Publikáció: A közösségi jog elsődlegessége a cseh Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában

Fazekas Flóra: A közösségi jog elsődlegessége a cseh Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában*

[Megjelent az Európai jog 2009/5. számában,  34-44. o.]

I. Bevezetés

Az Európai Bíróság 1964-ben hozott Costa v. ENEL ítélete1 óta a közösségi jog2 elsődlegességének elve megkérdőjelezhetetlen alapelvnek számít az Európa-jogban. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a közösségi jog bármely rendelkezésének elsődlegességet kell adni az azzal ütköző bármilyen, akár alkotmányos tagállami rendelkezéssel szemben is.3 Ez az elv azonban a tagállamok bíróságai, és különösen alkotmánybíróságai számára ebben a formában nehezen fogadható el. A Costa ítélet óta eltelt évtizedekben számos tagállam alkotmánybírósága fogalmazott meg elvi korlátokat a közösségi jog elsődlegességével szemben, elsősorban az alapvető jogok, a nemzeti szuverenitás, a demokrácia, illetve egyéb alapvető alkotmányos értékek védelme érdekében.4

2004-ben az Európai Unió tíz tagállammal bővült. A bővítés óta eltelt öt évben ezekben a tagállamokban is megindult az a folyamat, amelynek során az alkotmánybíróságok meghatározzák a közösségi jog és a nemzeti jog, különösen a nemzeti alkotmány közötti viszony legfőbb jellemzőit, és állást foglalnak a közösségi jog elsődlegességének hatóköre tekintetében. Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy képet adjon a 2004-ben csatlakozott tagállamok közül a Cseh Köztársaság alkotmánybíróságának azon állásfoglalásairól, amelyek a közösségi jog érvényesülését, elsősorban elsődlegességének alkalmazási körét érintik5.

[hidepost=0]
1. A közösségi jog érvényesülésének alkotmányos környezete

A cseh Alkotmány nem tartalmaz olyan jellegű rendelkezést, mint amilyen például a magyar Alkotmány 2/A. §-a, azaz amely kifejezetten az Európai Unióban való részvételre adna felhatalmazást. Jóllehet az Alkotmány nem nevesíti az Európai Uniót, az alkotmánymódosítás előkészítése során nyilvánvaló volt, hogy a módosításra az uniós csatlakozás miatt kerül sor.6 A 2001-es módosítással az Alkotmányba bekerült az új 10/A. cikk, amelynek (1) bekezdése szerint „A Cseh Köztársaság nemzetközi szerződésben átruházhatja szervei egyes jogainak gyakorlását nemzetközi szervezetre vagy intézményre.”7 Ez az alkotmányos rendelkezés lehetőséget ad a Cseh Köztársaságnak az Európai Unióban való részvételre is, a felhatalmazás azonban más nemzetközi szervezethez való csatlakozásra is alkalmazható. Az Alkotmány továbbá azt is rögzíti a módosítás nyomán, hogy a megfelelően ratifikált, kötelező nemzetközi szerződések a belső jog részét képezik, és elsődlegességük van a törvényekkel szemben.8 Ezzel a módosítással a nemzetközi jog belső jogban való érvényesülése tekintetében a 2001-ig érvényesülő dualista álláspontot a monista megközelítés váltotta fel a cseh jogrendszerben.9

Az Alkotmány 2001-es módosítása a bíróságok hatáskörét kiszélesítette oly módon, hogy eljárásukban kötelesek a kötelező nemzetközi egyezményeket alkalmazni, és az alkalmazandó jogi aktusok nemzetközi szerződéssel való összeegyeztethetőségét megítélni. A törvények alkotmányosságával kapcsolatos kétely esetén azonban az Alkotmánybírósághoz kell fordulniuk10. Ezzel a cseh jogban a centralizált alkotmányossági felülvizsgálat mellé egy decentralizált nemzetközi jogi szempontú felülvizsgálat társul. Ez az alkotmányos szinten rögzített feladat elősegíti az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában foglaltak érvényesülését annyiban, amennyiben a bíróságoknak az uniós alapszerződésekbe ütköző cseh jogi aktusok alkalmazásától el kell tekinteniük.

Az új alkotmányos rendelkezések értelmében tehát a törvényekkel szembeni elsődlegesség alkotmányos szinten biztosítva van, sőt, eléggé rendhagyó módon az Alkotmány a bíróságok számára kifejezetten előírja ennek az elvnek az alkalmazását. Az Alkotmánnyal szembeni elsődlegesség kérdésének megítélése azonban a vonatkozó alkotmányos rendelkezések értelmezésén keresztül az Alkotmánybíróságra marad.

2. A cseh Alkotmánybíróságról röviden

A cseh Alkotmánybíróság (Ústavní soud) az 1992-ben elfogadott új Alkotmánnyal jött létre, 1993 óta működik,11 és megfelel a klasszikus alkotmánybírósági modellnek. Hatáskörébe tartozik a köztársasági elnök vagy bizonyos számú parlamenti képviselő kezdeményezésére a jogszabályok utólagos absztrakt alkotmányossági felülvizsgálata, illetve a bíróságok által az előttük folyó eljárásban előterjesztett indítvány alapján a konkrét alkotmányossági felülvizsgálat. Eljárhat továbbá alkotmányjogi panasz alapján, azaz az állami szervek alapjogot sértő aktusainak felülvizsgálata során, illetve a helyi önkormányzati szervek által az állam önkormányzást sértő aktusaival szemben előterjesztett kérelem alapján. Parlamenti képviselők vagy a köztársasági elnök indítványára dönt a nemzetközi szerződések alkotmányosságáról a ratifikációt megelőzően.12 A nemzetközi szerződések előzetes alkotmányossági felülvizsgálata az Alkotmány 10/A. cikke alapján kötött szerződésekre vonatkozik, így nyilvánvalóan az EU-hoz történő csatlakozásról szóló szerződésre és az uniós alapszerződések későbbi módosításaira is. Az Alkotmánybíróság ezen hatáskörének bevezetésére éppen az uniós csatlakozáshoz kapcsolódó alkotmánymódosítással került sor, ugyanakkor az egyéb, hatáskör-átruházással nem járó nemzetközi egyezmények cseh törvényekkel való összeegyeztethetőségének vizsgálata az Alkotmánybíróságtól a rendes bíróságokhoz került át.13

II. A közösségi jog alkalmazása az uniós csatlakozást megelőzően

A tagjelölt országok és az Európai Unió között kötött társulási megállapodások a tagjelölteket már a csatlakozás előtt a közösségi acquis-nak megfelelő jogalkotás bevezetésére ösztönözték. A jogharmonizáció eredményként született jogi aktusok alkalmazása során Csehországban is14 felmerült az a kérdés, hogy a mögöttes közösségi jogot mennyiben kell figyelembe venni. Összességében azt mondhatjuk, hogy a cseh bíróságok már az uniós csatlakozást megelőzően rendszerint figyelembe vették a jogharmonizációt szolgáló cseh jog alkalmazása során a mögöttes közösségi jogot és a vonatkozó Európai Bírósági ítélkezési gyakorlatot, mégpedig a nemzeti jog közösségi jognak megfelelő értelmezésén keresztül.15

Egy, a cseh Fellebbviteli Bíróság (Vrchní soud) előtti eljárásban, ahol egy versenyhatósági határozat ellen azzal az indokkal fellebbezett az érintett, hogy a közösségi jogi rendelkezések Csehországban nem rendelkeznek kötelező erővel, a Fellebbviteli Bíróság kimondta: a közösségi versenyjogi rendelkezéseknek megfelelő cseh versenyjog alkalmazása során az Európai Bíróság gyakorlatának és a Bizottság versenyjogi határozatainak figyelembevételére a közösségi jogharmonizáció miatt szükség van. Ezt az álláspontot az Alkotmánybíróság is megerősítette, megállapítva, hogy az uniós alapszerződések a cseh alkotmányjoggal azonos értékeken és elveken nyugszanak, ennélfogva az európai intézmények európai versenyjoggal kapcsolatban adott értelmezéseit a megfelelő cseh versenyjogi rendelkezések értelmezése során is fel lehet használni.16 Egyéb területeken azonban a közösségi jog közvetlen alkalmazása a rendes bíróságok elutasításával találkozott mint nem kötelező jog.17

A közösségi jog figyelembevétele tehát nem csak a rendes bíróságok szintjén jelent meg. Az Európai Unióval való társulás nyomán az uniós jog az Alkotmánybíróság számára is elkülönült a hagyományos értelemben vett külső, idegen jog kategóriájától. Az uniós tagság megvalósulásáig a közösségi jogot közvetlenül nem alkalmazhatta, az alkotmányértelmezés során azonban már ekkor figyelmet fordított a közösségi jogelvekre. Többször felhívta a közösségi jogot cseh jogi aktusok alkotmányosságáról való döntéseiben18 – anélkül, hogy azt közvetlenül alkalmazandónak ismerte volna el. Abban az ügyben, amelyben a tejtermelésre kvótákat előíró kormányrendelet alapjogokkal való összeegyeztethetőségéről döntött19, azt is figyelembe vette, hogy a kvótarendszer bevezetésére a közösségi jogharmonizáció miatt van szükség. A rendelet és a cseh Alkotmányban biztosított alapvető jogok összeegyeztethetőségét azonban nem önmagában ezzel indokolta. Az Alkotmánybíróság a rendelet alkotmányosságát alátámasztó érvek között arra is hivatkozott, hogy a kvóták alkalmazása az Európai Unióban is jogszerűen alkalmazott eszköz, amely a piacgazdaság elvével összeegyeztethető – így nincs ok azt a cseh Alkotmánnyal ellentétesnek tekinteni. Az uniós csatlakozást megelőző közösségi jogalkalmazási gyakorlat összegzéseként is idézhetjük az ítélet alábbi tételét: „…az elsődleges közösségi jog nem idegen jog az Alkotmánybíróság számára, hanem – különösen az európai jog általános jogelveinek formájában – nagy mértékben jelen van a döntések meghozatalában.”20 Az Alkotmánybíróság számára az uniós jogelvek az európai jogi hagyományokkal összhangban álló ítélkezési gyakorlat kialakítását segítették elő.

III. Az Alkotmánybíróság álláspontja a közösségi jog elsőbbségével kapcsolatban

Láthattuk, hogy a cseh Alkotmánybíróság a kezdetektől nyitott volt a közösségi jog alkalmazása felé, már az uniós csatlakozást megelőzően nagy jelentőséget tulajdonított Csehország európai integrációs folyamatba való bekapcsolódásának. Ez a pozitív viszonyulás ma is megfigyelhető, amely ugyanakkor nem jár együtt a cseh Alkotmány közösségi jognak való teljes alávetésével.

Az Alkotmánybíróság 2006 márciusában, a cukorkvóta-kiosztással kapcsolatos ügyben hozott ítélete tartalmazza a legfontosabb elvi megállapításokat a cseh jog és a közösségi jog közötti viszonyra vonatkozóan, így az elsődlegességi elv érvényesülési köre tekintetében is.

1. A cukorkvóta-ítélet: az uniós jog érvényesülési kereteinek meghatározása

A cukorágazatbeli termelési kvótákra vonatkozó bizottsági rendelet21 végrehajtására született cseh kormányrendeletek alkotmányossági felülvizsgálata22 során hozott ítélet indokolásában az Alkotmánybíróság nagy jelentőségű megállapításokat tett a közösségi jog cseh jogrendszerben való érvényesülésének alapelveit érintően, amelyek az alapító tagállamok alkotmánybíróságai által kialakított gyakorlat fő tételeit visszhangozzák. Az ítéletben alkalmazott érvelés az Európai Bíróság és a tagállami alkotmánybíróságok gyakorlatának széles körű ismeretéről tesz tanúbizonyságot, amely ítélkezési gyakorlatok főbb tételeit az Alkotmánybíróság igyekezett magáévá tenni. Az Alkotmánybíróság számot vetett azzal, hogy a közösségi jog elsődlegességének kérdése, mindenekelőtt az Alkotmány és különösen annak megváltoztathatatlan rendelkezései felett, központi kérdés a cseh állam uniós tagsága szempontjából. Ezért tisztázni kívánta álláspontját az uniós tagság alapelvei tekintetében, különösen a hatáskör-átruházás és az elsődlegesség korlátaira vonatkozóan.

Az Alkotmánybíróság előkérdésként vizsgálta, hogy az uniós tagsággal járó jogrendszeri változások mennyiben érintik alkotmányossági felülvizsgálati hatáskörét a közösségi jog végrehajtására született jogi rendelkezések tekintetében. Ezzel kapcsolatban elvi éllel rögzítette, hogy nem jogosult a közösségi jogi aktusok felülvizsgálatának lefolytatására, mert az az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik. Mivel azonban a cseh alkotmányosság őre továbbra is az Alkotmánybíróság, a közösségi jogon alapuló nemzeti jogi rendelkezések felülvizsgálatára vonatkozó hatásköre nem szűnhet meg – annyiban azonban változik, hogy e felülvizsgálat során a közösségi jogi eredetet is figyelembe kell vennie, így a viszonyítási alapul szolgáló alkotmányos rendelkezéseket a közösségi jog és annak az Európai Bíróság által adott értelmezése fényében kell értelmeznie. Az Alkotmánybíróság tehát Csehország uniós tagságának egyik következményét abban látta, hogy a cseh jogi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során tekintettel kell lennie arra, hogy az adott rendelkezés közösségi jogi eredetű-e, és ha igen, ennek kihatása van az Alkotmány alkalmazására és értelmezésére. Kijelentette, hogy főszabály szerint az alkotmányértelmezésben tartani kívánja magát korábbi ítélkezési gyakorlatához, azonban az uniós jog révén a nemzeti jogrendszerben bekövetkező változások ahhoz is alapul szolgálnak, hogy adott esetben felülvizsgálja korábbi, az uniós tagságot megelőzően kialakult ítélkezési gyakorlatát.23 Leszögezte: „A Cseh Köztársaság EU-csatlakozása eredményeként a cseh jogrendszerben alapvető változás következett be, mivel a csatlakozás pillanatában a Cseh Köztársaság átvette nemzeti jogába az európai jog egészét. Ekkor kétségtelenül olyan elmozdulás történt az Alkotmány alatti jogi normák alkotta jogi környezetben, amely szükségszerűen kihat a létező teljes, az alkotmányos elveket is magában foglaló jogrendszer vizsgálatára, természetesen azzal a feltétellel, hogy a nemzeti jogi környezetre kiható tényezők önmagukban nem ellentétesek a demokratikus jogállamiság elvével, vagy hogy ezen tényezők értelmezése nem veszélyezteti a demokratikus jogállamot.”24

A demokratikus jogállamiság25 a cseh Alkotmány egyetlen olyan rendelkezése, amelyet nem lehet módosítani.26 Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint ez az az elv, amely az Európai Unióban való részvétel egyetlen korlátját képezi, amelyre az uniós tagság nyomán bekövetkező jogi változások nem hathatnak ki. Ezt az elvet nem sértheti az Unióra átruházott hatáskörök gyakorlása, és az uniós joggal összhangban történő alkotmányértelmezés sem mehet el odáig, hogy lerontsa a demokratikus jogállamiság alapvető elemeit. Ezek a korlátok az alapító tagállamok alkotmánybíróságainak ítélkezési gyakorlatából köszönnek vissza27, amelyekre maga az Alkotmánybíróság is hivatkozik. Az ítéletben valójában két korlátról van szó: a demokrácia és a jogállamiság elveiről, amelyek a német Alkotmánybíróság gyakorlatában is egymástól elkülönülten jelentek meg.28 Az Alkotmánybíróság nem pontosította, hogy ezen elvek tiszteletben tartása milyen konkrét korlátokat jelent, nem kétséges azonban, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása feltételezi például az alapjogok védelmét. Ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy az alapjogok jelenlegi védelmi szintje a Közösségben nem alacsonyabb, mint a cseh Alkotmány és az Alkotmánybíróság által biztosított védelmi szint.29 Expressis verbis nem zárta ki azt az elvi lehetőséget, hogy a védelmi szint a jövőben lecsökkenhet, a megfogalmazásból azonban arra következtethetünk, hogy ezzel a lehetőséggel gyakorlatilag nem számol.

Az Alkotmánybíróság a tagállamoknak biztosított diszkrecionális jogkörre hivatkozva (egyetlen kivétellel) hatályban hagyta a megtámadott kormányrendeletek előírásait, mert azokat a hivatkozott alkotmányos rendelkezések és a vonatkozó Európai Bírósági gyakorlat fényében nem találta alkotmányellenesnek. Az egyetlen megsemmisített rendelkezés az volt, amely az alapul szolgáló Bizottsági rendelet egyik cikkét átemelte egy kormányrendeletbe. Az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a cseh kormány a közvetlen alkalmazást kívánó közösségi rendelet cikkének a nemzeti jogba való puszta átemelésével figyelmen kívül hagyta az uniós tagságból eredően történő hatáskör-átruházást, ezért túllépte az uniós tagság nyomán módosult hatáskörét. Ezen a ponton értelmezte az Alkotmánybíróság az Alkotmány 10/A. cikkét és a nemzeti hatáskörök átruházásának kereteit. Megállapította, hogy az uniós csatlakozással az Alkotmány 10/A. cikke alapján a cseh állami szervek egyes hatásköröket átadtak az EU-nak, így ezeket a hatásköröket ettől a pillanattól kezdve az uniós intézmények gyakorolják, és a cseh állami szervek hatáskörei ennyiben lecsökkentek.

Az Alkotmánybíróság azonban sietett leszögezni, hogy a hatáskör-átadás feltételesen történt, mivel a szuverenitás és az abból eredő hatáskörök eredeti birtokosa továbbra is a cseh állam. Az uniós csatlakozás nem szüntette meg az önálló cseh államiságot és a nemzeti szuverenitást. Az uniós hatáskörgyakorlás két oldalról lehatárolt: egyrészt összeegyeztethetőnek kell lennie a cseh állami szuverenitás alapelveivel, másrészt nem veszélyeztetheti a demokratikus jogállamiság lényegét. A demokratikus jogállamiság elve tehát nem csak az Alkotmánybíróság jogértelmezési tevékenységének képezi korlátját, hanem az uniós hatáskörök gyakorlásának is. Az Alkotmánybíróság olyan értelmezést tulajdonít az Alkotmány 10/A. cikkének, amely szerint az nem ad felhatalmazást egy európai szuperállam tagállamává válásra, illetve nem jelentheti az Alkotmány megváltoztathatatlan rendelkezésének (a demokratikus jogállamnak) a burkolt módosítását30. Ha az Európai Unió fejlődése olyan szintre jutna el, hogy ezek a korlátok sérülnek, akkor az uniós tagság alkotmányellenessé válik – ennek megállapítása pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik: „Ha a hatáskör-átruházás ezen felté­telei közül valamelyik a jövőben nem teljesül (…), szükségessé fog válni, hogy a cseh állami szervek újra visszavegyék ezeket a hatásköröket; ilyen esetben az Alkotmány védelme az Alkotmánybíróság feladata.”31 Ebben a konkrét esetben azonban a korlátok átlépésére az Alkotmánybíróság vizsgálata szerint nem került sor, így a cseh kormánynak nem volt indoka visszavenni az EU-nak átadott hatáskört a cukorágazat szóban forgó kérdéseinek rendezésére – így, mivel az általa alkotott rendeletbe beemelte egy közvetlenül alkalmazandó közösségi rendelet rendelkezését32, túllépte hatáskörét.33

Az ítélet elvi éllel rögzítette, hogy az Európai Bíróság esetjoga értelmében a közösségi jognak „alkalmazási elsődlegessége” van a tagállami jog felett, és „amennyiben egy adott területet csak az uniós jog szabályoz, annak azon a területen elsődlegessége van, és a nemzeti jog alapján azt nem lehet megkérdőjelezni még alkotmányos szinten sem.”34 Ebben az esetben éppen ilyen kizárólagos hatáskörről volt szó (a közös piac szervezéséről a cukorágazatban), ami azonban nem jelenti azt, hogy a Közösség egyes konkrét kérdések szabályozását ne hagyhatná a tagállamok diszkrecionális jogkörében. Ilyen esetben azonban, amikor a tagállam jogot alkot ezen konkrét kérdésekre vonatkozóan, a közösségi jog általános elveit, különösen az alapvető jogok védelmét figyelembe kell vennie. Ezek az alapelvek tehát korlátozzák a tagállamok diszkrecionális jogkörét – csakúgy, mint a nemzeti alkotmányjog, amellyel szintén nem lehet ellentétes a közösségi jog végrehajtására alkotott jogi aktus. Az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben a támadott kormányrendeleti cikkek számos alkotmányos rendelkezéssel35 való összeegyeztethetőségét vizsgálta, minden esetben részletesen kitérve az Európai Bíróság vonatkozó gyakorlatára, és nem állapított meg ütközést ezen alkotmányos rendelkezések tekintetében.

Az Alkotmánybíróság az ítéletben konkrétan hivatkozott az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatára az elsődlegesség és a közvetlen hatály vonatkozásában (bár erre nem is lett volna feltétlenül szükség a konkrét ügyben, hiszen közvetlenül nem merült fel ütközés a cseh rendelet és a közösségi jog között), megállapítva, hogy ezek az elvek magából a közösségi jogból következnek, ahogyan azokat az Európai Bíróság a Van Gend en Loos36 és Costa37 ítéletekben rögzítette. Elismerte, hogy a közösségi jog a nemzetközi joggal szemben maga határozza meg, hogy a tagállamok jogrendszerében milyen hatást fejt ki, amely hatások meghatározására a tagállamoknak nincs hatáskörük. Annak a lehetőségét, hogy a közösségi jog ezeket a hatásokat kifejthesse a cseh jogrendszerben, az Alkotmány 10/A. cikke teremti meg, amely „a hatáskörök átruházásának normatív alapja, ugyanakkor ez az az alkotmányos rendelkezés, amely megnyitja a nemzeti jogrendszert a közösségi jog érvényesülése előtt38, beleértve a közösségi jog cseh jogrendszerben kifejtett hatásaira vonatkozó szabályok érvényesülését is.”39 Az Európai Bíróság elsődlegességgel kapcsolatos álláspontjával azonban az Alkotmánybíróság szembeállította több tagállam alkotmánybíróságának gyakorlatát40, amelyek értelmében azok nem tulajdonítanak abszolút elsődlegességet a közösségi jognak, elsősorban a jogállamiság és az alapjogok védelme érdekében. A közösségi jog elsődlegessége korlátozásának lehetőségét támasztotta alá azzal is, hogy az ilyen gyakorlatot a tagállamok évtizedek során alakították ki és szilárdították meg, s ma már az uniós tagállamként való létezés elfogadott elemei ezek a korlátok. Ezért is bátorkodhatott az Alkotmánybíróság hasonló korlátot körülhatárolni a cseh Alkotmányban, amely korlát nem az Alkotmány egésze, csak annak megváltoztathatatlan „kemény magja”: a demokratikus jogállamiság. Az elsődlegesség korlátaival kapcsolatban az Alkotmánybíróság nem rögzítette expressis verbis a demokratikus jogállamiság jelentette korlátozást, pusztán megállapította, hogy az Európai Bíróság és a nemzeti alkotmánybíróságok álláspontja eltér – annak kinyilatkoztatásával azonban, hogy a demokratikus jogállamiság elvét sértő uniós aktust a jövőben ultra vires aktusnak kívánja tekinteni, lényegében mégis az elsődlegesség érvényesülésének korlátozásáról tett megállapítást.

Ebben az ügyben az Alkotmánybíróság még azt a kérdést is felvetette, hogy felmerül-e az előzetes döntéskérés lehetősége – amely kérdésről az alkotmánybíróságok általában hallgatnak. Ezzel kapcsolatban is felhozott eltérő alkotmánybírósági gyakorlatokat: az olasz Alkotmánybíróságét, amely elutasítja az előzetes döntéskérés lehetőségét41, illetve az osztrák és a belga alkotmánybíróságokét, amelyek elfogadják azt. Az Alkotmánybíróság az előzetes döntéskérés lehetőségével kapcsolatban nem foglalt egyértelműen állást: úgy fogalmazott, hogy az egyes konkrét esetekben külön vizsgálni kell majd, hogy fennáll-e az előzetes döntéskérés kötelezettsége. Nem mondta ki tehát azt, hogy az EK-Szerződés 234. cikke értelmében ne lenne bíróságnak tekinthető, sem azt, hogy az absztrakt normakontroll keretében nem fordulhat az Európai Bírósághoz. Ehelyett a konkrét ügyben az Európai Bíróság esetjogára hivatkozva azt állapította meg, hogy az agrárpiaci kvóták kiosztása tekintetében az Európai Bíróságnak megszilárdult ítélkezési gyakorlata van, így a nemzeti jog közösségi jog fényében történő értelmezése az EB véleményének kikérése nélkül is elvégezhető. Nem zárta ki azonban egyértelműen azt a lehetőséget, hogy a jövőben előzetes döntést kérjen,42 amit az Európai Bírósággal szemben tanúsított tisztelet és bizalom jeleként értékelhetünk.

A cukorkvóta-ítélet mélyreható elemzése alapján Sadurski azt a következtetést vonja le, hogy az Alkotmánybíróság nem kíván teret engedni az uniós jog korlátlan terjeszkedésének, és fenntartja hatáskörét a közösségi aktusok ultra vires jellegének megítélésére – ugyanakkor a gyakorlatban „jó európai polgárként” arra inti a cseh kormányt, hogy tisztelje az uniós jogból eredő kötelezettségeket.43 Az ítélet alapján azt kell megállapítanunk, hogy az abban tükröződő viszonyulás az elsődlegesség elvéhez számos elemében egybecseng a német Alkotmánybíróság által hosszú évtizedek alatt kialakított állásponttal44: a hatáskör-átruházás korlátja a jogállamiság és a demokrácia, amelynek ellenőrzése végső soron az alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik; a közösségi jogi alapjogvédelmi szint jelenleg megfelelő; az Alkotmány Európa-klauzulája nyitja meg a nemzeti jogrendszert az uniós jog érvényesülése előtt; az uniós tagság nem érinti a nemzeti szuverenitás teljességét; az alkotmánybíróságnak hatásköre van a közösségi jog végrehajtására született cseh jogi aktusok felülvizsgálatára. Összességében azt mondhatjuk, hogy bár a cukorkvóta-ítélet bizonyos elvi korlátokat fogalmaz meg a közösségi jog elsődlegességével szemben, mégis kedvező körülményeket teremt a közösségi jog érvényesülése számára az alábbi lehetőségeken keresztül: elsődlegesség akár alkotmányos rendelkezésekkel szemben is (kivéve a demokratikus jogállam alapvető elveit); közvetlen hatály és közvetlen alkalmazhatóság a közösségi jog autonómiája alapján; a közösségi alapjogvédelmi szint elfogadása; az Uniónak átadott hatáskörök tiszteletben tartása; a közösségi jog messzemenő figyelembevétele a cseh jog (akár az Alkotmány) értelmezése során; az előzetes döntéskérés lehetőségének fenntartása.

Észrevehetjük azt is, hogy az Alkotmánybíróság ebben az ítéletben nem foglalt egyértelműen állást arra vonatkozóan, hogy az elsődlegesség cseh Alkotmánnyal szembeni érvényesülését elfogadhatónak tartja-e vagy sem, amelyet Komárek az ítélet egyik nagy gyengeségének tart, s amelyet az Alkotmánybíróság kiforratlan álláspontjának jeleként értékel.45 Véleményünk szerint azonban az ítélet megállapításaiból arra lehet következtetni, hogy az elsődlegesség Alkotmánnyal szembeni érvényesülését az Alkotmánybíróság csak a demokratikus jogállamiság sérelme esetén nem ismeri el.

2. További törekvések a közösségi jog érvényesülésének biztosítására

A cukorkvóta-ítéletben az Alkotmánybíróság a cseh Alkotmány rendelkezéseivel összhangban állónak találta a közösségi rendeletet végrehajtó cseh jogszabályi rendelkezéseket. Az ítéletben kifejezésre juttatta azt, hogy a közösségi jog végrehajtására született cseh jogi aktusok alkotmányossági felülvizsgálatára fenntartja hatáskörét – a felülvizsgálat lefolytatása során azonban tekintettel van arra, hogy a vizsgált aktus alapja a közösségi jogban rejlik. Ezt a közösségi jog relatív elsődlegességén alapuló álláspontot későbbi ítéletek kiegészítették az Alkotmány közösségi joggal összhangban történő értelmezésének követelményével.

Az összhangban értelmezés eszközének alkalmazása tette lehetővé az Alkotmánybíróság számára, hogy hatályban hagyja az Európai Unió III. pillérében elfogadott, az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat46 átültetésére szolgáló nemzeti jogi rendelkezést.47 A kerethatározat átültetése számos tagállamban vetett fel alkotmányossági problémákat, s a tagállami alkotmánybíróságok közül több megsemmisítette az átültető rendelkezéseket alkotmányos alapjogba ütközés miatt.48 A cseh Alkotmánybíróság előtt a kerethatározat átültetése céljából a Büntető Törvénykönyvbe és a Büntetőeljárási Törvénybe beemelt rendelkezések alkotmányossága azon az alapon kérdőjeleződött meg, hogy ellentétesek azzal az alkotmányi rendelkezéssel, miszerint a cseh állampolgárokat nem lehet hazájuk elhagyására kényszeríteni.49

Ítéletében az Alkotmánybíróság megerősítette és pontosította több, a cukorkvóta-ítéletben tett megállapítását. Ismételten rögzítette azt az elvi jelentőségű tételt, miszerint az Európai Unióban érvényesülő alapjogvédelmi szint jelenleg nem alacsonyabb, mint a cseh Alkotmány által biztosított szint. Megismételte, hogy a cseh alkotmányosság őreként felülvizsgálati hatásköre kiterjed a közösségi jogot az Alkotmány 10/A. cikke alapján végrehajtó nemzeti jogra. Az elsődlegesség elvével kapcsolatban a cukorkvóta-ítéletben megfogalmazottakat pontosítva rögzítette, hogy abban az ítéletben „az Alkotmánybíróság elutasította az Európai Bíróság álláspontjának elismerését annyiban, amennyiben az a közösségi jognak abszolút elsődlegességet biztosít.”50 Megerősítette az európai uniós hatáskörgyakorlással szemben ott rögzített elvi korlátokat, hozzátéve ugyanakkor, hogy ezen korlátoknak az átlépése (vagyis a nemzeti szuverenitás vagy a demokratikus jogállamiság sérelme az EU fellépésén keresztül) „nagyon valószínűtlen”. Rögzítette azonban azt is, hogy fenntartja hatáskörét a másodlagos közösségi jogi aktusok közvetlen alkotmányossági felülvizsgálatára abban az esetben, ha – legyen ez bármilyen valószínűtlen – az Európai Unió mégis ezen korlátok átlépésével gyakorolná hatásköreit.51 Az Alkotmánybíróság tehát elvi szinten hatáskört állapít meg magának a másodlagos közösségi jogi aktusok alkotmányossági kontrolljára, a gyakorlatban azonban nem kívánja gyakorolni.

Az Alkotmánybíróság a III. pillérben elfogadott jogi aktusok természetével kapcsolatosan is kifejtette álláspontját. Rögzítette, hogy ezek a jogi aktusok nem a klasszikus értelemben vett közösségi jog részei, és nincs közvetlen hatályuk. Arra a kérdésre azonban, hogy elsődlegességük van-e a nemzeti joggal szemben, nem adott határozott választ. Úgy érvelt, hogy még az Európai Bíróság sem foglalt állást arról, hogy a III. pillérben alkotott jogi aktusok milyen jogi hatást fejtenek ki a tagállami jogrendszerekben, így ebben a kérdésben az Európai Bírósághoz kellene fordulni. Az Alkotmánybíróság tehát ebben az ügyben sem zárta ki annak a lehetőségét, hogy ő maga jogosult vagy akár köteles lehet az Európai Bírósághoz fordulni – a konkrét ügyben azonban úgy értékelte, hogy az Európai Bíróság bevonása nem szükséges52, mivel az ügy eldönthető a III. pilléres jogi aktusok elsődlegességéről való döntés nélkül is, méghozzá a támadott törvényi rendelkezések uniós joggal összhangban történő értelmezésén keresztül.53 A III. pillérben alkotott jogi aktusok elsődlegességének kifejezett elismerése nélkül az Alkotmánybíróság elfogadta az Európai Bíróság Pupino ítéletben54 kifejtett álláspontját ezen aktusok közvetett hatályára vonatkozóan. Az Alkotmány 1. cikk (2) bekezdését (miszerint Csehország teljesíti nemzetközi jogi kötelezettségeit) az EK-Szerződés 10. cikkében foglalt „hűség-klauzulával” együtt olvasva megállapította, hogy azokból „alkotmányos kötelezettség származik a lehetőségekhez mérten a nemzeti jogi rendelkezések európai integrációs folyamatnak és az európai és tagállami szervek közötti együttműködésnek megfelelő értelmezésére, amely kötelezettség az Alkotmány összhangban értelmezésére is fennáll.”55 Az uniós jognak megfelelő értelmezés azonban nem vezethet semmilyen alkotmányos rendelkezés önkényes megváltoztathatásához – az alkotmányozó viszont dönthet úgy, hogy ha az uniós jognak megfelelő értelmezésre csak az Alkotmány sérelmével lenne lehetőség, módosítja az Alkotmányt. Az uniós jog a nemzeti joggal összhangban történő értelmezésen keresztül tehát nem vezethet az Alkotmány lerontásához – és nem csak a demokratikus jogállamiságot biztosító „kemény mag”, hanem egyéb rendelkezések lerontásához sem.

A közösségi jog lehetőség szerinti teljes és hatékony érvényesítésére irányuló szándék vezette az Alkotmánybíróságot egy másik, közvetve a közösségi jog és a cseh Alkotmány közötti konfliktusból eredő ügyben is, ahol a faji megkülönböztetéstől mentes egyenlő bánásmód alkalmazásáról szóló irányelvet56 átültető törvényi rendelkezés (a cseh Polgári Perrendtartás egyik rendelkezése) alkotmányossága kérdőjeleződött meg.57 A vitatott rendelkezés az irányelvnek megfelelően előírta, hogy amennyiben egy személyt akár faji alapon diszkrimináció ér, a bíróság előtt az ellenérdekű félnek kell bizonyítania, hogy nem történt hátrányos megkülönböztetés. Egy cseh bíróság az előtte folyó eljárásban megkérdőjelezte a rendelkezés alkotmányosságát a peres felek egyenlőségének elvére tekintettel58, mivel a bizonyítási teher átszállása hátrányosabb helyzetbe hozza az alperest, mint a felperest, így az diszkriminatív. A bíró a kérdés eldöntése végett az Alkotmánybírósághoz fordult, aki az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága értelmezési gyakorlatát is figyelembe véve értelmezte a törvény előtti egyenlőség elvét, és megállapította, hogy a támadott törvényi előírás akkor van összhangban ezzel az alapjoggal, ha a bizonyítási teher abban az esetben száll át az alperesre, amikor a felperes által előterjesztett bizonyítékok alapján megalapozottan feltételezhető a hátrányos megkülönböztetés megtörténte.

Az ítélet konklúziója az volt, hogy a törvényi rendelkezést az alkotmányos elv ezen ítéletben kifejtett értelmezése szerint, megszorítóan kell értelmezni. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította azonban, hogy „a vitatott rendelkezést a Cseh Köztársaság mint az Európai Unió tagállama azon kötelezettsége alapján [fogadták el], miszerint a vonatkozó európai irányelvekből eredő kötelezettségeinek eleget kell tennie,”59 és a rendelkezés irányelvi alapját több szempontból is figyelembe vette. Egyrészt annak megállapításakor, hogy az alapjog korlátozása jogszerű-e, az irányelv célját vette figyelembe, tekintettel az Európai Bíróság értelmezésére is. Másrészt, megállapította, hogy az irányelv ad annyi mozgásteret a tagállamok számára, hogy az átültető jogszabály megalkotása során az Alkotmánybíróság által rögzített megszorításokat figyelembe vegyék. Ezzel az értelmezéssel elkerülhetővé vált egy olyan törvényi rendelkezés megsemmisítése, amely egy közösségi irányelv átültetésére született – s így Csehországban nem állt elő közösségi joggal ellentétes jogi helyzet.

3. A rendes bíróságok feladatai a közösségi jog érvényesítése során

Az Alkotmánybíróság több ítéletben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a cseh jogrendszerben hogyan kell érvényesülést biztosítani a közösségi jognak az ütköző belső jogszabályokkal szemben. Saját hatáskörét értelmezve már a cukorkvóta-ítéletben is, és azután több ízben rögzítette, hogy a cseh jogszabályok alkotmányossági kontrollja köréből kizárja a közösségi jognak való megfelelés vizsgálatát. Ebből az elvi tételből pedig nem következhet más, mint hogy a közösségi jog cseh jogszabállyal szembeni elsődlegességének biztosítása a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik.

Az elsődlegesség elvének gyakorlati konzekvenciáiról már a mérföldkőnek számító cukorkvóta-ítéletet néhány héttel megelőzően nyilatkozott az Alkotmánybíróság egy olyan ügyben, ahol a megtámadott cseh törvény az eljárás folyamán módosult, így az ügy érdemében az Alkotmánybíróság nem hozott ítéletet. A kérdést felterjesztő cseh bíróság az aranyrészvények birtoklását lehetővé tévő jogszabály alkotmányosságát és a részvényesek egyenlőségét előíró irányelvnek60 való megfelelőségét kérdőjelezte meg. Az eljárás megszüntetését kimondó határozatában61 az Alkotmánybíróság elvi éllel rögzítette, hogy a rendes bíróságoknak és a közigazgatási szerveknek tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jog elsődlegességét a cseh jogi aktusok felett, s ennek érdekében önállóan kell értékelniük a cseh jogi aktus közösségi jognak való megfelelését. Ennek eldöntése iránt adott esetben az Európai Bírósághoz kell fordulniuk előzetes döntésért, amely döntést (akár arról, hogy odafordulnak, akár arról, hogy nem) az Alkotmánybíróság nem fogja felülbírálni. Az Alkotmánybíróság tehát már ekkor nyilvánvalóvá tette, hogy a cseh jogi aktusok és a közösségi jog összeegyeztethetőségének vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe, sőt, azt a rendes bíróságoknak mint a közösségi jog bíráinak kell biztosítaniuk az Európai Bíróság Simmenthal ítélete62 értelmében, s ütközés esetén a közösségi jognak kell elsődlegességet adniuk. A közösségi joggal való ütközés eszerint tehát nem alapoz meg alkotmányellenességet a cseh jogrendszerben.

2008-ban az Alkotmánybíróság két ítéletben63 is megerősítette és részletezte a rendes bíróságok feladataira vonatkozó álláspontját. Ezek közül abban az ügyben fogalmazott meg mélyrehatóbb elvi állásfoglalásokat, amelyben egy cseh bíróság kezdeményezte az eljárást egy olyan cseh jogszabály felülvizsgálata iránt, amely az elektronikus hírközlő hálózatot (például mobiltelefon-hálózatot) működtető vállalatoknak megtiltotta a rádió- és televízióműsorok továbbítására vonatkozó engedély kiadását az egyenlőtlen verseny kiküszöbölése érdekében. Az alapeljárás felperese arra hivatkozott, hogy a cseh rendelkezés ellentétes egyrészt a vállalkozás szabadságának alkotmányos elvével, másrészt az áruk és a szolgáltatások közösségi jog által biztosítani kívánt szabad áramlásával és egy, az elektronikus hírközlési szolgáltatások liberalizációjának céljával elfogadott közösségi irányelvvel64. Az eljáró bíróság az alkalmazandó cseh jogszabályi rendelkezés alkotmányossági felülvizsgálatát kezdeményezte, melynek során az Alkotmánybíróság ismételten rögzítette, hogy az alkotmányossági kontroll során nincs helye a közösségi joggal való összeegyeztethetetlenség felhívásának,65 mert az Európai Bíróság Simmenthal ítélete értelmében és a közösségi jog közvetlen alkalmazhatóságára tekintettel ennek vizsgálata a rendes bíróságok feladata a konkrét eljárásban66, akár az Európai Bíróság előzetes döntésének kikérése segítségével. Az Alkotmánybíróság expressis verbis rögzítette, hogy „amennyiben egy rendes bíróság előtt felmerül az alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezés közösségi joggal való összeegyeztethetetlensége, a nemzeti bíró nem jogosult a jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatára vonatkozó eljárást kezdeményezni az Alkotmánybíróság előtt a közösségi jogellenességre való hivatkozással67, hanem az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján önállóan kell döntenie a nemzeti jog alkalmazásának mellőzéséről.”68 Hozzátette ugyanakkor, hogy amennyiben az alkalmazandó jogszabályi rendelkezés a cseh Alkotmánnyal és a közösségi joggal is ütközik, az eljáró bíróság szabad mérlegelés alapján dönthet arról, hogy alkotmányossági felülvizsgálatot kezdeményez az Alkotmányba ütközés megítélése céljából, vagy a közösségi jog elsődlegessége alapján nem alkalmazza a nemzeti jogszabályt69. Az Alkotmánybíróság röviden még arra a kérdésre is kitért, hogy ez a jogalkalmazási módszer nem alkotmányellenes-e, és megállapította, hogy a Simmenthal ítéletben foglaltak alkalmazása nem sérti a demokratikus jogállamiság alapvető elveit.

Az ítéletnek egy másik lényeges hozadéka is van, mégpedig a nemzetközi jog és a közösségi jog természetének megkülönböztetésére vonatkozóan. Az Alkotmánybíróság ebben az ítéletben összevetette a nemzetközi egyezmények és a cseh jog, valamint a közösségi jog és a cseh jog közötti konfliktusok kezelésének módszerét, és megállapította, hogy a két esetkört élesen el kell választani egymástól. A megfelelően ratifikált, emberi jogok védelmét szolgáló nemzetközi egyezményeknek való megfelelés ugyanis az Alkotmány 10. cikkének érvényesülése és a cseh Alkotmány által biztosított alapjogvédelmi szint megtartása érdekében az alkotmányossági felülvizsgálat részét képezi70; a közösségi jognak azonban a nemzetközi jogtól teljesen eltérő jogi jellege van, amely ráadásul az Alkotmány 10/A. cikke alapján szerez érvényesülést a cseh jogban, így sajátos jogi jellege miatt kívül esik az alkotmányossági felülvizsgálat körén. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a nemzetközi jog és a cseh jog közötti konfliktus alkotmányos szempontból azonos a cseh jogszabályok közötti konfliktus jellegével – mivel pedig a közösségi jog jellege az ítélet szerint eltér a nemzetközi jogtól, és automatikus elsődlegessége van, azt mondhatjuk, hogy az ítélet értelmében a közösségi jog a jogszabályok felett (de feltételezhetően az Alkotmány alatt) helyezkedik el a cseh jogforrási hierarchiában.

4. A Lisszaboni Szerződés alkotmányossági felülvizsgálata

Az Alkotmánybíróság 2008 novemberében, a Lisszaboni Szerződés ratifikációját megelőző alkotmányossági felülvizsgálat71 során tett újra nagy jelentőségű megállapításokat az uniós jogot érintő alapvető kérdésekről. Megjegyezzük, hogy Václav Klaus köztársasági elnök már az Alkotmányos Szerződéssel kapcsolatban jelezte, hogy kezdeményezni fog hasonló felülvizsgálatot, az Alkotmányos Szerződést elutasító francia és holland népszavazásokra tekintettel azonban erre nem került sor.72 A Lisszaboni Szerződés felülvizsgálatát végül nem ő, hanem a Szenátus kezdeményezte, bár a köztársasági elnök is csatlakozott az indítványhoz.73 A képviselők arra hivatkoztak, hogy a Lisszaboni Szerződés alapvető változást hoz a Cseh Köztársaság államiságának és alkotmányos rendszerének alapvető elemeiben, így számos rendelkezése (többek között az uniós hatáskörök meghatározása, a rugalmassági klauzula, az alapszerződés egyszerűsített eljárásban történő módosítása, az Alapjogi Charta) nem egyeztethető össze a jogállamisággal és a demokratikus, szuverén államisággal.

Az ítélet végkövetkeztetése az volt, hogy a Lisszaboni Szerződés nem ellentétes a cseh Alkotmánnyal, összességében azért, mert nem változtatja meg az európai integráció alapvető koncepcióját, és nem változtat az Unió nemzetközi jogi jellegén. Az ítélet egészét áthatja az Alkotmány 10/A. cikke alapján az Uniónak átadott hatáskörök korlátozott és felülvizsgálható jellegének hangsúlyozása. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az Alkotmánnyal ellentétes lenne, ha az Unió a Szerződéssel a hatáskörök meghatározására jogosító hatáskörre (Kompetenz-Kompetenzre) tenne szert, ez azonban nem következik be, mivel az Unió továbbra is csak a tagállamok által átadott hatáskörök alapján járhat el, az alapszerződéseket ezután is csak minden tagállam egyetértésével lehet módosítani, és rendelkezésre áll az Unióból való kilépés lehetősége is. Így a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után is a tagállamok maradnak „a Szerződések urai”, akik maguk határoznak az Uniónak történő hatáskör-átadásról. A Szerződéssel nem jön létre föderális állam vagy más olyan szervezet, amely minden tekintetben a tagállamok felett áll. Az Alkotmánybíróság alaptételként rögzítette, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után nem üresedik ki „a cseh alkotmányos rend felsőségi pozíciója”.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 10/A. cikkének értelmezése során megállapította, hogy e cikk csak egyes állami hatáskörök nemzetközi szervezetre történő átruházását teszi lehetővé, mert a hatáskör-átadás abszolút korlátját jelenti a szuverén, demokratikus jogállamiság sérthetetlensége. Az Alkotmány 1. cikk (1) bekezdése74 és a 10/A. cikk együttes olvasata megengedhetetlenné teszi az olyan hatáskör-átruházást, amely a Cseh Köztársaságot megfosztja szuverén államiságától – ennek a korlátnak az érvényesítése azonban főszabály szerint a jogalkotó diszkrecionális jogkörébe tartozik, és csak akkor lesz az Alkotmánybíróság feladata, ha a jogalkotó nyilvánvalóan túllépi e jogkörét és ezzel megsérti a demokratikus jogállamiságot.

Mindezzel együtt az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy általánosságban elismeri az uniós intézmények hatáskörét arra vonatkozóan, hogy megállapítsák a tagállamok által az Uniónak átadott hatáskörök gyakorlásának terjedelmét. Ezt a kijelentést azzal indokolta, hogy a nemzeti szuverenitás koncepciója mára elvesztette abszolút jellegét, és a szuverén állam által önként, előzetesen egyeztetett módon átadott és gyakorolt hatáskörök nem gyengítik az állami szuverenitást, hanem inkább erősítik azt a szupranacionális szervezeten keresztül történő közös fellépés révén. A nemzeti szuverenitás modern, előremutató felfogásából eredő megállapítások pozitív kicsengését azonban nagyban lerontja, hogy az Alkotmánybíróság hozzátette: amennyiben a jövőben úgy látja, hogy a hatáskörök uniós szintű felülvizsgálata nem működik megfelelően, eltérhet fenti álláspontjától. „Mi több, az Alkotmánybíróság, jóllehet csak egészen kivételes esetben, felülvizsgálhatja, hogy egy uniós szerv által elfogadott jogi aktus túllép-e a Cseh Köztársaság által az Alkotmány 10/A. cikke alapján az Európai Uniónak átadott hatáskörök terjedelmén.”75 E tétel alátámasztására hivatkozott a német Alkotmánybíróság azon döntéseire76, amelyek értelmében az alapjogvédelmi szint fenntartása érdekében az Alkotmánybíróság hatásköre fennmarad a közösségi jogi aktusok felülvizsgálatára – a cseh Alkotmánybíróság azonban analógiát alkalmazva ezt a megoldást a hatáskörök terjedelmének felülvizsgálatára állapította meg. Az analógiát folytatva azonban azt is rögzítette, hogy ez a felülvizsgálat „inkább figyelmeztetés, amelyet a gyakorlatban nem szükséges alkalmazni.” A (hatáskörök terjedelmére vonatkozó) felülvizsgálati hatáskör meghatározása tehát a cseh Alkotmánybíróság számára is elvi fenntartást jelent, amelynek gyakorlásától tartózkodni kíván a jövőben.

Mindezek mellett megerősítést nyert a cseh alkotmányjogi rendelkezések „eurokonform” értelmezésének alapelve is, azzal a megszorítással, hogy amennyiben egyértelmű ütközés áll fenn az Alkotmány, és különösen annak kemény magja (a demokratikus jogállamiság) és az uniós jog között, amelyet az összhangban értelmezés eszközével nem lehet feloldani, akkor a cseh Alkotmánynak kell elsődlegességet biztosítani.

IV. Összegzés

A cseh Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatának vizsgálata arra enged következtetni, hogy az Alkotmánybíróság messzemenően elkötelezett az európai integráció iránt, ami azonban nem jár együtt a cseh alkotmányosság védelmére vonatkozó küldetése feladásával: az Európai Unió által alkotott jog érvényesülése előtt az Alkotmány alapján körülhatárolt elvi korlátokat fogalmaz meg. Összességében azt mondhatjuk, hogy az Alkotmánybíróság sikeresen ötvözi a közösségi jog hatékony érvényesítésére vonatkozó, az uniós tagságból eredő kötelezettségét a cseh Alkotmány mindenek feletti védelmére vonatkozó alkotmányos szerepével. Különösen a Lisszaboni Szerződés felülvizsgálatával kapcsolatos ítéletben érhető ez tetten, amellyel az Alkotmánybíróság az Európai Bíróság felé is közvetítette ezt az üzenetet.77

Az Alkotmánybíróság kifejezetten elhárítja annak a lehetőségét, hogy az uniós jog korlátlanul utat találhat a cseh jogrendszerbe; az uniós hatáskörök gyakorlásának és közvetve az elsődlegesség elvének az Alkotmányból levezethető korlátait állapítja meg, amelyek a demokratikus jogállamiság alkotmányos koncepciójához kapcsolódnak. Mindemellett azonban az ítéletek végeredménye minden esetben az, hogy az uniós jog szerez érvényesülést és annak hatékony érvényesülése elől elhárul az akadály. Ez a megfigyelés is alátámasztja az erős párhuzamot a cseh és a német Alkotmánybíróság gyakorlata között, amelyet a cseh Alkotmánybíróság sem tagad: ítéleteiben rendre figyelemmel van a német Alkotmánybíróság vonatkozó állásfoglalásaira, s ezeket követni igyekszik.

Az eddigi ítélkezési gyakorlat már azt az érzetet kelti, mintha az uniós jog mindig is az Alkotmánybíróság által alkalmazandó joganyag része lett volna. Az Alkotmánybíróság érvelése, terminológiája nem utal arra, hogy egy viszonylag fiatal tagállam alkotmánybíróságáról van szó. Az ítéletekben tett elvi állásfoglalások az alapító tagállamok és az Európai Bíróság által kialakított gyakorlatot tükrözik: az uniós tagsággal alapvető változás állt be a cseh jogrendszerben; az uniós csatlakozással a cseh állam szuverenitása sértetlen marad; az Alkotmány által megengedett hatáskör-átruházás nem korlátlan; a hatáskör-átruházás korlátainak ellenőrzése végső soron az alkotmánybíróság feladata; az átruházott hatáskörök nem gyakorolhatók tovább a cseh állam által; a közösségi alapjogvédelmi szint megfelelő; az Alkotmány hatáskör-átruházást lehetővé tévő rendelkezése megnyitja a nemzeti jogrendszert a közösségi jog érvényesülése előtt; közvetlen alkalmazhatóság és elsődlegesség a közösségi jog autonómiája és az Alkotmány alapján. Ezen elvi tételekkel találkozunk az alapító tagállamok ítélkezési gyakorlatában is78, ahol ezek a tételek évtizedek alatt fokozatosan kristályosodtak ki – 2004-re azonban megszilárdult gyakorlattá váltak, amely gyakorlat az ekkor csatlakozó tagállamok számára megismerhető és alkalmazható volt. A cseh Alkotmánybíróság megkönnyítette saját dolgát azzal, hogy nem maga „találta fel” ezeket az alapvető elveket, hanem az alapító tagállamok gyakorlatából átvéve azokat a cseh alkotmányos rendszerre alkalmazta.

 

Fazekas Flóra

doktoranda

Debreceni Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

 

* A szerző köszönetét fejezi ki Dr. Várnay Ernőnek (Debreceni Egyetem) a tanulmány elkészítéséhez nyújtott értékes segítségéért. A leírtakért természetesen a szerző tartozik felelősséggel. Kontakt: fazekasflora@yahoo.com. A kézirat lezárásának időpontja: 2009. július 1.

Jegyzetek

1 C-6/64, Flaminio Costa v. ENEL [1964] EBHT 1141.

2 Jóllehet a Lisszaboni Szerződés meg fogja szüntetni az Európai Unió pilléres szerkezetét és megszűnik az Európai Közösség elnevezés, ma még él a megkülönböztetés az Európai Unió három pillére között. Ezért a tanulmány a vizsgálat tárgyává tett joganyagot általában „közösségi jog” névvel jelöli, jelezve, hogy az Európai Unió II. és III. pillérében alkotott jog érvényesülésének kérdéseire nem tér ki. Ahol az „uniós jog” elnevezés szerepel, ott van szó az I. pilléren kívül alkotott joganyagról.

3 C-11/70, Internationale Handelsgesellschaft mbH v. Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel [1970] EBHT 1125.

4 Elsősorban a német és az olasz Alkotmánybíróság, illetve a francia Alkotmánytanács gyakorlatáról van szó. Ezek elemzéséhez a rendkívül bőséges irodalomból lásd például Slaughter, Anne-Marie – Stone Sweet, Alec – Weiler, J. H. H. (szerk.): The European Court and National Courts–Doctrine and Jurispru­dence. Hart, Oxford, 2003, 77–170. o.; Craig, Paul – de Búrca, Gráinne: EU Law. Text, Cases, and Materials. Oxford University Press, Oxford, 2008, 357–365. o. vagy a magyar irodalomból Várnay Ernő – Papp Mónika: Az Európai Unió joga. KJK–KERSZÖV, Budapest, 2005, 305–313. o.; Kende Tamás – Szűcs Tamás – Jeney Petra (szerk.): Európai közjog és politika. CompLex, Budapest, 2007, 860–863. o.

5 Az alkotmánybírósági ítéletek elemzésére a cseh Alkotmánybíróság hivatalos honlapján (http://www.usoud.cz) közzétett angol nyelvű ítéletfordítások, illetve ennek hiányában irodalmi hivatkozások alapján kerül sor. A szó szerinti idézetek a szerző saját fordításai az angol nyelvű fordítások alapján.

6 Šlosarčík, Ivo: Czech Republic and the European Union Law in 2004–2006. European Public Law, 2007. no. 3. 369. o. Az Alkotmánybíróság is „Euro-módosításról” („euronovelou Ústavy”) beszél, amikor az Alkotmány új 10/A. cikkét értelmezi, például a cukorkvóta-ítéletben (lásd a III. 1. pontban).

7 Az Alkotmány rendelkezéseinek magyar fordítását az alábbi munkából vettük át: Trócsányi László – Badó Attila (szerk.): Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban. KJK–KERSZÖV, Budapest, 2005.

8 Az Alkotmány 10. cikke. A cikk azonban nem biztosít elsődlegességet a nemzetközi egyezmények összességének, hanem csak azoknak, amelyeket a Parlament ratifikált. Ezek az Alkotmány 49. cikke szerint a személyek jogait szabályozó, a szövetségkötést, békekötést érintő, a Csehország nemzetközi szervezetben való részvételére vonatkozó és az általános gazdasági jellegű szerződések.

9 Šlosarčík, Ivo: Constitutional Changes in the Czech Republic and Case-Law of the Constitutional Court in 2000–2002. European Public Law, 2004. no. 1. 5–6. o.; Lenaerts, Koen – Van Nuffel, Piet: Constitutional Law of the European Union. Sweet & Maxwell, London, 2005, 695. o.

10 Az Alkotmány 95. cikke. A cikk (1) bekezdése: „A bírót a döntés során a törvény és a jogrend részét képező nemzetközi egyezmény köti. A bíró jogosult más jogszabályok törvénnyel és nemzetközi egyezménnyel való összhangját megítélni.” Az Alkotmánybíróság azonban úgy értelmezi a cikket, hogy – a cseh alkotmányos alapjogvédelmi szint megtartása érdekében – amennyiben a bíró előtt egy emberi jogokat védő nemzetközi egyezmény és egy cseh jogi rendelkezés összeegyeztethetősége válik kérdésessé, a bíró mégsem dönthet önállóan, hanem az Alkotmánybírósághoz kell fordulnia. Pl. ÚS 36/01, 2002. június 25. http://angl.concourt.cz/angl_verze/doc/p-36-01.php (2009. július 1.)

11 Ezt megelőzően Csehszlovákiában már működött alkotmánybíróság, amely Csehország és Szlovákia szétválásával megszűnt.

12 Az Alkotmány 87. cikke, illetve 95. cikk (2) bekezdése. Ezeken felül az Alkotmánybíróságnak a választások jogszerűségének biztosításával kapcsolatban is vannak hatáskörei.

13 Šlosarčík (2004) 6–7. o. Ahogyan a 10. jegyzetben jeleztük, az Alkotmánybíróság ettől függetlenül fenntartja magának a jogot a cseh törvények és az emberi jogokat biztosító nemzetközi egyezmények összhangjának vizsgálatára.

14 Ahogyan például Lengyelországban vagy Magyarországon is, lásd például a lengyel Alkotmánybíróság K 15/97. számú, 1997. szeptember 29-én hozott ítéletét vagy a magyar Alkotmánybíróság 30/1998. (VI. 25.) AB határozatát.

15 A vonatkozó gyakorlatot részletesen lásd Kühn, Zdeněk: Application of European Law in Central European Candidate Countries. European Law Review (2003) 551–560. o.

16 A Škoda Auto ügyében hozott ítéletek, kizárólag cseh nyelven érhetőek el, idézik Kühn, Zdeněk: The Application of European Law in the New Member States: Several (Early) Predictions. German Law Journal, 2005. no. 3. 566–567. o. és Zemánek, Jiří: The Constitutional Courts in the New Member States and the Uniform Application of European Law. In Ingolf Pernice – Juliane Kokott – Cheryl Saunders (eds): The Future of the European Judicial System in a Comparative Perspective. Nomos, Baden-Baden, 2006, 258–259. o.

17 Konkrét esethivatkozásokkal lásd Kühn (2005) 568–570. p.

18 Például az említett Škoda Auto-ügyben.

19 Pl. ÚS 5/01, 2001. október 16. http://angl.concourt.cz/angl_verze/doc/p-5-01.php (2009. július 1.)

20 Az ítélet VI. pontja.

21 A Bizottság 1609/2005/EK rendelete (2005. szeptember 30.) a cukorágazatbeli termelési kvóták szerinti garantált mennyiségek és a preferenciális import keretében a cukorfinomítók feltételezett maximális ellátási igényeinek 2005/2006-os gazdasági évre vonatkozó csökkentéseiről (HL L 256, 2005/10/01, 15–18.)

22 Pl. ÚS 50/04, 2006. március 8. http://angl.concourt.cz/angl_verze/doc/p-50-04.php (2009. július 1.).

23 Ebben a konkrét esetben ez a kvótakiosztás alapelveinek meghatározására vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatot érinti.

24 Az ítélet VI. B. pontja.

25 Az angol fordításban „democratic law-based state”.

26 Az Alkotmány 9. cikk (2) és (3) bekezdése: „A demokratikus jogállam lényeges elemei nem változtathatóak meg. Jogi normák értelmezésével nem lehet jogszerűvé tenni a demokratikus állam alapjainak megszüntetését vagy veszélyeztetését.”

27 Elsősorban a német és az olasz Alkotmánybíróság gyakorlatáról van szó (lásd a 4. jegyzetben).

28 A német alkotmányos alapjogok közösségi jogi aktusokkal szembeni védelme volt az úgynevezett Solange-ítéletek (BVerfGE 37, 271, 2 BvL 52/71 és BVerfGE 73, 339, 2 BvR 197/83) központi kérdése, míg a demokrácia mint elvi korlát a Maastrichti Szerződés felülvizsgálatával kapcsolatos ítéletben (BVerfGE 89, 155, 2 BvR 2134, 2159/92) jelent meg.

29 Az Alkotmánybíróság még a közösségi szintű alapjogi védelem fejlődési folyamatára is kitér, illetve az ezzel párhuzamosan változó német alkotmánybírósági gyakorlatra („Solange I” és „Solange II”, lásd a 28. jegyzetben) is, ezzel is alátámasztva, hogy mára a védelem elérte a megfelelő szintet.

30 Ezt megerősítette az alábbi ítélet is: Pl. ÚS 12/08, 2008. december 2. http://angl.concourt.cz/angl_verze/doc/pl-12-08.php (2009. július 1.)

31 Az ítélet VI. B. pontja.

32 Az Alkotmánybíróság ennek alátámasztására az Európai Bíróság vonatkozó esetjogára is hivatkozott: C-93/71, Orsolina Leonesio v. Ministero dell’agricoltura e foreste [1972] EBHT 287.; C-39/72, Bizottság v. Olaszország [1973] EBHT 101.; C-34/73, F.lli Variola SpA v. Amministrazione italiana delle Finanze [1973] EBHT 981. Megjegyezzük, hogy a C-93/71. számú ítélet valójában nem a rendeletek átültetésének tilalmával kapcsolatos.

33 Az ítélet értelmében a cseh kormány a rendelkezés meghozatalával az Alkotmány 78. cikkét (a kormány rendeletalkotási jogáról) a 10/A. cikkel és az 1. cikk (2) bekezdésével (a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartásának kötelezettsége) együtt olvasva sértette meg.

34 Az ítélet VI. A. pontja.

35 A felülvizsgálat alapja az arányosság elve, a jogos várakozások elve, a jogbiztonság, a visszaható hatály tilalma, a diszkrimináció tilalma, a vállalkozás szabadsága és a tulajdon védelme volt.

36 C-26/62, Van Gend en Loos v. Nederlandse Administratie der Belastingen [1963] EBHT 1.

37 Lásd 1. jegyzet.

38 A nemzeti jogrendszer nemzeti alkotmány általi megnyitása a közösségi jogrend előtt szintén a német Alkotmánybíróság gyakorlatából ismert koncepció („Solange II” ítélet, lásd a 28. jegyzetben).

39 Az ítélet VI. B. pontja. Ezen tételt az Alkotmánybíróság cseh jogtudósok munkáiból vette át, amely munkákra konkrétan hivatkozik is az ítélet.

40 Az Alkotmánybíróság konkrétan megjelölte az olasz Alkotmánybíróság (Sentenza 183/1973, 27 dicembre 1973, Frontini v. Ministero delle Finanze. Gazzetta Ufficiale n. 2 del 2 gennaio 1974; Sentenza 232/1989, 13 aprile 1989, S.p.A. Fragd v. Amministrazione delle Finanze dello Stato. Gazzetta Ufficiale del 3 maggio 1989), a német Alkotmánybíróság („Solange II”, „Maastricht”, lásd a 28. jegyzetben), az ír Legfelső Bíróság (S.P.U.C. Ireland Ltd. v. Grogan [19 December 1989]; Attorney General v. X [5 March 1992]) és a dán Legfelső Bíróság (I-361/1997, Carlsen et al. v. Rasmussen [6 April 1998]) ítéleteit.

41 Megjegyezzük, hogy 2008-ban az olasz Alkotmánybíróság úgynevezett közvetlen eljárásban, az állam és egy régió közötti hatásköri vitában előzetes döntést kért az Európai Bíróságtól (C-169/08. számon folyó ügy). Ez azonban speciális helyzet; egyéb eljárásokban az olasz Alkotmánybíróság továbbra is elutasítja az előzetes döntéskérés lehetőségét.

42 Komárek hivatkozik egy 2006 januárjában (tehát a cukorkvóta-ítélet előtt két hónappal) hozott, kizárólag cseh nyelven elérhető ítéletre, amelyet úgy is lehet értelmezni, hogy az Alkotmánybíróság nem tekinti magát az EK-Szerződés 234. cikke szerinti bíróságnak. Ezt az ítéletet azonban nem a teljes ülés hozta. Komárek, Jan: European Constitutionalism and the European Arrest Warrant: In Search of the Limits of „Contrapunctual Principles”. Common Market Law Review (2007) 27. o.

43 Sadurski, Wojciech: „Solange, chapter 3”: Consitutional Courts in Central Europe–Democracy–European Union. European Law Journal, 2008. no. 1. 9. o.

44 Maga az ítélet is a német Alkotmánybíróság ítéletire hivatkozik a legnagyobb számban.

45 Komárek (2007) 13–14. o.

46 A Tanács 2002/584/IB kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról (HL L 190, 2002/7/18, 1-20.)

47 Az Alkotmánybíróság szintén élt az összhangban értelmezés eszközével az alábbi ítéletben: Pl. ÚS 56/05, 2008. március 27. http://angl.concourt.cz/angl_verze/doc/pl-56-05.php (2009. július 1.)

48 Így járt el a Lengyel Alkotmánybíróság (P 1/05, 2005. április 27.) és a német Alkotmánybíróság (BVerfGE 113, 273, 2 BvR 2236/04) is. A ciprusi Legfelső Bíróság szintén alkotmányellenesnek minősítette egy ciprusi állampolgár kiadatását az európai elfogatóparancs alapján (Ap. 294/2005, 2005. november 7.). A belga Alkotmánybíróság ezzel szemben (az Európai Bíróság előzetes döntésének kikérése után) hatályban tartotta az átültető törvényt (Arrêt no 128/2007 du 10 octobre 2007). Az átültető rendelkezések alkotmányossága általában a saját állampolgárok kiadatását tiltó alkotmányos rendelkezések miatt kérdőjeleződött meg. Bővebben a témáról lásd Komárek (2007); Leczykiewicz, Dorota: Constitutional conflicts and the third pillar. European Law Review (2008) 230–242. o.; Fichera, Massimo: The European Arrest Warrant and the Sovereign State: A Marriage of Convenience? European Law Journal, 2009. no. 1. 70–97. o. A magyar Alkotmánybíróság szintén hozott az elfogatóparancs alkalmazhatóságát érintő, alkotmányellenesség megállapításával végződő határozatot [32/2008. (III. 12.) AB határozat], de abban az ügyben formálisan nem a kerethatározat, hanem egy nemzetközi szerződés alkotmányossága volt kérdéses.

49 Az Alkotmány részét képező Alapvető jogok és szabadságok Chartájának 14. cikk (4) bekezdése. Ezen túl felmerült még a nullum crimen sine poena elv sérelme is.

50 Az ítélet 53. pontja.

51 Ez a hatáskör-fenntartás a német Alkotmánybíróság „Solange II” ítéletében (28. jegyzet) kifejtett hasonló állásponttal mutat párhuzamot.

52 Az előzetes döntéskérés mellőzését az ítélet azzal is indokolta, hogy a belga Alkotmánybíróság előterjesztése nyomán már folyamatban volt egy eljárás az Európai Bíróság előtt a kerethatározat érvényességéről. Ez az előterjesztés azonban nem kérte az Európai Bíróság állásfoglalását a III. pilléres joganyag elsőbbségéről.

53 Šlosarčík az ítélet kritikájában éppen azt hozza fel, hogy ezzel az érveléssel az Alkotmánybíróság elkerülte a határozott állásfoglalást arról, hogy a III. pillérben megvalósuló együttműködést elsősorban nemzetközi jellegűnek tekinti-e, vagy a közösségi joggal kapcsolatban megvalósuló hatáskör-átruházás alapján ítéli-e meg. Šlosarčík (2007) 375. o.

54 C-105/03, Maria Pupino elleni büntetőeljárás [2005] EBHT I-5285.

55 Az ítélet 81. pontja. Az Alkotmány közösségi (tehát nem uniós) joggal összhangban történő értelmezésének kötelezettségét, szintén az Alkotmány és az EK-Szerződés együttes értelmezése alapján, megerősítette a Pl. ÚS 56/05. számú ítélet is (47. jegyzet).

56 A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180, 2000/07/19, 22–26.)

57 Pl. ÚS 37/04, 2006. április 26. http://angl.concourt.cz/angl_verze/doc/p-37-04.php (2009. július 1.)

58 Az Alkotmány 96. cikk (1) bekezdése.

59 Az ítélet 71. pontja. Az Alkotmánybíróság hozzátette, hogy alkotmányos szinten ez a kötelezettség az Alkotmány 1. cikk (2) bekezdéséből vezethető le, mely szerint „A Cseh Köztársaság tiszteletben tartja nemzetközi jogi kötelezettségeit.”

60 A Tanács 77/91/EGK irányelve (1976. december 13.) a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának, valamint ezek tőkéje fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról (HL L 26, 1977/01/31, 1–13.)

61 Pl. ÚS 19/04 (2006. február 21.). Az ítélet kizárólag cseh nyelven érhető el, idézik Havelková, Barbara: Burden of proof and positive action in decisions of the Czech and the Slovak Constitutional Courts–milestones or mill-stones for imple­mentation of EC equality law? European Law Review (2007) 687–688. o.; Šlosarčík (2007) 376–377. o. és Bobek, Michal: Learning to Talk: Preliminary Rulings, the Courts of the New Member States and the Court of Justice. Common Market Law Review (2008) 1628–1629. o.

62 C-106/77, Amministrazione delle Finanze dello Stato v. Simmenthal SpA [1978] EBHT 629. Az Európai Bíróság e nagy jelentőségű ítéletben rögzítette azt, hogy a tagállamok minden bírósága köteles alkalmazni a közösségi jogot, és adott esetben félretenni az azzal ellentétes nemzeti jogot, bármilyen tagállami intézmény (például alkotmánybíróság) közbenjárása nélkül.

63 Pl. ÚS 56/05 (47. jegyzet); Pl. ÚS 12/08 (30. jegyzet).

64 Az Európai Parlament és a Tanács 2002/20/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről (HL L 108, 2002/4/24, 21–32.).

65 Az alapeljárásban az alperes közigazgatási szerv arra hivatkozott, hogy a vitatott cseh rendelkezés közösségi joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata teljes egészében az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy az uniós taggá válást követően a közigazgatási szervek is kötelesek elsődlegességet biztosítani a közösségi jognak, ha az alkalmazandó cseh jogszabály azzal ellentétes.

66 Ugyanezt a megállapítást tette olyan alkotmányos felülvizsgálati eljárásban is, amely parlamenti képviselők kezdeményezésére indult. Ebben az ügyben egy közösségi irányelv nem megfelelő átültetésére hivatkoztak az indítványozók mint alkotmányellenességet megalapozó indok; az Alkotmánybíróság elutasította a vizsgálat lefolytatását, a támadott rendelkezések értelmezése során azonban figyelemmel volt a közösségi jogra. Pl. ÚS 56/05 (47. jegyzet).

67 Az ilyen alapon benyújtott felülvizsgálati kérelmet az Alkotmánybíróság – ahogyan ezt a konkrét ügyben is tette – elutasítja.

68 Az ítélet V.31. pontja. Ez az álláspont az Európai Bíróság világos ítélkezési gyakorlatát visszhangozza, ugyanis a Simmenthal ítélet meghozatalára épp azon olasz alkotmánybírósági gyakorlattal összefüggésben került sor, amely centralizált felülvizsgálati rendszerben a közösségi jognak való megfelelés vizsgálatát kizárólag az alkotmányossági felülvizsgálat (és így az olasz Alkotmánybíróság eljárása) során tette lehetővé. A Simmenthal ítélet ezt az alkotmánybírósági gyakorlatot a közösségi joggal összeegyeztethetetlennek ítélte.

69 Ezzel kapcsolatban azonban az Alkotmánybíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy ha az eljáró bíróság a közösségi jog alkalmazását választja, és félreteszi a cseh jogot, ezt a döntést megfelelően indokolnia kell, az Alkotmánybíróság ugyanis alkotmányjogi panasz elbírálása során ebből a szempontból is felülvizsgálhatja a határozatot.

70 Pl. ÚS 36/01 (10. jegyzet).

71 Pl. ÚS 19/08, 2008. november 26. http://angl.concourt.cz/angl_verze/doc/pl-19-08.php (2009. július 1.)

72 Šlosarčík (2007) 378. o.

73 A Lisszaboni Szerződés alkotmányossági felülvizsgálata volt az első alkalom, amikor az Alkotmánybíróság nemzetközi szerződés előzetes kontrollját végezhette el. A jogirodalom máris az Alkotmánybíróság történetének egyik legjelentősebbjeként tekint az ítéletre: Bříza, Petr: The Czech Republic: The Constitutional Court on the Lisbon Treaty. Decision of 26 November 2008. European Constitutional Law Review (2009) 143. o.

74 A bekezdés szövege: „A Cseh Köztársaság szuverén, egységes és demokratikus jogállam, amely az emberi és állampolgári jogok és szabadságok tiszteletben tartásán alapul.”

75 Az ítélet 120. pontja.

76 „Solange II”, Maastricht (28. jegyzet).

77 Bříza (2009) 164. o.

78 Lásd 4. jegyzet.

[/hidepost]