Publikáció: Az Alkotmánybíróság esete az előzetes döntéshozatali eljárással – egy visszautasító végzés margójára

Dr. Naszladi Georgina:
Az Alkotmánybíróság esete az előzetes döntéshozatali eljárással – egy visszautasító végzés margójára*[1]
(Európai Jog, 2014/6., 12-16. o.)

1. Bevezetés

Az Alkotmánybíróság 2014. május 19-én újabb olyan alkotmányjogi panasz befogadását utasította vissza, amely arra irányult, hogy a testület állapítsa meg a tisztességes eljáráshoz való jog és a törvényes bíróhoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmét abban az esetben, ha a bíróság nem tesz eleget az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezési kötelezettségének.[2]

Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria ítéletének megsemmisítését kérte, mivel állítása szerint a bíróság önkényesen tagadta meg az arra irányuló kérelmét, hogy ügyében az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EuB) eljárjon, ugyanis az elutasítást szakmailag megfelelően, objektíven, és kellő részletességgel meg kellett volna indokolni. A panaszos szerint a Kúria a határozata meghozatalához vezető felülvizsgálati eljárásban jogellenesen nem teljesítette az Európai Unió működéséről szóló szerződés (továbbiakban: EUMSz.) 267. cikk harmadik bekezdése szerinti előterjesztési kötelezettségét, így nem járt el tisztességesen, és megfosztotta őt törvényes bírájától.[3]

Az indítványozó érvelésében hivatkozott az EuB által hozott, a CILFIT[4] és a Köbler[5] ügyben foglalt, az előzetes döntéshozatali eljárás előterjesztésével kapcsolatos kritériumokra, illetve azok nemteljesülésére. Hangsúlyozta, hogy a Kúria az előterjesztési kötelezettségét nem az európai jog és az EuB gyakorlata alapján nem teljesítette, hanem kizárólag a magyar jog (a Pp. felülvizsgálati szabályai) alapján, ezért az előterjesztési kötelezettség mellőzése önkényes. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (továbbiakban: EJEB) gyakorlata szerint ugyanis az előterjesztési kötelezettség mellőzése nem felel meg a tisztességes eljárás feltételeinek, ha a mellőzést a tagállami fórum a saját belső joga alapján, az európai jogot negligálva indokolja. A mellőzés akkor nem önkényes, ha arra az európai jog és az EuB vonatkozó rendelkezéseire és ítélkezési gyakorlatára történő részletes és szakszerű indokolás mellett kerül sor. A panaszos szerint jelen ügyben a Kúria önkényesen elvonta az EuB-nak az EUMSz. 267. cikke alapján fennálló hatáskörét, egyúttal megfosztotta az indítványozót attól a jogától, hogy az ügyében a releváns jogot az arra hatáskörrel rendelkező törvényes bíróság (az EuB) értelmezze, amelynek eredményeként a Kúria a polgári perben a panaszos jogait a törvényes bírójának jogellenes mellőzésével bírálta el.[6]

2. Az alkotmánybírósági érvelés

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a hatályos Abtv. 29. §-a alapján visszautasította, mert az meglátása szerint nem tartalmazott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, valamint olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a befogadást indokolta volna. A testület érvelésének kiindulópontjaként korábbi gyakorlatára hivatkozott,[7] és arra emlékeztetett, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel.[8] A bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok jogköréhez tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon.[9]

A konkrét ügyben az Alkotmánybíróság egyetértését fejezte ki az első fokon eljárt perbíróság által az előzetes döntéshozatalra irányuló kérelmet elutasító végzés indokolásában kifejtett érvekkel, jelesül, hogy az indítványozó által feltett kérdések nem a szerződések értelmezésére vagy az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusai érvényességének megállapítására és értelmezésére, hanem a tagállami bíróság határozatának felülvizsgálatára irányultak, így azok nem tartoznak az EuB hatáskörébe.[10]

Az Alkotmánybíróság érvelésében összefoglalta a tisztességes eljáráshoz való alapvető joggal összefüggő, az ügy szempontjából relevánsnak vélt joggyakorlatát.[11] Ennek során kiemelte, hogy a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegét az alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülésében értelmezi, a bíróságok eljárásának ezen túlmenő elemei, így különösen az adott jogvitáknak – a jogszabályok alkalmazásával, és a bíróság diszkrecionális jogának gyakorlásával történő – mikénti eldöntését nem tekinti alkotmányossági kérdésnek. Megítélése szerint jelen ügyben – az alkalmazandó jogszabályok értelmezésével és a ténykérdések figyelembevételével – az eljáró bíróságnak – a nemzeti jog szerinti törvényes bírónak, azaz a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bírónak – kellett eldöntenie, hogy terheli-e előzetes döntéshozatal-kezdeményezési kötelezettség, vagy mentesül ez alól. Így e kérdés vizsgálatára az Alkotmánybíróság szerint a hatályos Abtv. 29. §-a alapján nincs hatásköre.[12]

3. Kritikai észrevételek

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadása során törvényi kötelezettségének eleget téve szükségszerűen először formai, majd tartalmi szempontú vizsgálódást végez, azaz ellenőrzi, hogy az indítvány teljes mértékben megfelel-e az Abtv. által előírt formai és tartalmi feltételeknek.[13] E feltételrendszerben az Abtv. 29. §-ában rögzített két – vagylagos feltétel – különös figyelmet érdemel, ugyanis e nem teljesen egyértelmű befogadhatósági kritériumok megállapításával a jogalkotó legitimálta a beérkezett indítványok Alkotmánybíróság általi szűrését (vagy válogatását?).[14] Az „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés” kritériumának értelmezési hagyományai német példából eredeztethetők.[15] A német alkotmánybíróság e kritérium alapján utasítja vissza a beérkező panaszok többségét, amely azt is mutatja, hogy az „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés” kritériumát az alkotmánybíróság szabadon értelmezi és használja az alkotmányjogi panaszok túlnyomó többségének visszautasítására.[16] Az esetleges öncélú, az ügyteher csökkentésére irányuló gyakorlatot elkerülendő, az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés kritériumának objektív jogvédelmi funkció betöltésére kell késztetnie a testületet, így az eljárás célja nem csupán az érintett alapvető jogának a kikényszerítése, hanem alkotmányjogi kérdések tisztázása is. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek elsősorban olyan problémák minősülhetnek, amelyek megoldásához nem nyújt segítséget sem az Alaptörvény, sem pedig az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata,[17] illetve amelyekben a jogtudomány megosztott, vagy a probléma túlmutat az egyedi ügyön.[18] A „bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség” – a szubjektív jogértelmezésnek szűkebb teret adó – befogadási kritérium előírásával a testület vizsgálódása arra irányul, hogy a panaszos alapjogi sérelmének helyreállítása lehetséges-e az alkotmánybírósági eljárás következtében azáltal, hogy az alapul fekvő ügyben született bírósági határozat jogi státusát megváltoztatja.[19]

Jelen ügy szempontjából fontos az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára figyelemmel megállapítani, hogy a testület még nem foglalt állást abban a kérdésben, az EuB az Alaptörvény XXVIII. cikke alapján törvényes bírónak minősül-e. Továbbá arról sem rendelkezett, hogy ha a bírói fórum az EUMSz. 267. cikkének 3. bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére nem kezdeményezi az előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatását, az ellentétes-e az érintett tisztességes eljáráshoz való jogával. E kérdések alkotmánybírósági határozatban történő tisztázása azért is alapvető alkotmányjogi jelentőségű, mivel számos ügyben potenciálisan jelentkező problémáról van szó.

A másik befogadási kritériumot (bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség) illetően megállapítható, pusztán a befogadási eljárás során, érdemi tartalmi vizsgálat nélkül nem zárható ki, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének jogtalan elmaradása érdemben ne befolyásolta volna a jogerős ítéletet. A Kúria ugyanis köteles lett volna előzetes döntést kérni az EuB-tól, mert olyan, az uniós jog értelmezésével összefüggő kérdés volt az eljárás tárgya,[20] amelyről való döntés az EuB hatáskörébe tartozik.

Az Alkotmánybíróság – helytelen – értelmezése az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére tekintett petitumként. Az indítvány alapján az érintett ugyan azt állította, hogy a bíróság a hatályos hazai és európai jogszabályokat nem megfelelő tartalommal alkalmazta és neki ebből kára származott, alkotmányjogi panaszát azonban nem erre – azaz nem a bírói jogalkalmazás felülvizsgálatára – alapozta, és nem is azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a bírósági eljárás teljes egészét bírálja felül. Alkotmányossági kritikájának csupán a következtetése, hogy amennyiben a Kúria az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezési kötelezettségének eleget tesz, úgy ügyében feltehetően más ítélet születik. Az indítvány szerint az alapjogsérelmet az okozta, hogy a bíróság nem tett eleget törvényi kötelezettségének, és nem támasztotta alá szakmai indokokkal az elutasító döntést, így nem tisztességesen járt el, és megfosztotta az érintettet a törvényes bírájától. Belátható tehát, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság a Kúria eljárását az említett okokból, a tisztességes eljáráshoz való jog alaptörvényi rendelkezéséből kiindulva, alkotmányossági szempontból vizsgálja, úgy az alkotmányjogi panaszeljárás a vélt alapjogsérelmet képes lett volna orvosolni.

Megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság indokolásában az elsőfokú bíróság döntésével értett egyet, jóllehet az elsőfokú bíróság eljárásjogi (az előzetes döntéshozatalra vonatkozó) érveit – ahogy az az indítványból kiderült[21] – nem osztotta sem az Ítélőtábla, sem a Kúria. Ez azért fontos, mert amíg az elsőfokú bíróság szerint az EuB-nak az ügyben nem is volt hatásköre, addig az Ítélőtábla és a Kúria szerint már igen, ami az EUMSz. 267. cikke alapján azt jelenti, hogy az előterjesztési kötelezettség a Kúria szerint is terhelte a Kúriát, ami miatt az előzetes döntéshozatal mellőzését a Kúriának fokozottan meg kellett volna indokolnia.

A tisztességes eljáráshoz és a törvényes bíróhoz való alkotmányos alapjog megsértésének vizsgálata során a panaszolt határozatot az ahhoz vezető eljárástól nem lehet függetlenül értékelni. A tisztességes eljáráshoz és a törvényes bíróhoz való jog ugyanis nem csak azt garantálja, hogy az eljárás végén meghozott határozat formálisan tisztességes, és azt a törvényes bíró hirdeti ki, hanem azt is, hogy a határozathoz vezető eljárás során mindvégig biztosított volt a fél számára a tisztességes eljárás joga, mindvégig a törvényes bíró járt el. Ebből következik, hogy a panaszolt határozat alaptörvény-ellenességét a Kúria eljárásának kontextusában kell és lehet vizsgálni, ugyanis a tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek a figyelembevételével lehet megítélni.[22] A Kúria eljárása tehát annyiban sértette a panaszosnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított, tisztességes eljáráshoz való jogát, amennyiben a Kúria az előzetes döntéshozatali eljárást önkényesen mellőzte.

Az önkényesség megítéléséhez az EJEB kijegecesedett gyakorlata segítségül hívható, mert ahogy arra a testület maga rámutatott, az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje nem lehet alacsonyabb, mint a – Magyarországra is irányadó – nemzetközi jogvédelem szintje.[23] Az EJEB már több ízben is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az EUMSz. 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárás mellőzése vajon sérti-e az eljárásban résztvevő feleknek az Egyezmény 6. cikkében biztosított, tisztességes eljáráshoz való jogát. Ebben a tekintetben az EJEB kifejezett és állandó jogi álláspontja az, hogy egyrészt az EJEE 6. cikkének első bekezdéséből nem lehet levezetni a peres feleknek azt az abszolút jogát, hogy az ügyüket az eljáró nemzeti bíróság terjessze az EuB elé, másrészt viszont – bizonyos körülmények esetében – a tisztességes eljáráshoz való jogot sértheti, ha az utolsó fokon eljáró nemzeti bíróság megtagadja az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, különösen akkor, ha e megtagadás önkényes.[24]

Az önkényesség vizsgálata során az EJEB is hivatkozott az EuB CILFIT ügyben meghozott határozatára,[25] és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésének vizsgálatakor tartalmilag is azt követi, értékelve, hogy az egyébként kötelező előzetes döntéshozatali eljárás mellőzésére vajon a CILFIT ügyben kifejtettek szerint került-e sor. Az önkényességet az EJEB nem látta megállapíthatónak például akkor, ha a nemzeti bíróság a felmerült kérdésre vonatkozó európai bírósági gyakorlatra történő hivatkozással részletesen kifejtette az előzetes döntéshozatal iránti indítvány elutasításának indokait,[26] illetőleg ha a fél által felhívott európai jogok vagy nem voltak relevánsak, vagy nem vetettek fel semmilyen értelmezési problémát sem.[27] Az EJEB arra is rámutatott, hogy ha az előzetes határozathozatal iránti előterjesztés címzettje egy másik belső fórum (pl. az adott állam alkotmánybírósága), amely fórum ugyancsak a belső jogot alkalmazza, akkor elsősorban a nemzeti hatóságoknak, jelesül a nemzeti bíróságoknak kell megoldaniuk a belső jog értelmezési problémáit.[28]

A fentiekből következik, hogy az EJEB értelmezésében a félnek akkor sérül a tisztességes eljáráshoz való joga az előzetes döntéshozatali eljárás mellőzése miatt, ha e mellőzésre a CILFIT ítéletben lefektetett szabályokkal ellentétesen került sor. Az előzetes döntéshozatali eljárás megtagadása tehát akkor önkényes (arbitrary, arbitraire), ha azt az eljáró fórum szakmailag megfelelően, objektíven és kellő részletességgel nem indokolja meg, vagyis ha a fórum diszkrecionális módon mellőzi az EuB megkeresését.

Jelen ügyben a Kúriának akkor lett volna lehetősége az előzetes döntéshozatal mellőzésére, ha az EuB által a CILFIT ügyben lefektetett feltételek fennállnak, vagyis ha az eljáró bíróság azt állapítja meg, hogy a felmerült kérdés nem releváns, vagy az uniós jogi rendelkezést az EuB már értelmezte, illetve ha az uniós jog helyes alkalmazása olyannyira nyilvánvaló, hogy az minden ésszerű kétséget kizár. A Kúria azonban tartózkodott attól, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének elutasításakor eme érvek bármelyikére is hivatkozzon.

Az Alkotmánybíróság érvelése mindezek ellenére pusztán annak hangsúlyozására korlátozódik, hogy az eljáró bíróság diszkrecionális joga annak eldöntése, hogy kezdeményezi-e az EuB eljárását, amelynek mikénti eldöntése nem alkotmányjogi kérdés. Igaz ugyan, hogy valamely eljárási szabály puszta megsértése önmagában nem feltétlenül eredményezi az eljárás tisztességtelenségét, és mint ahogy arra a testület a 3352/2012. (XI. 12.) AB végzésében is utalt, a tisztességes eljáráshoz való jog nem biztosít mindig jogot a helyes és igazságos döntéshez, mert a bíró ténybeli vagy jogi tévedését az igazságszolgáltatás mai rendszere magában hordozza. Ugyanakkor a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme megállapítható, ha – ahogy ez jelen ügyben is történt – a bíróság a kötelezőként előírt jogosultságát diszkrecionálisan, önkényesen gyakorolja. Az Alkotmánybíróság eljárásának tehát nem tárgya annak megítélése, hogy az eljáró bíróság előzetes döntéshozatalra vonatkozó döntése helyes volt-e vagy sem, hanem annak vizsgálata, hogy az arra irányuló, diszkrecionálisan hozott döntés tisztességesen született-e, vagyis nem volt-e önkényes. Ennek megítélése pedig a testületnek nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is.

4. Az Alkotmánybíróság döntésének jelentősége

A döntés alapjául szolgáló alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes eljáráshoz való jogon, valamint a törvényes bíróhoz való jogon alapszik. A panasz szakszerű elbírálása megköveteli, hogy az Alkotmánybíróság az EJEB állandó gyakorlatára, az EUMSz. 267. cikkére és a CILFIT feltételekre tekintettel értékelje, hogy az előterjesztési kötelezettség teljesítése in abstracto mikor tagadható meg alkotmányosan, és hogy ez alapján az előzetes döntéshozatali eljárás mellőzése in concreto mikor önkényes, és ebből következően alkotmányellenes.

Elismerve, hogy a jelen ügyre kizárólag a magyar jog irányadó, az Alkotmánybíróság a vonatkozó európai uniós jogon kívül, kétség esetén segítségül hívhatta volna a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatát is, mivel a releváns kérdésben még nem alakult ki magyar alkotmánybírósági rutin és szempontrendszer. Az Alkotmánybíróság határozatai meghozatalánál ugyanis a kezdetektől fogva zsinórmértékül vette alapul a német szövetségi alkotmánybíróság praxisát.[29] A német alkotmánybíróság szerint, amennyiben az erre az EUMSz. alapján kötelezett tagállami bíróság elmulasztja az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését anélkül, hogy az erre irányuló kötelezettség alóli mentesülés feltételei fennállnának, olyan súlyú kötelezettségszegést követ el, amely alkalmas a fél tisztességes eljáráshoz való joga megsértésére, mivel az eljáró bíróság a felet ezzel elvonja a törvényes bírájától.[30]

A panasz alapjául szolgáló ügyben felmerült kérdések alapvető alkotmányjogi jelentőségét mutatja, hogy az Alkotmánybíróságnak jelen eljárás keretében lehetősége lett volna kimondani, az önkényes jogalkalmazás a magyar Alaptörvény alapján tilos, az EuB törvényes bírónak minősül, és amennyiben az ügyben utolsó fokon eljáró bíróság az EUMSz. 267. cikkének harmadik bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére elmulasztja az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, ezzel elvonja a felet a törvényes bírájától, amely sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.

A felmerült alapjogi kérdések jelen egyedi ügyön túlmutató jelentőségét önmagában az is mutatja, hogy a Kúria elnöke 2013 januárjában a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 29. §-a alapján joggyakorlat-elemező csoportot állított fel „Az Európai Unió jogának alkalmazása: az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai” tárgykörben. A joggyakorlat-elemző csoport által elkészített beszámoló határozottan rámutat arra, hogy gyakran kerül sor a magyar igazságszolgáltatásban az előzetes döntéshozatali eljárás jogilag megalapozatlan mellőzésére.[31] E szakmai megállapítás külön is indokolja, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásnak a magyar perjogban betöltött szerepét az Alkotmánybíróság is érdemi alkotmányjogi elemzésnek vesse alá annak érdekében, hogy – a 3/2013. (II. 14.) AB határozat [33] bekezdésével összhangban – a jövőre nézve megfogalmazza azokat az alkotmányjogi szempontokat, amelyeket figyelembe véve a jogalkalmazók az adott jogvitákban kellőképpen mérlegelni tudnak.

 

Dr. Naszladi Georgina
tudományos segédmunkatárs, OTKA-kutató (PTE ÁJK)

 


* Vitacikk

[1] A kutatás az OTKA által támogatott K 109319. sz. „Eljárási alkotmányosság, különös tekintettel az alapjogvédelmi eljárásokra” című projekt keretében készült.

[2] Korábban: 3147/2013. (VII. 16.) AB végzés, 3110/2014. (IV. 17.) AB végzés

[3] 3165/2014. (V. 23.) AB végzés, Indokolás [5]

[4] EuB C-283/81. sz.

[5] EuB C-224/01. sz.

[6]  Az anonim indítványt lásd:
http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/9f5779f56d0e13fcc1257cb600589364/$FILE/IV_507_0_2014_inditvany_anonim.pdf

[7] 3028/2014. (II. 17.) AB végzés

[8] 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]

[9] 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4], 3028/2014.(II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]

[10] 3165/2014. (V. 23.) AB végzés, Indokolás [14]

[11] 3165/2014. (V. 23.) AB végzés, Indokolás [15]

[12] 3110/2014. (IV. 17.) AB végzés, Indokolás [24]

[13] Abtv. (új) 52. § (1) bekezdés. Az Abtv. (új) 56. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

[14]  Naszladi Georgina: Válogatás vagy szűrés? Az „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés” az alkotmányjogi panaszeljárásban. In: Törő Csaba – Cservák Csaba – Rixer Ádám – Fábián Ferenc – Miskolczi Bodnár Péter – Deres Petronella – Trencsényiné Domokos Andrea (szerk.): IX. Jogász Doktoranduszok Országos Szakmai Találkozója 2013. Jog és Állam 19. sz. Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest 2014. 53–60. o.

[15] Német törvényi alap: Bundesverfassungsgerichtsgesetz (a Szövetségi Alkotmánybíróságról szóló törvény) 93a § (2) a). A német tapasztalatok értékeléséről lásd Kelemen Katalin: Van még pálya. A magyar Alkotmánybíróság hatásköreiben bekövetkező változásokról. Fundamentum 2011. 4. sz. 91. o.

[16] Donald Kommers: The Constitutional Jurisprudence of the Federal Republic of Germany. Duke University Press, Durham 1997. 19–20. o.

[17] Az Alkotmánybíróság 22/2012. (V. 11.) AB határozatában megállapította, hogy az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatályba lépése előtt hozott korábbi határozatai az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmaztak, feltéve, ha az Alaptörvény konkrét – az Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges. Indokolás [40].

[18] E szempontok felsorolása példálózó jelleggel történt. Az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés tartalmi meghatározásához lásd még különösen Kocsis Miklós – Tilk Péter: Az új alkotmányjogi panaszeljárás igénybevétele a gyakorlatban – jogalkalmazóknak. Kodifikátor Alapítvány, Pécs 2012., Kadlót Erzsébet: Az indítványok szűréséről. Alkotmánybírósági Szemle 2012. 1. sz. 96–104. o.

[91] Vissy Beatrix: Az individuális alapjogvédelem kilátásai az alkotmánybíráskodásban. Merre mutat az alkotmányjogi panasz iránytűje? Magyar Közigazgatás 2012. 2. sz. 31. o.

[20] Az alkotmányjogi panasszal támadott határozattal lezárt eljárás tárgya a Kúra elleni kártérítési per volt, arra hivatkozással, hogy egy korábbi – közigazgatási – perben a Kúria a panaszosnak, mint felperesnek megsértette az európai jogból (77/388/EGK Irányelvből) fakadó – általános forgalmi adó levonáshoz való – alanyi jogát, amely miatt kérte az első fokon eljáró Fővárosi Bíróságtól, hogy előzetes döntéshozatali kérelemmel forduljon az EuB-hoz.

[21]  http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/9f5779f56d0e13fcc1257cb600589364/$FILE/IV_507_0_2014_
inditvany_anonim.pdf

[22] 36/ 2013. (XII. 5.) AB határozat [32]

[23] 36/ 2013. (XII. 5.) AB határozat [26]

[24] Lásd pl.: Divasga v. Spanyolország (No. 20631/92), Wynen and Centre Hospitalier Interrégional Edith-Cavell v. Belgium (No. 32576/96), Dotta v. Olaszország (No. 38399/97). Ezek az ügyek a jelen ügyben felmerült problémához közeli példák, ezért azokat a panasz elbírálása során indokolt lehetett volna figyelembe venni.

[25] Ullens de Schooten és Rezabek v. Belgium (No. 3989/07).

[26] Divasga v. Spanyolország (No. 20631/92).

[27] Dotta v. Olaszország (No. 38399/97).

[28]  Wynen and Centre Hospitalier Interrégional Edith-Cavell v. Belgium (No. 32576/96).

[29]  A német alkotmánybíróság azon gyakorlatát illetően, hogy az előterjesztési kötelezettség megsértése miatt, a törvényes bíróhoz való alkotmányos alapjog alapján alkotmányjogi panasz előterjesztésének mikor van helye, lásd pl. Osztovits András: Az előzetes döntéshozatali eljárás legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdései. KJK–KERSZÖV, Budapest 2005. 176–179. o.

[30] Lásd különösen a Német Szövetségi Alkotmánybíróság 1 BvR 230/09. sz. határozat, 1 BvR 1036/99. sz. határozat, 2 BvR 947/11 végzés stb.

[31]  http://www.lb.hu/sites/default/files/joggyak/az_europai_unio_joganak_alkalmazasa.pdf (2014. október 15.)