sem önálló állami léte nem szűnik meg.” Trócsányi László alkotmánybíró párhuzamos indokolása ezt az alapvető alkotmányossági követelményt tovább részletezte és még erőteljesebben fogalmazta meg, mint maga a határozat: „a közösségi (uniós) jog nem üresítheti ki az Alkotmány 2.  §  (1) és (2) bekezdését, illetve nem szolgálhat az alkotmányos rendszer  –  alkotmánymódosítás  nélküli – átalakítására. Mindaddig tehát, amíg az Alkotmány 2. § (1)–(2)  bekezdése a független, szuverén államiság elvét tartalmazza, azt a 2/A.  §[58] szerinti  hatáskörtranszfer nem annullálhatja,  így  különösen nem vezethet […]  az  igazságszolgáltatási  szervek megbízatásának a tagállamok által történő közös meghatározására. Ennek kapcsán  megjegyzem, amiatt, hogy a Lisszaboni  Szerződést az Országgyűlés ratifikálta,  melynek alapján az Alkotmányból eredő egyes hatásköröket más tagállamokkal közösen gyakorolja, a független jogállam, illetve a szuverenitás alkotmányi szabályának sérelme nem állapítható meg. Tekintettel arra, hogy a közösségi (uniós) jogrend nem (még a Lisszaboni Szerződést követően sem) üresíti ki az állam függetlenségét, szuverenitását biztosító alkotmányi szabályokat, az indítvány alapján az Alkotmány 2. § (1)–(2) bekezdésének és 2/A. §-ának sérelme nem állapítható meg.” A Lisszaboni Szerződés ratifikációja tárgyában hozott ez az alkotmánybírósági határozat – ekkor már az Európai Unióban tagállamként való részvételhez és az ehhez szükséges közös hatáskörgyakorláshoz (szuverenitáskorlátozáshoz) az ún. Európa-klauzulával adott alkotmányos felhatalmazásra is tekintettel – a további hatáskörtranszfer elé tehát azt a korlátot állította, hogy annak következtében az önálló állami lét, az ország függetlensége és szuverenitása nem szűnhet meg, illetve nem üresedhet ki (sőt esetleg nem is sérülhet). Nem fejti ki a határozat, hogy ez a követelmény az állami önállóság és függetlenség egészére vonatkozó alkotmányos tilalom vagy egy adott tárgykör, jogterület, hatalmi ág, intézmény tekintetében sem engedhető meg az önálló állami lét, a függetlenség és a szuverenitás megszűnése vagy kiüresedéssel járó sérelme. Az idézett párhuzamos indokolásból az tűnik ki, hogy van olyan álláspont, amely szerint ez a fajta függetlenségvesztés (avagy -veszteség) akkor sem tolerálható az alkotmányosság szempontjából, ha nem a teljes állami létet, hanem csak egy adott hatalmi ágat – pl. az igazságszolgáltatást – illetően következik be.

4. Az előzőekben összefoglalt alkotmánybírósági gyakorlat tükrében vizsgálandó, hogy az ESZB-megállapodás és a vele létrejövő bírósági rendszer megvalósít-e „szuverenitástranszfert” – jár-e az Alaptörvényből eredő hatáskörök átengedésével, de legalábbis más államokkal közös gyakorlásával, és ha igen, erre található-e alkotmányos felhatalmazás az Alaptörvényben.

Az Alaptörvény 25. cikkének (1) bekezdése a bíróságok számára tartja fenn az igazságszolgáltatási tevékenységet. Nem kétséges, hogy az ESZB bíróságként fog létre jönni. Nincs továbbá ok annak feltételezésére, hogy az ESZB-megállapodásnak és az ESZB alapokmányának[59] a bírák kinevezésére, függetlenségére és pártatlanságára, valamint mentelmi jogára és hivatalból való elmozdítására vonatkozó rendelkezései[60] ne elégítenék ki a részt vevő tagállamok – köztük Magyarország – e téren érvényesülő alkotmányossági követelményeit.[61]

Az Alaptörvény 25. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján bíróság dönt magánjogi jogvitában; az ESZB hatáskörébe eső ügyek[62] – az ESZH határozatainak felülvizsgálata kivételével – a magánjogi jogviták közé tartoznak. Az Alaptörvény 25. cikke (2) bekezdésének b) pontja pedig a közigazgatási határozatok törvényessége tárgyában követeli meg a bírósági döntést; ilyen természetű hatáskör az ESZB-t azokkal a határozatokkal kapcsolatban illeti meg, amelyeket az ESZH az egységes hatályú európai szabadalmakra vonatkozóan hoz meg.[63]

Az Alaptörvény 25. cikkének (4) bekezdése szerint ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesíthetők; ugyanennek a cikknek a (7) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy törvény egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetővé teheti. E rendelkezéseket az ESZB-vel kapcsolatos szakmai eszmecserékben egyes vélemények olyanként említik, mint amelyek kellő alkotmányos felhatalmazást kínálhatnának az ESZB-nek a magyar alkotmányos jogrendbe való beillesztésére. Ez az érvelés az ESZB-t a magyarországi igazságszolgáltatási rendszer részének tekinti, külön bíróságnak vagy jogvitákban eljáró más szervnek, és ennek megfelelően nem feltételez szuverenitáskorlátozást, illetve hatáskörtranszfert az ESZB létrehozása és Magyarország abban való részvétele kapcsán. Az ESZB-megállapodásban kétségkívül találhatók olyan fordulatok, rendelkezések, amelyek – első olvasatban – erősíthetik vagy akár alá is támaszthatják ezt a fajta értelmezést. A preambulum szerint az ESZB „a szerződő tagállamok közös bírósága[64] lesz, ennek megfelelően pedig azok igazságszolgáltatási rendszerének részét fogja képezni”. A megállapodás 1. cikke értelmében az ESZB „a szerződő tagállamok közös bírósága, ennek megfelelően pedig ugyanazoknak az uniós jogból fakadó kötelezettségeknek kell eleget tennie, mint a szerződő tagállamok nemzeti bíróságainak”.

Az ESZB-megállapodás európai uniós jogi fejezete ennek megfelelően a szerződő tagállamok nemzeti bíróságaival azonos módon kezeli az ESZB-t. A 21. cikk pl. abból indul ki, hogy az ESZB „a szerződő tagállamok közös bírósága, és részét képezi azok igazságszolgáltatási rendszerének”, és emiatt kell együttműködnie az EUB-bal „a nemzeti bíróságokhoz hasonló módon és különösen az EUMSZ 267. cikkének megfelelően […] az uniós jog helyes alkalmazása és egységes értelmezése érdekében”. A 22. cikk pedig a szerződő tagállamoknak az azokért a károkért viselt felelősségét, amelyeket az ESZB Fellebbviteli Bírósága az uniós jog megsértésével okoz, „[a]z uniós jogot megsértő nemzeti bíróságok által okozott károkért viselt […] tagállami felelősségre vonatkozó” uniós jogra hivatkozva szabályozza. Adódhatna tehát – és tetszetősnek is tűnhetne – a következtetés, hogy az ESZB nemzeti bíróságnak számít, az Alaptörvény rendjén belül pedig külön bíróságnak vagy jogvitákban eljáró más szervnek, és így az ESZB létrehozásával sem enged át Magyarország igazságszolgáltatási jogköröket egy nemzetközi szervezet számára, nincs hatáskörtranszfer, nem kell vizsgálni ezért, hogy arra található-e alkotmányos felhatalmazás az Alaptörvényben.

Az Alaptörvény és az ESZB-megállapodás valamivel körültekintőbb olvasatában azonban az előzőekben bemutatott értelmezés – vagy inkább értelmezési kísérlet – nem állja meg a helyét. Bármilyen talányos is[65], pontosan mire utalhat az Alaptörvény 25. cikkének (7) bekezdése, annyi mindenképpen egyértelmű, hogy e rendelkezés olyan szervekre vonatkozik, amelyek nem bíróságok. Erre utal a „más szervek” megfogalmazás, amely egyértelműen különbözik a „külön bíróságok” [Alaptörvény 25. cikk (4) bek.] és a „bírósági szerv” [Alaptörvény 25. cikk (1) bek.] kifejezésektől: a „más szerv” tehát nem bíróság, de még csak nem is „bírósági szerv”. Mivel az ESZB bíróságként jön létre, az Alaptörvény 25. cikkének (7) bekezdése nem vonatkozhat rá.

Az Alaptörvény 25. cikkének (4) bekezdése eredetileg példálózva utalt arra, hogy különösen a közigazgatási és munkaügyi jogviták tartozhatnak az ügyek azon meghatározott csoportjába, amelyre külön bíróság létesíthető. E példálózást a negyedik alkotmánymódosítás hagyta el a rendelkezés szövegéből, aminek dogmatikailag és logikailag csupán annyi a hatása, hogy az ügyek meghatározott csoportjaira való utalás – ha lehet – még nyitottabbá vált. Figyelmet érdemel ugyanakkor, hogy a külön bíróságokra való utalás az Alaptörvénynek a bírósági szervezetrendszerrel foglalkozó – az annak többszintűségét kimondó – bekezdésében kapott helyet, ami egyértelműen arra utal, hogy az Alaptörvény e külön bíróságokat is a magyarországi – az Alaptörvény 25–28. cikkeinek hatálya alá tartozó – bírósági szervezet részének tekinti, vagyis olyan bíróságoknak, amelyekre az Alaptörvény többi rendelkezése is vonatkozik és alkalmazandó. Az ESZB azonban nyilvánvalóan nem ilyen bíróság. Az ESZB esetében a „legfőbb bírósági szerv” nem a Kúria[66], hanem a Fellebbviteli Bíróság[67]. Az ESZB „igazgatásának központi feladatait” nem az Országos Bírói Hivatal elnöke látja el, és nem az Országos Bírói Tanács felügyeli az ESZB „központi igazgatását”, mint ahogy e tanács nem „működik közre az ESZB igazgatásában” sem.[68] Ezek a feladatok az ESZB-megállapodás és a mellékletét képező alapokmány alapján az ESZB Igazgatási Bizottsága és más bizottságai, az ESZB Hivatala, valamint „elnöki tanácsa” között oszlanak meg.[69] Az ESZB bíráit nem a magyar köztársasági elnök nevezi ki[70], hanem az ESZB Igazgatási Bizottsága[71]. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény rendelkezései sem értelmezhetők és alkalmazhatók az ESZB-re.[72] Az Alaptörvény 28. cikkének a jogszabályok értelmezésére vonatkozó alkotmányos értelmezési útmutatása sem kötelezi az ESZB-t. Az ESZB csak olyan bírói tanácsokban járhat el, amelyekben van nem magyar állampolgárságú bíró is, sőt számos ügyben olyan tanács fog eljárni, amelynek egyáltalán nincs magyar állampolgársággal rendelkező tagja.[73] Ez az eltérés a hazai szabályozástól nemcsak az állampolgársági követelmény tekintetében érvényesül, hanem olyan értelemben is, hogy az ESZB legtöbb bírája nem a magyar jogban a bírói kinevezéshez előírt feltételeknek fog megfelelni, hanem azoknak, amelyeket egy másik – Magyarországon kívüli – szerződő tagállam joga szab meg.[74]

Ugyanezt a kérdéskört az ESZB-megállapodás nézőpontjából vizsgálva, mindenekelőtt látni kell, hogy az „olyan, mint” típusú szófűzés a jogban, a jog nyelvén sem jelent mást, mint, hogy „bár nem az, tegyünk úgy vagy vegyük úgy, mintha az lenne”. Nem lehet másként olvasni az ESZB-megállapodásnak az ESZB-t a szerződő tagállamok nemzeti bíróságaival rokonító vagy azokhoz hasonlító rendelkezéseit sem. Ha a megállapodás arról szól, hogy az ESZB-nek „nemzeti bíróságokhoz hasonlóan” kell tiszteletben tartania és alkalmaznia az uniós jogot, és „ugyanazoknak az uniós jogból fakadó kötelezettségeknek kell eleget tennie, mint a szerződő tagállamok nemzeti bíróságainak”, azzal – egyebek mellett – azt is kinyilvánítja, hogy az ESZB nem nemzeti bíróság, noha ahhoz hasonlóan kell eljárnia, illetve ugyanazoknak az uniós jogi kötelezettségeknek kell eleget tennie, mintha nemzeti bíróság lenne.[75]  Annak rögzítésével, hogy az ESZB a szerződő tagállamok „közös bírósága”, egyúttal azt is kifejezi, hogy nem csupán egyikük – pl. nem csupán Magyarország – nemzeti bírósága. Mindezek fényében helyezhetők el és értelmezhetők azok a fordulatok, amelyekkel a megállapodás a szerződő tagállamok igazságszolgáltatási rendszerének részeként írja le az ESZB-t. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az ESZB-megállapodás idézett fordulatai mindenekelőtt azt a célt szolgálják, hogy az ESZB-nek az uniós joghoz fűződő viszonyát az EUB-véleményben foglaltakkal összhangban rendezzék; ennyiben tehát egy uniós jogi célokat szolgáló fikció­val él a megállapodás.[76]

Az ESZB-megállapodás szövege emellett számos helyen különbséget tesz egyfelől az ESZB, másfelől a szerződő tagállamok nemzeti bíróságai között, egyértelművé téve, hogy az ESZB nem számít a szerződő tagállam nemzeti bíróságának, nem azonosítható vele. A sok lehetséges példa közül elég talán a leginkább szembetűnőket említeni. Ha az ESZB-nél betöltött bírói tisztség gyakorlása a 17. cikk (2) bekezdése értelmében „nem zárja ki tagállami szinten egyéb bírói feladatok ellátását”, abból az (is) következik, hogy az ESZB-nél végzett bírói munka nem „tagállami szintű”, hanem nemzetek feletti természetű, szupranacionális jellegű. Ha a bírák képzését szolgáló szakmai gyakorlat a „tagállami szabadalmi bíróságoknál vagy az Elsőfokú Bíróság […] divízióinál folytatható”, akkor nyilvánvaló, hogy az ESZB-t vagy annak Elsőfokú Bíróságát a megállapodás nem azonosítja a tagállamok nemzeti szabadalmi bíróságaival.[77] Az ESZB és a tagállamok nemzeti bíróságainak különbözősége napnál világosabb a megállapodás 32. cikkének (2) bekezdésében található hatásköri szabály alapján is: „[a]z azon szabadalmakkal és kiegészítő szabadalmi tanúsítványokkal kapcsolatos keresetek tekintetében, amelyek nem tartoznak a Bíróság [vagyis az ESZB] kizárólagos hatáskörébe, továbbra is a szerződő tagállamok nemzeti bíróságai rendelkeznek hatáskörrel”. Ugyanezt a különbségtételt alkalmazzák az ESZB-megállapodás 83. cikkének (1)–(4) bekezdésében található átmeneti rendelkezések is, amelyek az átmeneti időszak alatt lehetővé teszik a klasszikus európai szabadalmakkal kapcsolatos kereseteknek – az ESZB helyett – a nemzeti bíróságoknál történő benyújtását, illetve az ESZB kizárólagos hatáskörének e szabadalmak kapcsán történő kizárását (az opt-outot) a nemzeti bíróságok javára.[78]

Emellett az ESZB-megállapodás és a hozzá kapcsolódó instrumentumok azt is egyértelművé teszik, hogy az ESZB nemcsak különbözik – nemzetek feletti bírói fórumként – a tagállamok nemzeti bíróságaitól, hanem a hatáskörüket is elvonja a kizárólagos joghatóságába sorolt szabadalmi ügyekben. A hatáskörtranszfer bekövetkezésére utal az ESZB kizárólagos hatáskörét rögzítő rendelkezés [32. cikk (1) bek.], illetve ugyanennek a cikknek az a bekezdése [32. cikk (2) bek.], amely arról szól, hogy azokban az ügyekben, amelyek nem tartoznak az ESZB kizárólagos hatáskörébe, „továbbra is” a szerződő tagállamok nemzeti bíróságai rendelkeznek hatáskörrel (ami azt is jelenti, hogy az ESZB kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyekben a továbbiakban már nem rendelkeznek hatáskörrel). A Brüsszel I. rendelet 2014. évi módosításának (6) bekezdése is az ESZB-re mint közös bíróságra „ruházott hatáskörbe tartozó ügyekre” utal, megerősítve a hatáskör-átruházás bekövetkezését.[79] Az ESZB-megállapodás létrehozásának történetéből és előkészítő irataiból is kétségtelenül az olvasható ki, hogy az ESZB-re átruházzák a tagállamok igazságszolgáltatási hatáskörét az érintett szabadalmi jogvitákban.

Ezt különösképpen alátámasztja az ESZB-megállapodás korábbi – de e tekintetben lényegében azonos – változatáról az EUB részéről adott 1/09. sz. vélemény.[80] E vélemény 72. pontja az ESZB (a véleményben használt megjelölés szerint: SzB) kizárólagos hatáskörét és az odasorolt ügyeket elemezve leszögezi: „[e]nnyiben a szerződő államok bíróságai […] meg lesznek fosztva e hatásköreiktől, és csupán azok a hatásköreik maradnak meg, amelyek nem tartoznak az SzB kizárólagos hatáskörébe”. A 79. pont hasonlóképpen fogalmaz: „az SzB […] a kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken átveszi a nemzeti bíróságok […] feladatait”. Ráadásul az EUB az átengedett hatásköröket a szabadalmak területére tartozó jogviták közül a „leglényegesebbekhez” sorolja.[81]

5. Mivel az ESZB-megállapodás és a vele létrejövő bírósági rendszer „szuverenitástranszferrel” – az Alaptörvényből eredő igazságszolgáltatási hatáskörök átengedésével, de legalábbis más államokkal közös gyakorlásával – jár együtt, hiszen az ESZB-re átszállnak a magyar bíróságok leglényegesebb szabadalmi hatáskörei[82], indokolt a következőkben megvizsgálni, található-e minderre alkotmányos felhatalmazás az Alaptörvényben.

Magától értetődik és külön tételes bizonyításra nem is szorul, hogy az Alaptörvényben jelenleg nem található speciális, nevesített felhatalmazás Magyarországnak az ESZB-megállapodásban és az ESZB-ben mint nemzetközi szervezetben való részvételéreNem tartalmaz továbbá az Alaptörvény olyasféle rendelkezést sem, amely megteremtené az alkotmányos alapját annak, hogy az Európai Unión kívüli nemzetközi szervezet[83] javára Magyarország az igazságszolgáltatással kapcsolatos alkotmányos hatásköröket engedjen át.[84] E tekintetben hangsúlyozni szükséges, hogy az ESZB mint szupranacionális bíróság nem államok közötti, nemzetközi közjogi vitákban járna el, hanem magánszemélyek magánjogi természetű jogvitáiban vagy az ESZH magánjogi jogosultságokat – szabadalmakat – érintő hatósági határozatainak magánfelek által kezdeményezett felülvizsgálata tárgyában. Más ugyanis, amikor az állam maga veti alá magát valamely nemzetközi szervezet szerveként működő nemzetközi bíróság joghatóságának, elfogadva magára nézve a nemzetközi jogi viták rendezésének e módját[85], és megint csak más, amikor az állam a korábban általa magánfelek magánjogi jogvitáiban gyakorolt saját igazságszolgáltatási jogköreit engedi át egy e célból létrehozott nemzetközi szervezet javára.

Mivel az ESZB-megállapodás nem része az uniós jognak és mivel az ESZB mint nemzetközi szervezet az EU-tól elkülönülő, önálló alanya lesz a nemzetközi jognak, kétségesnek és aggályosnak tűnhet, hogy a megállapodással megvalósuló igazságszolgáltatási hatáskörtranszfer az Alaptörvény Európa-klauzulája alá sorolható-e, azaz alkotmányos felhatalmazást adhat-e rá az Alaptörvény E) cikke. Mint ismeretes, az Alaptörvény E) cikkének (2) bekezdése értelmében „Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja”. E cikk (4) bekezdése szerint pedig „[a] (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges”.

Az európai szabadalmakkal kapcsolatos nemzeti igazságszolgáltatási hatásköröknek az ESZB számára történő átengedésére az Alaptörvény E) cikkének (2) és (4) bekezdése megfelelő alkotmányos felhatalmazást adhat, ha az ESZB-megállapodás az E) cikk (2) bekezdésének hatálya alá sorolható. Ebből a szempontból kulcsfontosságú a 22/2012. (V. 11.) AB határozat, amelyet az Alkotmánybíróság a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés[86] [az AB-határozat szövegében: „Szerződés”] tárgyában hozott, az Alaptörvény értelmezésére irányuló eljárásban. Ez az AB-határozat épp az Alaptörvény E) cikkének (2) és (4) bekezdését értelmezte. A határozat alapjául szolgáló indítvány az „Alaptörvény értelmezésére irányuló kérdést akként […] összegezte, hogy az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése szerinti nemzetközi szerződésnek minősül-e az olyan nemzetközi szerződés a) amely nem tartozik az Európai Unió alapító szerződései közé, illetve nem minősül uniós jogi aktusnak, de b) amelynek valamennyi részes fele az Európai Unió tagállama, c) amely az Európai Unió alapító szerződései, illetve az uniós jogi aktusok által is szabályozott tárgyköröket szabályoz, d) amely az Európai Unió alapító szerződéseinek lényeges elemét képező tárgykörben az Európai Unió továbbfejlődését, az Európai Unió gazdasági megerősítését célozza, és e) amelynek értelmében a nemzetközi szerződésben foglaltak végrehajtása és végrehajtásának felügyelete tárgyában az Európai Unió egyes intézményei is eljárnak?”[87]

A Szerződés egyes tartalmi elemeit illetően az indítvány kiemelte, hogy „a Szerződés részes felei az Európai Unió tagállamai lehetnek. A Szerződés rendelkezéseit az Európai Uniónak a Szerződést ratifikáló tagállamai közül azokra nézve kell alkalmazni a hatálybalépést követően, amelyek az euróövezet tagjai. Az Európai Uniónak a Szerződést ratifikáló azon tagállamaira nézve, amelyek az euróövezetnek nem tagjai – mindaddig, amíg az euróövezet tagjaivá nem válnak –, a Szerződést, az V. cím kivételével, csak abban az esetben és csak azon rendelkezések vonatkozásában kell alkalmazni, amelyekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásról a Szerződést ratifikáló tagállam előzetesen külön kifejezetten nyilatkozik. Az indítvány rámutat arra, hogy Magyarország jelenleg nem tagja az euróövezetnek, de a Szerződés Magyarország általi ratifikálása ugyanakkor ettől függetlenül – külön előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozat hiányában is, illetve az V. címben foglaltakon túlmenően is – nemzetközi jogi kötelezettséget keletkeztet Magyarországra nézve.”[88]

Az Alaptörvény értelmezéséhez az Alkotmánybíróság az előző Alkotmány Európa-klauzulája (2/A. §-a) kapcsán hozott – és az Alaptörvény E) cikkét illetően is irányadónak[89] minősített – 143/2010. (VII. 14.) AB határozatban[90] rögzített tanokat hívta segítségül. E célból a határozat kiindulási pontként idéz is a 143/2010. (VII. 14.) AB határozatból: „az Alkotmány 2/A. §-a tartalmazza mindenekelőtt azt az alkotmányos felhatalmazást – ezt a szakirodalom többnyire a szuverenitás-átruházás vagy hatáskörtranszfer kifejezésekkel jelöli –, amelynek révén az alkotmányozó világos alkotmányi alapot és keretet teremtett ahhoz, hogy hazánk az Európai Unióbanmint tagállam részt vehessen. Ez mindenekelőtt a 2004-ben bekövetkezett csatlakozás előkészítését szolgálta. A 2/A. § (1) bekezdésében a »nemzetközi szerződés alapján« fordulat azonban nemcsak az ún. csatlakozási szerződés viszonylatában értelmezendő, hanem belőle okszerűen következik, hogy amennyiben az Európai Unió továbbfejlődése során, az Alkotmányból eredő további hatáskörök közösen, illetve az Európai Unió intézményei útján történő gyakorlása tűnik szükségesnek, akkor e hatáskörök átruházása a szükséges mértékig – és újabb nemzetközi szerződés alapján – alkotmányosan lehetséges. Ily módon a törvényhozó hatalom – a tárgyalásokat folytató kormány ellenőrzésével, illetve az ún. ratifikációs eljárás során – mint az állami szuverenitás gyakorlója dönt arról, hogy egy ilyen komplex-intézményi reformot a Magyar Köztársaság nevében el tud-e fogadni. A 2/A. § (2) bekezdése pedig, a kérdés jelentőségére tekintettel, a kétharmados többséggel történő szavazást követeli meg ehhez.”[91] E korábbi határozata felidézésével az Alkotmánybíróság „már eldöntöttnek” tekintette és csupán „megerősítette”, hogy „minden olyan szerződéshez, amely Magyarország Alaptörvényben megjelölt hatásköreinek további átadásához vezet az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás révén, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával adott felhatalmazás szükséges. Vagyis az E) cikk (2) és (4) bekezdése nemcsak a csatlakozási szerződésre, és az alapító szerződésekre, vagy ezek módosítására vonatkozik, hanem minden olyan szerződésre, amelynek kidolgozásában – az Európai Unió reformjában – Magyarország már tagállamként vesz részt. [A jelen ügyben nem kell állást foglalni a szuverenitástranszfernek a terjedelméről, az Alaptörvény-értelmezési indítvány erre nem terjed ki; az Alaptörvény E) cikk (4) bekezdését bármilyen csekély mértékű, hatáskörátadáshoz vezető szerződésnél alkalmazni kell.]

Azt, hogy milyen szerződést kell ilyennek tekinteni, a szerződés alanyai, tárgya, a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek alapján lehet esetenként megállapítani. Szükséges feltétel, hogy Magyarország az Európai Unió tagállamaként, más tagállamokkal együtt legyen részese a szerződésnek. A szerződésből az Alaptörvényből eredő további hatáskörök közös, illetve az Európai Unió intézményei útján történő gyakorlása kell következzen.” „Ha nemzetközi szerződésen alapul, akkor az alapító szerződések végrehajtására és ennek felügyeletére irányuló új eszközök bevezetésére is alkalmazni kell a minősített többség követelményét: ez ugyanis azt jelenti, hogy az alapító szerződéseken nyugvó végrehajtási intézkedések (másodlagos jogi aktusok elfogadása) már nem elégségesek, és ezért a végrehajtást szolgáló eszközök kiegészítésére, vagy új eszközökre jelentkezik igény. Nem szükséges, hogy a szerződés önmagát európai uniós jognak minősítse, és az sem feltétel, hogy az Európai Unió alapító szerződései közé tartozzon.”[92]

Noha az indítvány csak arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság határozza meg: valamely nemzetközi szerződés milyen esetben tartozik az Alaptörvény E) cikke (2) és (4) bekezdésének hatálya alá, és maga az Alkotmánybíróság is ezt tekintette az eljárás céljának, a határozat ennél valamivel továbbment, rámutatva, hogy „[a]z Alkotmánybíróság […] azonban felhívhatja a figyelmet a Szerződés egyes olyan lényeges tulajdonságaira, amelyeknek szerepük kell legyen ennél a döntésnél”. „Ez nem jelenti a Szerződés értelmezését, csak annak meghatározását, hogy az Alaptörvény E) cikke (2) és (4) bekezdése, és a Szerződés egymásra vonatkoztatott értelmezésénél milyen körülményeket kell mérlegelni. A Szerződés lényeges jellemzői közé tartozik, hogy a Szerződés alanya huszonöt olyan állam, amelyek mind tagjai az Európai Uniónak. [A Szerződés ugyanakkor nem minősül az Unió elsődleges jogába tartozó uniós szerződésnek, hanem az az integráció továbbfejlesztését és gazdasági megerősödését szolgáló olyan – kizárólag a tagok számára nyitott – nemzetközi szerződés, amelyet eredetileg Nagy-Britannia és a Cseh Köztársaság nem írt alá.] A felek a Szerződést az Európai Unió tagállamaiként hozzák létre [1. cikk (1) bek.]. A szerződést teljes körűen alkalmazni kell azokra a szerződő felekre, amelyek pénzneme az euró. Az Európai Unió 27 tagállama közül eddig 17 ország tért át az euró használatára, Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásakor a Gazdasági és Pénzügyi Unió tagjává is vált, de a közös valuta bevezetése alól felmentést kapott mindaddig, amíg nem teljesíti a konvergencia-kritériumokat. (Azon szerződő felek esetében, akik a Szerződés aláírásának napján a közös pénznemben való részvétel tekintetében eltérésre vagy mentességre jogosultak, az eltérés vagy mentesség megszűnéséig csak a Szerződés III. és a IV. címének azon rendelkezései kötelezők, amelyek tekintetében a megerősítő okiratuk letétbe helyezésekor vagy egy későbbi időpontban olyan nyilatkozatot tesznek, hogy azokat magukra nézve kötelezőnek kívánják elismerni.) A Szerződés új kötelezettségeket ír elő a szerződő felek számára a költségvetésükkel kapcsolatban. [Az Alaptörvény 36. cikke (1) bekezdése értelmében az Országgyűlés hatáskörébe tartozik törvényt alkotni a költségvetésről, a 36. cikk (4)–(6) bekezdése szerinti korlátok között. Ezektől a szabályoktól a Szerződés eltér.] A Szerződés egy költségvetési paktum révén a költségvetési fegyelem előmozdítását célzó szabályrendszert tartalmaz. A Szerződés kiterjeszti az Európai Unióról szóló szerződés, valamint az EUMSZ egyes cikkei­nek és más uniós jognak az alkalmazási körét, továbbá új hatáskört hoz létre az Európai Parlament, az Európai Parlament elnöke, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság és elnöke, valamint a Bíróság számára. A szerződő felek vállalják, hogy államháztartási egyenlegüket egyensúlyban tartják; a Szerződés kimondja, hogy jelentős eltérés esetén automatikusan korrekciós mechanizmus lép életbe; a Szerződés rendelkezéseihez a Bíróság által kiszabható pénzügyi szankció kapcsolódik; a felek kötelezettséget vállalnak kötelező erejű, állandó jellegű, lehetőség szerint alkotmányos szintű adósságfék-szabályok életbe léptetésére.”[93]

6. Az elemzés következő lépése az ESZB-megállapodás és a 22/2012. (V. 11.) AB határozat tárgyát képező „Szerződés” (a továbbiakban: „stabilitási szerződés”) összehasonlítása azzal a céllal, hogy meg lehessen ítélni: az ESZB-megállapodás is besorolható-e – a szóban forgó AB határozatban rögzített kritériumok figyelembevételével – az Alaptörvény E) cikkének (2) és (4) bekezdése alá, és ezzel megtalálható-e az alkotmányos felhatalmazás az ESZB javára történő hatáskörtranszferhez. Ez az összevetés akkor is hasznos lehet, ha figyelembe vesszük: a 22/2012. (V. 11.) AB határozat alapvetően a ratifikációhoz szükséges országgyűlési többség nézőpontjából vizsgálta a stabilitási szerződést és a vele kapcsolatos konkrét alkotmányjogi problémát, és nem arra összpontosított, hogy a stabilitási szerződés folytán bekövetkező további szuverenitáskorlátozáshoz megvan-e az alkotmányos felhatalmazás.

Szembetűnőek a hasonlóságok a stabilitási szerződés, és az ESZB-megállapodás között. Mindkét instrumentum „klasszikus” nemzetközi szerződésként köttetett a szerződő államok között és ratifikációt kíván meg a részükről.[94] Nem részese az EU valamennyi tagállama egyik szerződésnek sem, de csak az EU-tagállamok közül kerülhetnek ki a szerződő felek.[95] Az Európai Unió egyik szerződésnek sem részes fele, és sem a stabilitási szerződés, sem az ESZB-megállapodás nem minősül európai uniós jognak. Mindkét instrumentum külön rendelkezik ugyanakkor az európai uniós joggal való kapcsolatról és megköveteli az uniós jog tiszteletben tartását az alkalmazás során.[96] A stabilitási szerződéshez hasonlóan az ESZB-megállapodás is hozzájárul az Európai Unió, illetve egyes uniós politikák céljainak eléréséhez, legalábbis az egységes hatályú európai szabadalmakat illetően. Elengedhetetlen előfeltétele két uniós jogalkotási aktus, a UPP Rendelet és a Fordítási Rendelet alkalmazásának[97], az e téren kialakult megerősített együttműködés megvalósításának; emellett előmozdítja az EU-n belüli európai integrációs folyamatot, különösen egy olyan belső piac kiépülését, „amelyet az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása és a belső piaci verseny torzulását megakadályozó rendszer […] jellemez”.[98]

Az ESZB-megállapodás néhány kérdésben mindazonáltal különbözik is a stabilitási szerződéstől. Mindenekelőtt abban, hogy az EU-tól elkülönülő, önálló nemzetközi szervezetet hoz létre;[99] ebből adódóan az ESZB rendszerének működtetéséért alapvetően nem az EU intézményei felelnek, hanem az ESZB-megállapodásban szabályozott irányító testületek, illetve magának az ESZB-nek mint bírósági szervezetnek a vezetői.[100] Ezen az összképen érdemben nem változtat, hogy az Igazgatási Bizottság ülésein megfigyelőként részt vesz az Európai Bizottság képviselője.[101] Az ESZB működése csupán az EUB-bal kerül intézményesített kapcsolatba az előzetes döntéshozatali eljárás révén.[102] Ez azonban valójában nem új jogkör az EUB számára,[103] mint ahogy – a stabilitási szerződéssel ellentétben – az ESZB-megállapodás az EU többi intézményének sem állapít meg új hatáskört. Míg a stabilitási szerződés 8. cikkének (3) bekezdése e cikket magát az EUMSZ 273. cikke szerinti külön megállapodásnak minősíti[104], az ESZB-megállapodás ilyen vagy ehhez hasonló rendelkezést nem tartalmaz. A stabilitási szerződésben foglaltakhoz képest fontos sajátossága az ESZB-megállapodásnak, hogy a klasszikus – nem egységes hatályú – európai szabadalmakat illetően nincs uniós jogi kötődése, nem kapcsolódik uniós jogalkotási aktus végrehajtásához vagy valamely uniós cél, politika megvalósításához. Nem zárható ki, hogy az alkotmányossági vizsgálódás során jelentősége lehet annak is, hogy az ESZB-megállapodás magánfelek magánjogi jogviszonyai­ra lesz közvetlen hatással, míg a stabilitási szerződésből közvetlenül csak az államokra nézve adódnak kötelezettségek.[105] Végezetül mérlegelés tárgyává válhat az a kérdés is, hogy az ESZB-megállapodás, amely épp az uniós joggal nem érintkező „klasszikus” európai szabadalmak kapcsán járna a leglényegesebb nemzeti igazságszolgáltatási hatáskörök átruházásával, nem idézi-e elő e jogterületen a szuverenitás és a függetlenség „kiüresítését”, illetve „az igazságszolgáltatási szervek megbízatásának a tagállamok által történő közös meghatározását”.[106]

7. A stabilitási szerződés és az ESZB-megállapodás különbségei elegendő okot szolgáltathatnak arra, hogy a Kormány az Alaptörvény E) cikke (2) és (4) bekezdésének ismételt értelmezését kérje az Alkotmánybíróságtól[107], a konkrét alkotmányjogi problémát abban jelölve meg, hogy az ESZB-megállapodás az említett sajátosságai – a stabilitási szerződéshez képest jelentkező különbségei – ellenére is az E) cikk (2) és (4) bekezdése alá sorolható-e, és ezáltal megtalálható-e az alkotmányos felhatalmazás a szabadalmi ügyekkel kapcsolatos igazságszolgáltatási hatásköröknek az ESZB számára történő átengedésére. Emellett nyitva áll természetesen az a lehetőség is, hogy a köztársasági elnök kérje az ESZB-megállapodás Alaptörvénnyel való összhangjának előzetes vizsgálatát[108]; ez azonban a megállapodás kötelező hatályának elismerésére irányuló eljárás záró szakaszában következhetne be csupán, ami több szempontból is hátrányos lenne. Egyértelműnek tűnik ugyanakkor, hogy az Alkotmánybíróság részéről amolyan „alkotmányossági elvárásként” jelenik meg az ESZB-megállapodáshoz hasonló horderejű és hatású nemzetközi szerződések alkotmányossági kérdéseinek előzetes – vagyis a kötelező hatályuk elismerését és a kihirdetésüket megelőző – tisztázása.[109]

Rá kell mutatni végezetül arra is, hogy az ESZB-megállapodás ratifikációjához és az ESZB javára történő hatáskör-átengedéshez az Alaptörvény megfelelő módosításával[110] akkor is megteremthető a szükséges alkotmányos felhatalmazás, ha annak meglétét a hatályos Alaptörvény alapján az Alkotmánybíróság – bármelyik szóba jöhető előzetes eljárásban – esetleg mégsem ismerné el [annak következtében, hogy a megállapodást nem vonná az E) cikk (2) és (4) bekezdésének tárgyi hatálya alá]. Összességében mindazonáltal elengedhetetlennek tűnik, hogy szilárd és kikezdhetetlen alkotmányos alapot teremtsünk Európa megújuló szabadalmi rendszerének magyarországi alkalmazásához. Annál is inkább, mivel e lépés megtételéhez olyan típusú szuverenitástranszferre lesz szükség, amelyre a magyar alkotmánytörténetben eddig még nem volt példa (hacsak – az említett különbségek ellenére – a stabilitási szerződést nem tekintjük annak). Mindez feltétlenül indokolja, hogy alkotmányossági szempontból is kellő körültekintéssel készítsük elő az ESZB-megállapodás ratifikációját.

 

Ficsor Mihály
iparjogvédelmi igazgató, Richter Gedeon Nyrt. (Budapest)


[1] Megállapodás az egységes szabadalmi bíróság létrehozásáról (2013/C 175/01). HL C 175., 2013. 6. 20., 1. o. Agreement on a Unified Patent Court, (2013/C 175/01). OJ C 175, 20.6.2013, p. 1. A megállapodás – továbbiakban: ESZB-megállapodás – magyar címe nem egyezik meg az angollal (sem a franciával és a némettel), a megállapodás 88. cikkének (1) bekezdése szerint viszont csak e három utóbbi nyelven tekinthető egyformán hitelesnek a megállapodás szövege. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett magyar változat – egyelőre – nem tekinthető hitelesnek sem belső jogi szempontból (hiszen a megállapodást Magyarországon törvény még nem hirdette ki), sem nemzetközi jogilag, hiszen a megállapodás 88. cikkének (2) bekezdése értelmében a hiteles magyar szöveg megállapításához az Igazgatási Bizottság jóváhagyására lenne szükség. A megállapodás szövege elérhető az Egységes Szabadalmi Bíróság Előkészítő Bizottságának honlapján: http://unified-patent-court.org/images/documents/upc-agreement.pdf.  (2016.10.14.)

[2] Az EU jelenlegi tagállamai közül nem aláírója a megállapodásnak: Horvátország, Lengyelország és Spanyolország. Bulgária eljárási-technikai okokból a jelzett időpontnál később írta alá a megállapodást. Olaszország eredetileg anélkül írta alá a megállapodást, hogy részt vett volna az egységes hatályú európai szabadalom létrehozására irányuló megerősített együttműködésben, azaz esetében a megállapodást – ha a ratifikáció is így történt volna meg – csak a „hagyományos”, azaz egységes hatállyal nem rendelkező európai szabadalmakra lehetett volna alkalmazni. Olaszország azonban utóbb csatlakozott a szóban forgó megerősített együttműködéshez. Ez az írás nem foglalkozik azzal az egyébként fontos és összetett kérdéssel, hogy az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépése milyen hatást gyakorolhat az ESZB-megállapodásra, illetve annak hatálybalépésére és alkalmazására.

[3] Ld. a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 4. §-ának (3) bekezdését, amelynek értelmében a nemzetközi szerződés előkészítésétől kezdődően folyamatosan vizsgálni kell – egyebek mellett –, hogy a szerződés az Alaptörvénnyel összhangban áll-e. Ld. még az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 23. §-ának (3) és (4) bekezdését, valamint 40. §-ának (3) bekezdését.

[4] A Kormány 1666/2013. (IX. 23.) Korm. határozata a szellemi tulajdon védelmére irányuló nemzeti stratégia elfogadásáról és a végrehajtásával összefüggő feladatokról. Ld. a határozat mellékletét képező stratégia 3.1.3. és 4.1.3.1. pontjait. Ld. még pl.: NÉMETH GÁBOR: Az új európai szabadalmi rendszer megteremtésére irányuló munka – az Egységes Szabadalmi Bíróság felállítása.  Előadás a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesületben (MIE). Budapest, 2015. április 22., 1–21.; PAPP LÁSZLÓ: Út az egységes szabadalmi oltalom és az Egységes Szabadalmi Bíróság felé. Miskolci Jogi Szemle. 9. évfolyam (2014) 1. sz. 134–147.; JÓKÚTI ANDRÁS: Célegyenes vagy utolsó kanyar? Helyzetkép az európai szabadalmi reformró. Előadás a MIE-ben. Budapest, 2015. november 25., 1–18. A MIE-előadások hozzáférhetők a MIE honlapján: http://www.mie.org.hu. (2016.10.14.)

[5] Ld. az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikkét, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 326–334. cikkét. Ld. továbbá az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2011. március 10-i 2011/167/EU tanácsi határozatot (HL L 76., 2011. 3. 22., 53.) és az Európai Unió Bíróságának 2013. április 16-i ítéletét a C-274/11. és C-297/11. sz. Spanyolország kontra Tanács egyesített ügyekben. Az ítélet elutasította a Spanyol Királyságnak és az Olasz Köztársaságnak a szóban forgó tanácsi határozat megsemmisítésére irányuló keresetét. Utóbb, 2015. május 5-én az EUB elutasította Spanyolországnak a UPP Rendelet (6. jegyzet) és a Fordítási Rendelet (7. jegyzet) megsemmisítésére irányuló kereseteit is; ld. az Európai Unió Bíróságának 2015. május 5-i ítéletét a C-146/13. sz. Spanyolország kontra Parlament és Tanács ügyben és a C-147/13. sz. Spanyolország kontra Tanács ügyben.

[6] Az Európai Parlament és a Tanács 1257/2012/EU rendelete (2012. december 17.) az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról. HL L 361., 2012. 12. 31., 1.

[7] A Tanács 1260/2012/EU rendelete (2012. december 17.) az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésnek az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében történő végrehajtásáról. HL L 361., 2012. 12. 31., 89.

[8] A megállapodás – preambuluma és 1. cikke szerint – a szerződő tagállamok között jön létre; a 2. cikk b) és c) pontjában található fogalommeghatározások szerint tagállamon az EU valamely tagállamát, szerződő tagállamon pedig bármely olyan tagállamot kell érteni, amely az ESZB-megállapodásnak részes fele. A 84. cikkből következően pedig a megállapodás csak az EU tagállamai előtt áll(t) nyitva aláírásra, és csak az EU tagállamai erősíthetik meg a megállapodást vagy csatlakozhatnak hozzá. A Brexit távlatának hatására azonban újabban egyes szakirodalmi vélemények vitatják, hogy az EUB 1/09. sz. véleményéből valóban szükségszerűen és elkerülhetetlenül következik-e, hogy az ESZB-megállapodást csak az EU-tagállamok köthetik meg és csak az ő részvételükkel működhet. RICHARD GORDON – TOM PASCOE: The Effect of „Brexit” on the Unitary Patent Regulation and the Unified Patent Court Agreement  London, 12 September 2016. 1–39.

[9] 2011. március 8-i 1/09. sz. vélemény (EBHT 2011., I-01137).

[10] A UPP Rendelet preambulumának (24) és (25) bekezdése szerint „az egységes hatályú európai szabadalmakkal kapcsolatos bíráskodást az európai szabadalmak és az egységes hatályú európai szabadalmak egységes szabadalmi bíráskodási rendszerét felállító aktusnak kell létrehoznia és szabályoznia ”az egységes hatályú európai szabadalmakkal kapcsolatos ügyeket tárgyaló Egységes Szabadalmi Bíróság felállítása létfontosságú az ilyen szabadalmak megfelelő működése, az ítélkezési gyakorlat következetessége és az ebből fakadó jogbiztonság, valamint a szabadalom jogosultjai számára a költséghatékonyság biztosítása érdekében. Ezért alapvető jelentősége van annak, hogy a részt vevő tagállamok nemzeti alkotmányos és parlamenti eljárásaikkal összhangban megerősítsék az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodást, és megtegyék a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ez a Bíróság minél hamarabb megkezdhesse működését.”

[11] UPP Rendelet 18. cikk (2) bek., Fordítási Rendelet 7. cikk (2) bek.

[12] A UPP Rendelet 18. cikkének (2) bekezdése értelmében – a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint a 4. cikk (1) bekezdésében található általános szabályoktól eltérően – „az az európai szabadalom, amelynek egységes hatályát bejegyezték az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába, csak azon részt vevő tagállamokban rendelkezik egységes hatállyal, amelyekben az Egységes Szabadalmi Bíróság az egységes hatályú európai szabadalmak tekintetében a bejegyezés napján kizárólagos joghatósággal rendelkezik”.

[13] UPP Rendelet 3. cikk.

[14] UPP Rendelet (26) preambulumbekezdés.

[15] UPP Rendelet 2. cikk c) pont. E különböző szabadalmi rendszerek együttélése témájában ld. különösen: RETO M. HILTY – THOMAS JAEGER – MATTHIAS LAMPING – HANNS ULLRICH: The Unitary Patent Package: Twelve Reasons for Concern. Max Planck Institute for Intellectual Property and Competition Law (MPI), Munich, 17 October 2012. 1–5.; HANNS ULLRICH: Harmonizing Patent Law: The Untam­able Union Patent. MPI Research Paper No. 12–03. 1–58.; MANUEL DESANTES REAL: European Union Patent System orEuropean Patent System? Challenges and Risks. „Intellectual Property Protection in the EU: Challenges, Risks and Prospects” – Conference organised by the Lithuanian Presidency of the European Union. Vilnius, 8–9 October 2013. 1–46. VICENZO DI CATALDO: Competition (or confusion?) of models and coexistence of rules from different sources in the European patent with unitary effect: Is there a reasonable alternative? Queen Mary Journal of Intellectual Property. Vol. 4., No 3. 195–212.  MIHÁLY FICSOR: Coexistence of national patents, European patents and patents with unitary effect. ERA Forum (2013) Volume 14, Number 1. 95–115.

[16] UPP Rendelet 4. cikk, 9. cikk (1) bek. g) és h) pont. A rendelet 18. cikkének (6) bekezdése a folyamatban lévő európai szabadalmi bejelentések kapcsán is módot ad az egységes hatály igénylésére, azaz erre vonatkozó kérelmet be lehet majd nyújtani minden olyan európai szabadalom esetében, amelyet a rendelet hatálybalépését követően adnak meg.

[17] UPP Rendelet 9. cikk.

[18] Fordítási Rendelet 3. cikk (1) bek., 6. cikk.

[19] Ld. az ESZE 14. cikkének (2) bekezdését és az ESZE Végrehajtási Szabályzatának (a továbbiakban: ESZE VSZ) 6. szabályát. Az ESZE 2000-ben felülvizsgált szövegét a 2007. évi CXXX. törvény, az ESZE VSZ-t a 319/2007. (XII. 5.) Korm. rendelet hirdette ki.

[20] Article 4, Rules relating to Fees for Unitary Patent Protection; SC/D 2/15, Decision of the Select Committee of the Administrative Council of 15 December 2015 adopt­ing the Rules relating to Fees for Unitary Patent Protection.

[21] Feltéve, hogy a kompenzációt igénylő személy EU-tagállamban honos kis- vagy középvállalkozás, természetes személy, nonprofit szervezet, egyetem vagy közfinanszírozású kutatóhely.

[22] Fordítási Rendelet 5. cikk.

[23] Fordítási Rendelet 4. cikk.

[24] Fordítási Rendelet 6. cikk.

[25] Ld. a 8. jegyzetet.

[26] ESZB-megállapodás 3. cikk.

[27] Azok a tagállamok, melyek nem részesei az egységes szabadalom területén létrehozott megerősített együttműködésnek, a területükön hatályos európai szabadalmak tekintetében lehetnek a megállapodás részesei.

[28] Ez az ESZB-megállapodásnak a Hivatalos Lapban közölt magyar fordítása által használt terminológia; ismert olyan megközelítés is, hogy valójában az ESZB kizárólagos joghatóságáról van szó. Más kérdés, hogy a megállapodás 31. cikke külön is meghatározza az ESZB „nemzetközi joghatóságát”, az 1215/2012/EU rendelet, illetve a Luganói Egyezmény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását írva elő.

[29] ESZB-megállapodás 3. cikk.

[30] ESZB-megállapodás 32. cikk (1) bek.

[31] Ezekkel egy tekintet alá esnek a kiegészítő oltalmi tanúsítványok érvénytelenségének megállapítása iránti keresetek és viszontkeresetek, amelyeket a 32. cikk (1) bekezdésének d) és e) pontja szintén felsorol.

[32] De ld. a UPP Rendelet 18. cikkének (2) bekezdésében található átmeneti szabályt – a 12. jegyzetben.

[33] ESZB-megállapodás 34. cikk.

[34] ESZB-megállapodás 6. cikk (2) bekezdés; e rendelkezés az ESZB külön szerveként említi a Hivatalt (a Registryt).

[35] ESZB-megállapodás 8. cikk.

[36] ESZB-megállapodás 7. cikk és 37. cikk (1) bek.

[37] ESZB-megállapodás 7. cikk (2) bek. és II. melléklet.

[38] Az ESZB-megállapodásnak a Hivatalos Lapban megjelent magyar szövege szerinti megnevezés: „Szabadalmi Közvetítési és Választottbírósági Központ”.

[39] ESZB-megállapodás 35. cikk (1) bek.

[40] ESZB-megállapodás 9. cikk (5) bek.

[41] ESZB-megállapodás 19. cikk (1) bek.

[42] Ld. erre példaként a 33. cikk (1) bekezdésének utolsó előtti és utolsó albekezdését, (2) bekezdésének második albekezdését vagy (3) bekezdésének c) pontját.

[43] ESZB-megállapodás 25–30. cikk.

[44] Ehhez az ESZB-megállapodás 24. cikkének (3) bekezdése hozzáfűzi: „[a] nem szerződő államok jogát kell alkalmazni, amikor a (2) bekezdésben említett szabályok alkalmazásából ez következik, különösen a 25–28., valamint az 54., 55., 64., 68. és 72. cikkel kapcsolatban”.

[45] ESZB-megállapodás 20–23. cikk.

[46] ESZB-megállapodás 48. cikk.

[47] Az ESZB eljárási szabályzatának tervezete szerint az eljáró tanács jóváhagyásának hiányában a felek mindazonáltal kérhetik, hogy ügyükben más divízió járjon el, nyilván az általuk választott nyelven. Ez következik egyébként az ESZB-megállapodás 33. cikkének (7) bekezdéséből is.

[48] ESZB-megállapodás 49–51. cikk.

[49] ESZB-megállapodás 11–16. cikk.

[50] ESZB-megállapodás 36–39. cikk.

[51] Ez a három állam: az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország. A kézirat lezárásáig (2016 októberéig) 11 tagállam ratifikációs okmányát helyezték letétbe, az említett három állam közül pedig Franciaországét. Magyarország még nem ratifikálta az ESZB-megállapodást. Ld.: http://www.consilium.europa.eu/en/documents-publications/agreements-conventions/agreement/?aid=2013001  (2016.10.14.)

[52] Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (átdolgozás). HL L 351., 2012. 12. 20., 1. o.

[53] Az Európai Parlament és a Tanács 542/2014/EU rendelete (2014. május. 15.) az 1215/2012/EU rendeletnek az Egységes Szabadalmi Bíróság és a Benelux Bíróság vonatkozásában alkalmazandó szabályok tekintetében történő módosításáról. HL L 163., 2014. 5. 29., 1. o. A rendelet 2014. május 30-án hatályba lépett, és 2015. január 10-től kell alkalmazni.

[54] Protocol to the Agreement on a Unified Patent Court on provisional application;
https://www.unified-patent-court.org/sites/default/files/Protocol_to_the_Agreement_on_Unified_Patent_Court_on_provisional_application.pdf; ld. továbbá: az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás ideiglenes alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv szövegének végleges megállapítására adott felhatalmazásról szóló 1704/2015. (X. 5.) Korm. határozatot.

[55] Noha az Alaptörvény 5. pontja értelmében az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztették (az e határozatok által kifejtett joghatások fenntartása mellett), az Alkotmánybíróság egyébként is – meghatározott feltételekkel – kész az előző Alkotmány alapján hozott határozataiban kifejtetteket az Alaptörvény értelmezése során is figyelembe venni. A 22/2012. (V. 11.) AB határozat e feltételeket a következőképpen határozta meg: „Az Alkotmánybíróság feladata az Alaptörvény védelme. Az Alkotmánybíróság az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmazott, feltéve, hogy az Alaptörvény konkrét – az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges. Az Alkotmánybíróság az egyes hatásköreiben eljárva alkotmány-értelmezést végez, akkor is, ha ez nem elvont, mint az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti hatáskörben, hanem jogszabály vagy bírói döntés vizsgálatához kapcsolódik. Az egyes intézményekről, alapelvekről és rendelkezésekről kialakított értelmezése a határozataiban található meg. Az Alkotmánybíróságnak azokra az alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek az Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak. Az előző Alkotmányon alapuló alkotmánybírósági döntésekben kifejtett elvi jelentőségű megállapítások értelemszerűen irányadók az Alaptörvényt értelmező alkotmánybírósági döntésekben is. Ez azonban nem jelenti az előző Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtettek vizsgálódás nélküli, mechanikus átvételét, hanem az előző Alkotmány és az Alaptörvény megfelelő szabályainak összevetését és gondos mérlegelést kíván. Ha az összevetésnek az az eredménye, hogy az alkotmányjogi szabályozás változatlan vagy jelentős mértékben hasonló, az átvételnek nincs akadálya. Másrészt az előző Alkotmány és az Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén éppen nem a korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek átvételét, hanem azok figyelmen kívül hagyását kell indokolni.”

[56] Az Alkotmánybíróság gyakorlatának és dilemmáinak feldolgozását ld. VINCZE ATTILA: Az alkotmánybíróság stratégiái az uniós és a belső jog viszonyának kezeléséhez In: Liber Amicorum Imre Vörös. HVG-ORAC 2014. 597–611.; monografikus feldolgozását ld. VÖRÖS IMRE: Csoportkép Laokoonnal. A magyar jog és az alkotmánybíráskodás vívódása az európai joggal. HVG-ORAC 2012.

[57] Az előző Alkotmány 2. §-ának (1) és (2) bekezdése tartalmilag megfelel az Alaptörvény B) cikkében foglaltaknak.

[58] Az Alaptörvény e tekintetben ekvivalens rendelkezései az E) cikkben találhatók.

[59] Az alapokmány az ESZB-megállapodás 1. melléklete és a megállapodás elválaszthatatlan részét képezi [ESZB-megállapodás 2. cikk i) pont, 40. cikk (2) bek.]. E dokumentum tartalmazza az ESZB szervezeti felépítésének és működésének részleteit, és az az Igazgatási Bizottság határozatával módosítható. E módosítások azonban nem lehetnek ellentétesek a megállapodással [ESZB-megállapodás 40. cikk (1)–(2) bek.]. Az alapokmányt az Európai Unió Hivatalos Lapjában az ESZB-megállapodással együtt tették közzé. Ld. az 1. jegyzetet.

[60] Ld. pl. az ESZB-megállapodás 15–19. cikkeit és az alapokmány 2–10. cikkeit. Emellett figyelmet érdemel, hogy az ESZB-megállapodás preambuluma külön és kifejezetten hivatkozik az igazságszolgáltatással kapcsolatos általános európai jogelvekre, amikor arra emlékeztet, hogy „az uniós jog fogalmába beletartozik [sic!] az EUSZ, az EUMSZ, az Európai Unió Alapjogi Chartája, az uniós jognak az Európai Unió Bírósága által kidolgozott általános elvei, és különösen a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog és az ahhoz való jog, hogy az ügyet egy független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja …”.

[61] Ld. pl. az Alaptörvény 26. cikkét.

[62] ESZB-megállapodás 32. cikk (1) bek. a)–h) pont. Ld. még ennek az írásnak a 2.4. pontját.

[63] ESZB-megállapodás 32. cikk (1) bek. i) pont. Ld. még ennek az írásnak a 2.4. pontját.

[64] Ugyanezt a terminológiát („több tagállam közös bírósága”) használja a Brüsszel I. rendelet (52. és 53. jegyzet) 2014. évi módosításának preambuluma és a rendeletnek a módosítással megállapított 71a–71d. cikke.

[65] Sem az Alaptörvény indokolása, sem az Alaptörvény negyedik módosításának indokolása nem tér ki az Alaptörvény e rendelkezésére, így e szabály autentikus magyarázata – egyelőre – hiányzik. Az előző Alkotmány pedig nem tartalmazott ilyen rendelkezést. Feltételezhető mindazonáltal, hogy legalábbis a 2009. évi L. törvényben szabályozott és közjegyzői hatáskörbe tartozó fizetési meghagyásos eljárás idesorolható. E törvény 2. §-a szerint „[a] közjegyző eljárása – mint polgári nemperes eljárás – a bíróság eljárásával azonos hatályú”. A Brüsszel I. rendelet 3. cikkének a) pontja értelmében pedig a „bíróság” fogalma a rendelet alkalmazásában magában foglalja „Magyarországon a fizetési meghagyásos eljárások esetén” a közjegyzőt is. A Ptk. 8:1. § (3) bekezdése szerint is bírósági eljárásnak minősül a fizetési meghagyás (pl. az elévülés szabályozása szempontjából). Emellett, úgy tűnik, ugyanez mondható el azokról a közjegyzői nemperes eljárásokról is, amelyeket a 2008. évi XLV. törvény szabályoz (e törvény 2. §-a szintén a bíróságéval azonos hatályúnak minősíti a közjegyző eljárását).

[66] Alaptörvény 25. cikk (1) bek.

[67] ESZB-megállapodás 6., 9., 73–75. cikk, alapokmány 21. cikk.

[68] Alaptörvény 25. cikk (5) bek.

[69] Ld. különösen az ESZB-megállapodás 10–14. cikkét, valamint az alapokmány 13–15. cikkét, 18–19. cikkét és 21–25. cikkét.

[70] Alaptörvény 26. cikk (2) bek.

[71] ESZB-megállapodás 16. cikk.

[72] Noha ez egy külön bíróság esetében akár értelemszerű is lehet, illetve alkotmányossági szempontból sem okoz feltétlenül problémát. Az előző Alkotmány azonos tárgyú 45. §-ának (2) bekezdését a Sport Állandó Választott Bíróság ügyében hozott határozatában az Alkotmánybíróság hasonlóképpen értelmezte: „Az Alkotmány 45. § (1) bekezdése meghatározza az igazságszolgáltatás szervezetrendszerét. E szerint »[a] Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják.« Ebben a felsorolásban a választott bíróságok nem szerepelnek. Az Alkotmány 50. § (5) bekezdésében jelölt, a bíróságok szervezetére és igazgatására vonatkozó kétharmados  törvény – az Alkotmány 45. § (1) bekezdés és 50. § (1)–(2) bekezdés együttes értelmezése alapján – nyilvánvalóan a rendes bíróságokra vonatkozik. Ezt támasztja alá a 45. § (2) bekezdése is, amely kimondja, hogy »a törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti.« A törvényi szintű szabályozást tekintve is megállapítható, hogy – igazodva az Alkotmánynak a bírói hatalmi ágról szóló előbbi rendelkezéseihez – a választott bíráskodás kívül áll a rendes bíróságok szervezetrendszerén.” (95/B/2011. AB határozat, ABH 2003., 1336–1337.)

[73] Ld. különösen az ESZB-megállapodás 8. és 9. cikkét. A 8. cikk (1) bekezdése és a 9. cikk (1) bekezdése egyértelműen a többnemzetiségű bírói tanácsban való eljárást követeli meg. E főszabályt más rendelkezések tovább cizellálják, de kivételt ezek sem engednek alóla. Ld. még ennek az írásnak a 2.4. pontját.

[74] ESZB-megállapodás 15. cikk (2) bek. Vö.: a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 4–6. §-aival. Ez a megállapítás egyébként az ESZB műszaki bíráira is igaz, csak azzal az eltéréssel, hogy velük kapcsolatban az ESZB speciális követelményei érvényesülnek [ld. az ESZB-megállapodás 15. cikkének (3) bekezdését].

[75] Ezt támasztja alá a Brüsszel I. rendeletnek a 2014. módosítással megállapított szövege is: „[e] rendelet alkalmazásában több tagállam közös bírósága […] tagállami bíróságnak tekintendő”, és az ESZB – szintén a „rendelet alkalmazásában” – „közös bíróságnak minősül”. Ha az ESZB eleve tagállami, nemzeti bíróság lenne, nyilvánvalóan nem lenne szükség arra, hogy a rendelet alkalmazásában – de csak e célból – tagállami bíróságnak „tekintsék” és a tagállamok „közös bíróságának” „minősítsék”. Ld. az 52. és 53. jegyzetet.

[76] Ld. pl. : „… it is something of a legal fiction because the UPC is clearly an international tribunal, not a national court”; GORDON, PASCOE: i. m. 33.

[77] ESZB-megállapodás 19. cikk (2) bek. a) pont.

[78] Ld. ennek az írásnak a 2.4. pontját is.

[79] Ld. az 52. és 53. jegyzetet.

[80] Ld. a 9. jegyzetet.

[81] Ld. a vélemény (9. jegyzet) 73. pontját. Meg kell jegyezni, hogy az említett hatáskör­transzferrel számol és annak jelentőségét aláhúzza a szakirodalom is. „As the negotiations and drafting of the agreement were rushed, there has not been a comprehensive impact assessment study to examine the implications involved. Such a study is necessary to enable national parliaments to debate whether an important element of national sovereignty can be surrendered to the authority of the UPC.”
„[Q]uestions are raised about … the impact which may arise from the loss of nationalsovereignty, as national judges will no longer be able to adjust patentability standards to the development and sustainability needs of local businesses.” „[T]he role of the national judge in patent law is a matter of high constitutional importance.” DIMITRIS XENOS: The European Unified Patent Court: Assessment and Implications of the Federalisation of the Patent System in Europe. (2013) 10.2 SCRIPTed. 246., 248., 259. „The project aims at creating a new international court separate from the national courts.” FERNAND DE VISSCHER: European Unified Patent Court: AnotherMore Realistic and More Equitable Approach Should be Examined. GRUR Int. 2012, Heft 3, 214. Ld. még a következő jegyzetben említett Pagenberg-tanulmányt is.

[82] Ez legalábbis a klasszikus, Magyarországon jelenleg is hatályosított és hatályos európai szabadalmakra mindenképpen igaz. Az egységes hatályú európai szabadalmak kapcsán viszont még semmilyen bírói fórumnak nincs hatásköre, hiszen a rájuk vonatkozó szabályozás még nem vált alkalmazhatóvá és ilyen szabadalmakat nem adtak meg. Más kérdés, hogy e szabadalmak is „európai szabadalmak” lesznek, azok speciális válfaját képezik majd, ami olyan érvelésre is alapot adhat, hogy mégiscsak be fog következni az esetükben is hatáskörtranszfer, hiszen az ESZB-megállapodás híján a velük kapcsolatos ügyekben is a tagállamok nemzeti bíróságai jártak volna el. A nemzeti szabadalmakat a hatáskörtranszfer nem érinti. Vö.: a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 84/G. §-ával és 104. §-ával. A ESZB hatáskörének a klasszikus európai szabadalmakra való kierjesztését többen vitatták. Ld. pl.:
„The shift of jurisdiction from the national courts to the […] UPC […] with exclusive jurisdiction also for EP patents has […] been a point of dispute from the beginning. Nobody seemsto have requested this exclusivity, but nobody in Brussels was willing to change it, either. Keeping the national courts as a back- p for litigating EP patents would solve a great number of open questions and problems in particular for […] SMEs which fear that they have been forgotten in the political discussion.” „In this context, users had emphasized that abolishing jurisdiction of the experienced national courts for EP patents before the UPC will have been tested and proven its quality would constitute a serious error. To force patentees of EP patents who only need protection in a few countries into the same judicial system as owners of unitary patents who need protection for the entire EU disregards the different needs of users.” JOCHEN PAGENBERG: Exclusivity, Transitional Arrangements and Opt-out. Risk of Financial Disaster for Small Companies in Patent Litigation. The Creation of Unitary Patent Protection in the European Union – ERA Conference, Paris, 29–30 November 2012. 1–2.

[83] Az ESZB-megállapodás 1. cikkéből, 2. cikkének a) pontjából és 4. cikkéből következik, hogy az ESZB önálló nemzetközi szervezetként jön létre és az ESZB mint nemzetközi szervezet válik majd a nemzetközi jog alanyává. Érdekesség, hogy az ESZB olyan nemzetközi szervezet, amely kizárólag bírósági funkciók ellátására jött létre, ellentétben pl. a Nemzetközi Bírósággal, amely az ENSZ egyik főszerve (ld. az ENSZ Alapokmányának 7. cikkét és a Nemzetközi Bíróság Alapszabályainak 1. cikkét), vagy az EUB-bal, amely az EU egyik intézménye (ld. az EUSZ 13. és 19. cikkét).

[84] Az Alkotmánybíróságnak a 4.2–4.3. pontban áttekintett gyakorlatára is figyelemmel nyilvánvalónak tűnik, hogy önmagában az Alaptörvény Q) cikke sem minősíthető a szóban forgó hatáskörtranszferre alkotmányos felhatalmazást adó rendelkezésnek.

[85] 56/1992. (X. 2.) OGY határozat a hágai Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóságának elismeréséről. Ld. még pl. az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezményének 287. cikkét.

[86] A szerződést utóbb a 2013. évi XXXII. törvény hirdette ki.

[87] 22/2012. (V. 11.) AB határozat I. 1. pont.

[88] 22/2012. (V. 11.) AB határozat I. 2. pont.

[89] 22/2012. (V. 11.) AB határozat III. 3.1. pont. Ld. az 55. jegyzetben foglaltakat is.

[90] Ld. ennek az írásnak a 4.2–4.3. pontját is.

[91] 22/2012. (V. 11.) AB határozat IV. 1. pont.

[92] 22/2012. (V. 11.) AB határozat IV. 2. pont.

[93] 22/2012. (V. 11.) AB határozat IV. 3. pont.

[94] Ld. a stabilitási szerződés (85. jegyzet) bevezető részét, 1. cikkét, valamint 14–15. cikkét. Ld. továbbá az ESZB-megállapodást illetően ezen írás 2.2. pontját és 8. jegyzetét.

[95] Ld. az előző jegyzetet, valamint a 2. jegyzetet.

[96] Stabilitási szerződés 2. cikk. ESZB-megállapodás 20–23. cikk. Ld. még ennek az írásnak a 2.4. pontját.

[97] Ld. ennek az írásnak a 2.2. és 2.4. pontját.

[98] Az ESZB-megállapodás preambulumának első bekezdése.

[99] Ld. a 82. jegyzetet.

[100] ESZB-megállapodás 11–14. cikk, alapokmány 13–15. és 22–23. cikk.

[101] ESZB-megállapodás 12. cikk (1) bek.

[102] ESZB-megállapodás 21. cikk, alapokmány 38. cikk. Ld. még ennek az írásnak a
2.4. pontját.

[103] V.ö.: EUMSZ 267. cikkével. Sőt, az ESZB valójában olyan igazságszolgáltatási hatáskört szerez, amellyel az EUB-ot is felruházhatták volna az EUMSZ 257. és 262. cikke alapján.

[104] Az EUMSZ 273. cikke értelmében „[a] Bíróság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok között felmerülő, a Szerződések tárgyával összefüggő vitás ügyekben, ha az ilyen ügyeket a felek egy külön megállapodás alapján elé terjesztik”.

[105] Ez tűnik ki abból is, hogy a stabilitási szerződés a tagállamok közötti, illetve a Bizottság és a tagállamok közötti vitákkal számol és ezek rendezésének módjáról rendelkezik, egyebek mellett az EUMSZ 273. cikkére való hivatkozással. Az ESZB-megállapodás egyedi jellegét a szakirodalom is kiemeli: „The proceedings at the Court of Appeal and central divisions of the Court of First Instance will be in the language in which the patent concerned was granted, allowing, for the first time in history, local businesses to be sued abroad and in a foreignlanguage.” „There is no precedent in the political history of modern democracies where important property issues affecting the economic sustainability and development of a country, and the proprietary rights and business prospects of its people, were conclusively and exclusively taken by a judicial body at supranational level.” „[T]his new source of power will consist mostly of foreign nationals who will be called to determine proprietary rights without reference to the needs and capacities of the national state and its people.” XENOS: i. m. 247. és 253–254.

[106] 143/2010. (VII. 14.) AB határozat. Ld. ennek az írásnak a 4.3. pontját is.

[107] Ld. az Abtv. 38. §-át.

[108] Ld. az Abtv. 23. §-ának (3) és (4) bekezdését. Bragyova Andrásnak a 143/2010. (VII. 14.) AB határozathoz fűzött különvéleménye arra is felhívja a figyelmet, hogy „[a] mai jogban […] a nemzetközi szerződés alkotmányellenességének előzetes vizsgálata gyakorlatilag azonos a kihirdető törvény előzetes kontrolljával”, ami az Abtv. 23. §-ának (1) bekezdésével összevetve, illetve az Alaptörvény 6. cikkének (2) és (4) bekezdésében és 24. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján is igazolható megállapításnak tűnik.

[109] „[A]z ilyen horderejű reformok esetében kívánatos, hogy a megkötni szándékozott szerződés előzetes normakontrolljára kerüljön sor.” 143/2010. (VII. 14.) AB határozat IV. 2.2. pont.

[110] Alaptörvény S) cikk. Az Alaptörvény módosítását az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény 24. cikke (5) bekezdésének értelmében – csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó eljárási követelmények teljesítése szempontjából vizsgálhatja felül, a módosítás tartalmának alkotmányossági kontrolljára tehát ilyen esetben nem lenne lehetőség.