Köszöntjük a Magyar alkotmányosság az európai integrációban című könyv weboldalán!

Ezt az oldalt azért hoztuk létre, hogy segítséget és további támogatást nyújtsunk kötetünket megvásárló Olvasóinknak.

Weboldalunkon megtalálhatóak a témához tartozó publikációk, jogszabályok, alkotmánybírósági és bírósági határozatok, valamint a szerzők üzenetei.

33/2012. (VII. 17.) AB határozat

33/2012. (VII. 17.) AB határozat

a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességéről

Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszok alapján – dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Lenkovics Barnabás, dr. Pokol Béla, dr. Stumpf István, dr. Szalay Péter és dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 90. § ha) pontja, valamint 230. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt hatályba lépésének napjára visszaható hatállyal – 2012. január 1. napjával – megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

32/2012. (VII. 4.) AB határozat

32/2012. (VII. 4.) AB határozat

a felsőoktatási hallgatói szerződéseket szabályozó egyes jogszabályi rendelkezések megsemmisítéséről

Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában – dr. Bragyova András alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Balsai István, dr. Lenkovics Barnabás, dr. Pokol Béla, dr. Szalay Péter és dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 39. § (3) bekezdésének “- a Kormány által meghatározott feltételekkel -” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti, ennek folytán a 39. § (3) bekezdésének “- a Kormány által meghatározott feltételekkel -” szövegrésze 2012. szeptember elsején nem lép hatályba.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 110. § (1) bekezdés 23. pontja és 111. § (6) bekezdésének “- a Kormány által meghatározott tartalmú -” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság megállapítja továbbá, hogy a magyar állami ösztöndíjas és magyar állami részösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződésekről szóló 2/2012. (I. 20.) Korm. rendelet alkotmányellenes, azért azt megsemmisíti, ennek folytán a rendelet 2012. augusztus elsején nem lép hatályba. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

22/2012. (V. 11.) AB határozat

22/2012. (V. 11.) AB határozat

az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdése értelmezéséről

Az Alkotmánybíróság a közigazgatási és igazságügyi miniszternek a Kormány nevében az Alaptörvény értelmezése tárgyában előterjesztett indítványa alapján – teljes ülésen – meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdése értelmezése alapján megállapítja: az olyan nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz, amely az alapító szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek módosítására vagy kiegészítésére irányul, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, feltéve, hogy a szerződés az Alaptörvényből eredő további hatáskörök közös gyakorlására irányul. Ilyennek minősülhet különösen az olyan nemzetközi szerződés, amelynek Magyarország az Európai Unió tagállamaként részese más tagállamokkal együtt, és a szerződés az alapító szerződésekben foglalt tárgyköröket szabályoz, vagy amelynek célja az alapító szerződések végrehajtása vagy ennek felügyelete.

2. Nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz nem szükséges az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata, ha a szerződés nem eredményezné újabb, az Alaptörvényből eredő hatásköröknek az Európai Unió intézményeivel vagy más tagállamokkal való közös gyakorlását.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatot a Magyar Közlönyben közzéteszi.

142/2010. (VII. 14.) AB határozat

142/2010. (VII. 14.) AB határozat

az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló, az Országgyűlés 2008. október 20-i ülésnapján elfogadott törvény 15. § (3) bekezdés a) pontja alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnöknek az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányellenessége előzetes vizsgálatára benyújtott indítványa alapján – dr. Bragyova András, dr. Holló András, dr. Kiss László és dr. Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló, az Országgyűlés 2008. október 20-i ülésnapján elfogadott törvény 15. § (3) bekezdés a) pontja alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

143/2010. (VII. 14.) AB határozat

143/2010. (VII. 14.) AB határozat

az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló 2007. évi CLXVIII. törvény egésze alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában – dr. Lévay Miklós, dr. Paczolay Péter és dr. Trócsányi László alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló 2007. évi CLXVIII. törvény egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Publikáció: A transznacionális közigazgatási aktusok színe és fonákja – az európai vezetői engedély

Vincze Attila:
A transznacionális közigazgatási aktusok színe és fonákja – az európai vezetői engedély*
(JK, 2012/11., 437-448. o.)

 

Az egyre intenzívebb európai integráció a territorialitás, mint a közjogi normák alkalmazásának paradigmája meghaladására késztet. A közjogi szabályok által befolyásolt gazdasági forgalom ugyanis megköveteli, hogy a közigazgatási engedélyek ne kapcsolódjanak egyetlen államhoz, hanem azok transznacionális hatással bírjanak. A transznacionális közigazgatási aktusok más államban is joghatást fejtenek ki, ami ugyanakkor számos az érintett jogrendszerek ütközéséből fakadó problémát is jelent. E problémák és dilemmák kiválóan szemléltethetőek a jelentős gyakorlattal bíró európai vezetői engedély példáján. E problémák csak a nemzetközi magánjogra sokban hasonlító kolliziós közjogi módszerekkel oldhatóak fel.

Egy közigazgatási határozat általában csak abban az államban fejt ki joghatást, amely államban azt meghozták: így egy magyar közigazgatási szerv magyarországi határozata fő szabály szerint csak Magyarországon, illetve a magyar joghatóság alatt állókkal szemben bír jogi hatással.

Publikáció: Gyorsértékelés az európai közigazgatási eljárási modell-szabályokról

Varga Zs. András:
Gyorsértékelés az európai közigazgatási eljárási modell-szabályokról
(Magyar Jog, 2014/10., 545-556. o.)

1. Közös európai eljárási szabályok?

Az Európai Unió Közigazgatási Jogi Kutatóhálózata (ReNEUAL[1]) 2014. szeptember 1-jén a május 19–20. közötti, Brüsszelben az Európai Ombudsmannal közreműködésben szervezett utolsó előkészítő konferenciá­ját[2] követően nyilvánosságra hozta az európai közigazgatási eljárás modell-szabályait (Draft Model Rules on EU Administrative Procedures[3]). A készülő szövegre vonatkozó információk korábban egyre szélesebb körben terjedtek, mégis amikor 2013. november végén nyilvánossá vált egy részletes összefoglaló a tervezetről,[4] a szövegezés munkálataiban részt vevőkön kívül sokan meglepődhettek. Mind ez idáig ugyanis úgy tudtuk és tanítottuk, hogy létezik ugyan az európai uniós (korábban: közösségi) jognak közigazgatási szabályegyüttese, ám annak végrehajtására közös szabályok nincsenek, az uniós közigazgatási anyagi jogot nem az Európai Közigazgatási Térségen belül vagy az uniós intézmények önállóan, vagy a tagállamok saját szabályaik szerint, vagy pedig a két intézményi struktúra együttesen hajtja végre. Közös eljárási szabályok tehát nincsenek, következésképpen az Európai Közigazgatási Térség „harmonizált értékszintézis”, „metafora”, kritériumként érvényesülő alapelvek halmaza.[5]

Publikáció: Az uniós közigazgatási eljárásjog általános szabályozására tett javaslatok egyes kérdései

F. Rozsnyai Krisztina:
Az uniós közigazgatási eljárásjog általános szabályozására tett javaslatok egyes kérdései[1]
(Magyar Jog, 2017/10., 640-648. o.)

– Gondolatok a ReNEUAL Mintakódex III. Könyve és az Európai Parlament 2016. június 9-i, a nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló állásfoglalása kapcsán

1. Az eljárásjogi szabályok kodifikációjának szükségessége általában és az általános eljárásjogi kodifikáció aktuális helyzete az Európai Unióban

1.1. AZ UNIÓS KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSJOG FEJLŐDÉSÉNEK ÁLLOMÁSAI

A közigazgatási eljárásjog ugyan nem tekinthet olyan hosszú múltra vissza, mint a rendes bírósági eljárások, de az bizonyosan állítható, hogy a jogállam eszméjének kialakulását követően megindult e szabályok kialakulása, s azóta szakadatlanul fejlődik, hazánkban és külföldön egyaránt. Minden jogrendszerben szükségszerűnek tűnik annak a fejlődési útvonalnak a bejárása, amelyen hazánk is végighaladt: a kazuisztikus, egyes ügyekre vonatkozó szabályozástól egy általános közigazgatási eljárásjogi törvényig a többi fejlett állam közigazgatási joga is bejár(t). Erre ékes példa a közelmúltból a francia általános eljárásjogi törvény megalkotása, amelyről hosszú ideig úgy tartották, hogy nincsen rá szükség, de végül – többek között a ReNEUAL-projekt hatására is[2] – megszületett.[3]

Publikáció: Közigazgatási hatóságok együttműködési hálózatai és a jövő nagy kérdései

Csatlós Erzsébet:
Közigazgatási hatóságok együttműködési hálózatai és a jövő nagy kérdései
(Közjogi Szemle, 2016/1., 13-19. o.)

2013. január 14-én az Európai Parlament megvitatta, majd 15-én elfogadta a Berlinguer-jelentést, amelyben felkérte a Bizottságot arra, hogy jogalkotási aktus elfogadását kezdeményezze az európai közigazgatási eljárásjog tárgyában.[1] A jelentés kizárólag a közvetlen közigazgatás területére szorítkozik, és nem terjed túl a tagállami közigazgatási kapacitással való kapcsolatra. Az Európai Parlament Bizottsági munkálataival párhuzamosan azonban egy független kutatócsoport is napirendre tűzte a kérdést (ReNEUAL), és az általuk elkészített modellszabályzat már a közvetett közigazgatással összefüggő alapkérdéseket is igyekezett tisztázni.[2] A tanulmány arra kíván rávilágítani, hogy annak ellenére, hogy a tagállami közigazgatás szabályozása nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés, vannak olyan kérdések, amelyek összekapcsolják a nemzeti közigazgatási hatóságokat nemcsak egymással, hanem az unió közigazgatási feladatokat ellátó – tipikusan a Bizottság valamely szervezeti egységével vagy annak égisze alá tartozó – szerveivel is, így az uniós jog hatékony érvényesülése miatt indokolt (lenne) az egységes minimumszabályozás.

Publikáció: Az európai közigazgatási eljárási jog kodifikációja és a hatóságok együttműködése

Csatlós Erzsébet:
AZ EURÓPAI KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSI JOG KODIFIKÁCIÓJA ÉS A HATÓSÁGOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE
(Eljárásjogi Szemle, 2016/2., 14-23. o.)

 

Mérföldkő az európai közigazgatás szabályozásában?

Az európai közigazgatás fogalom a Lisszaboni Szerződés nyomán került az EU működéséről szóló szerződés szövegébe, mégpedig az alábbi rendelkezés részeként: „[f]eladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és hivatalai egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak.[1] A rendelkezés ugyan új, de maga az európai közigazgatás léte és egyéb jogforrásban való szabályozása ennél jóval hosszabb múltra tekint vissza, a szabályozottság tekintetében azonban erős hiányosságok mutatkoznak anyagi és eljárásjogi oldalról is. Ezért is jelent mérföldkövet az a kodifikációs törekvés, amely 2009-ben indult útjára, és amely a jövőben hozzájárulhat egy rendeleti szintű, azaz általánosan kötelező és közvetlenül hatályos szabályozás kimunkálásához. Kérdés, hogy előreláthatólag beváltja-e az eljárási kódexnek szánt modellszabályozás a hozzá fűzött reményeket, vagy tekintsük inkább egy nagy jelentőségű folyamat első lépcsőjének? A tanulmány erre keresi a választ annak szemszögéből, hogy mit jelent, mit jelenthet ez a munka a tagállami közigazgatási hatóságok egymás közötti, illetve az EU közigazgatási hatóságként eljáró intézményeivel, szerveivel való együttműködés területén.

Publikáció: Mikor megfelelő az ügyintézés? Uniós és magyar alapjogvédelmi megfontolások*

Chronowski Nóra:
Mikor megfelelő az ügyintézés? Uniós és magyar alapjogvédelmi megfontolások*
(Magyar Jog, 2014/3., 137-145. o.)

1. Bevezetés

Hamvas Béla az „Értekezés a közigazgatásról” című esszéjében[1] a következőt írja: „… vajon miképpen lehetséges, hogy a civilizáció a törvénykönyvet megalkotta, és minden olyan személyt, aki bármiféle életrontást követ el, felelősségre vonhat, holott most a hatalmasokkal szemben tehetetlen? Amit az emberiség számára a múltban a farkas és a horda jelentett, azt most a hivatal jelenti. Ez azonban a való helyzet megfogalmazásának csak a fele. A hivatal a bűncselekményt nem életrontásnak, hanem jognak és igazságnak és törvénynek tűnteti fel, és felülről legális apparátussal követi el. S ez az, ami a dolgot hallatlanul szövevényessé teszi. Alig van kínosabb, mint a pozícióelőnyben lévő tehetségtelen ember hatalma alatt állni.” Később pedig egy, a bizánci korban keletkezett költeményt idéz fel, amelyben az egykori kancelláriai írnok által rögzített életképet a következőképp interpretálja: „A hivatal hatalma. Születés, betegség, házasság, szegénység, adó, halál, a hivatal mindenütt ott van. Papír nélkül nincs élet. Az emberek idejönnek a papírért, és várnak. Itt csak várni lehet. Minden egyéb megszűnik. Bent a hivatalnokok ülnek és pletykáznak és firkálnak az észvesztő unalomban. Jó lenne kimenni a napra. Még csak nem is foglalkozhatnak más valamivel, mert itt a spicli, nem faraghatnak valamit, nem szundikálhatnak. Legfeljebb esznek, sokáig, sokáig, rágnak, kenyérhajat, igen lassan, pletykáznak, néha kimennek, félóráig vannak a klozetben vagy a másik hivatalban, és a főnököt szidják. Az emberek az előszobában várnak szótlanul, és a piszkos falakra merednek.”

Hamvas értekezésében megjelenő narratíva tipikus, évszázadok alatt rögzült életérzést ragad meg és nagyít fel: a kiszolgáltatottságét. Ahhoz, hogy a hivatali ügyintézésről, közigazgatási eljárásról kialakult kollektív emlékezet változzék, hosszú utat kellett bejárni.

Publikáció: Uniós alapjogi követelmények alkalmazása a tagállamokkal szemben – összehasonlító jogi szempontok

Dr. Nagy Csongor István:
Uniós alapjogi követelmények alkalmazása a tagállamokkal szemben – összehasonlító jogi szempontok
(Európai Jog, 2017/3., 1-7. o.)

1. Bevezetés

Az emberi jogok tisztelete az Európai Unió egyik alappillére: a csatlakozás előfeltétele[1] és része az EU alapértékeinek. Az EUSZ 2. cikke értelmében „[a]z Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.” Ennek ellenére, az EU-jog nem tartalmaz olyan általánosan igénybe vehető, működőképes mechanizmust, amellyel az alapjogok tagállami tiszteletben tartása kikényszeríthető lenne.[2] Az elmúlt időszakban több olyan vita merült fel az Európai Bizottság és egyes tagállamok között, amely rámutatott arra, hogy az EU korlátozott hatáskörei nem teszik lehetővé a Bizottság számára a beavatkozást olyan esetekben, amikor úgy véli, egy tagállam nem tartja be a fenti követelményeket.

Az elmúlt időszakban a Bizottság számos tagállami intézkedést, jogszabályt és intézményi reformot illetett kritikával.[3] Noha ezek közül némely komoly tiltakozási hullámot váltott ki, a a politikai érvek kimerülését követően a Bizottságnak gyakran kellett szembesülnie azzal, hogy jogi eszközei meglehetősen korlátozottak. Attól függetlenül, hogy a Bizottság kifogásai megalapozottak voltak-e vagy sem, ezek az ügyek rámutattak arra, hogy a „szerződések őrének” alig van lehetősége beavatkozni olyan esetekben, amikor egy tagállam nem tartja be az EU alapértékeit.

Publikáció: Az Alapjogi Charta alkalmazási köre I.

Dr. Varga Zsófia:
Az Alapjogi Charta alkalmazási köre I.
(Európai Jog, 2013/5., 17-29. o.)

I. Bevezetés

A 2000-ben Nizzában aláírt Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta)[1] a Lisszaboni Szerződés[2] hatályba lépése óta ugyanolyan jogi kötőerővel bír,[3] mint az Unió[4] alapító szerződései.[5] A Lisszaboni Szerződést, valamint a Chartát a magyar jogalkotó a 2007. évi CLXVIII. törvénnyel ültette át a nemzeti jogrendbe,[6] és a vonatkozó rendelkezések hatályba lépését a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének időpontjára utalással határozta meg.[7] A törvény 1. számú melléklete tartalmazza a Lisszaboni Szerződés, 2. számú melléklete pedig a Charta hiteles magyar nyelvű szövegét. Ennek alapján 2009. december 1-je óta ezek a nemzetközi szerződések a magyar bíróságok által is kötelezően alkalmazandó jogszabályok.[8]

Mit jelent mindez? Kik és milyen körülmények között hivatkozhatnak a Charta rendelkezéseire? Azzal jár-e a Charta kötelező hatályának elismerése, hogy az abban foglalt jogokat az uniós polgárok bármilyen körülmények között érvényesíthetik? Védelmet nyújt-e például a Charta az indokolás nélküli felmondás olyan eseteiben, amikor magyar köztisztviselő magyarországi jogviszonya szűnik meg alapjog-ellenes módon? Változtat-e a helyzeten, ha az elbocsátott köztisztviselő várandós volt?

A Charta rendelkezéseinek az Unió elsődleges joga rangjára emelése,[9] valamint a magyar jogrendszerbe történő átültetése jelentős, mind az Európai Unió Bírósága[10] (a továbbiakban: Bíróság), mind a tagállami bíróságok jogalkalmazási gyakorlatára hatással bíró változás.

Publikáció: Az Alapjogi Charta alkalmazási köre II.

Dr. Varga Zsófia:
Az Alapjogi Charta alkalmazási köre II.
(Európai Jog, 2013/6., 12-22. o.)

 

Jelen tanulmány az Európai Jog előző számában „Az Alapjogi Charta alkalmazási köre I.” címen megjelent írás második része. A két részletben megjelenő esszé azt vizsgálja, hogy a Charta rendelkezései mennyiben vonatkoznak a tagállami aktusokra.

A dolgozat első fejezete az Charta alkalmazási körével kapcsolatos elméleti kérdések, második fejezete az uniós bírósági ítélkezési gyakorlat, harmadik fejezete pedig az esetleges jövőbeli megoldások elemzésével foglalkozik.

A tanulmány első része bemutatta a Charta alkalmazási körével kapcsolatos megszorító, valamint kiterjesztő megközelítésmódokat.

A jogirodalom, a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján, három csoportba sorolja a Charta alkalmazási körébe tartozó eseteket. Az első csoportba azok az esetek tartoznak, amelyekben a tagállami aktus az uniós jog végrehajtását vagy annak érvényesülését biztosítja. A második csoportba a Szerződésekben foglalt alapvető szabadságok tagállamok általi korlátozásának az uniós jog által megengedett esetei tartoznak. Az első két csoportba tartozó eseteket (a Wachauf, a Kücükdeveci, valamint az ERT ítéleteket) a tanulmány első része ismertette.

A harmadik csoportot azok az esetek alkotják, amelyekben a belső jogi szituáció és a tagállami aktus valamely egyéb kapcsolódási pontot mutat az Unió jogrendjével. E rész ezen ítéletek ismertetésével kezdődik.

Publikáció: Az Alkotmánybíróság és az előzetes döntéshozatali eljárás

Blutman László:
Az Alkotmánybíróság és az előzetes döntéshozatali eljárás
(Közjogi Szemle, 2015/4. 1-8. o.)

Az Alkotmánybíróság az utóbbi időkben több olyan határozatot hozott, amely az uniós jog által előírt előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódott. Mindez indokolja az áttekintést legalább három kérdéskörben. (i) Felvethet-e alkotmányossági kérdéseket az olyan határozat, amellyel az eljáró bíróság előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványt utasít el. (ii) Alkotmányossági problémát vet-e fel, ha az eljáró bíróság nem vagy nem megfelelően követi az Európai Bíróság előzetes döntését. (iii) Harmadikként, milyen akadályai látszanak annak, hogy maga az Alkotmánybíróság forduljon az Európai Unió Bíróságához előzetes döntés végett. Mindezek előtt célszerű az előzetes döntéshozatali eljárás releváns jellemzőit kiemelni.

1. Az előzetes döntéshozatali eljárás néhány jellemzője

A tagállamok bíróságai is alkalmazzák az uniós jogot. Az egységes uniós jogalkalmazásnak akkor van esélye, ha az olyan ügyekben, ahol uniós jogkérdések merülnek fel, az Európai Unió Bíróságának lehetősége van megnyilatkozni. Az előzetes döntéshozatali eljárás olyan eljárási csatorna, amelyen keresztül a problémás ügyek Luxemburgba kerülnek. A tagállam bírósága az uniós jog értelmezésével vagy érvényességével összefüggő problémákat kérdések formájában fogalmazza meg, és a konkrét ügyet előterjeszti az Európai Bíróságnál, az Európai Unió Bíróságának legmagasabb szintű ítélkező szervénél.