3199/2018. (VI. 21.) AB végzés

3199/2018. (VI. 21.) AB végzés

jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárás felfüggesztéséről

Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának utólagos vizsgálata tárgyában – dr. Czine Ágnes, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó és dr. Schanda Balázs alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Balsai István, dr. Juhász Imre, dr. Salamon László, dr. Stumpf István és dr. Szívós Mária alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvény egésze, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárását az Európai Bizottság által 2017. december 7-én az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikke alapján az Európai Unió Bírósága előtt C-66/18. ügyszámon megindított eljárás befejezéséig felfüggeszti.

3165/2014. (V. 23.) AB végzés

3165/2014. (V. 23.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.22.112/2012/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

26/2015. (VII. 21.) AB határozat

26/2015. (VII. 21.) AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/A. §-ában szabályozott előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésével kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Salamon László és dr. Sulyok Tamás alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő, mivel nem rendelkezett arról, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/A. §-ában szabályozott előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása tárgyában a bíróságnak döntenie kell és azt legkésőbb az ügydöntő határozatban köteles megindokolni. Az Alkotmánybíróság ezért felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2015. december 31-ig tegyen eleget.

2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.791/2011/4. számú ítéletének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.791/2011/4. számú ítélete végrehajtásának felfüggesztése tárgyában az eljárását okafogyottság címén megszünteti.

4. Az Alkotmánybíróság a 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendeletnek a Fővárosi Törvényszék előtt 1.Gf.75.791/2011. számon lefolytatott eljárásban való alkalmazásának kizárására irányuló indítványt visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.

Publikáció: Az Alkotmánybíróság és az előzetes döntéshozatali eljárás

Blutman László:
Az Alkotmánybíróság és az előzetes döntéshozatali eljárás
(Közjogi Szemle, 2015/4. 1-8. o.)

Az Alkotmánybíróság az utóbbi időkben több olyan határozatot hozott, amely az uniós jog által előírt előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódott. Mindez indokolja az áttekintést legalább három kérdéskörben. (i) Felvethet-e alkotmányossági kérdéseket az olyan határozat, amellyel az eljáró bíróság előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványt utasít el. (ii) Alkotmányossági problémát vet-e fel, ha az eljáró bíróság nem vagy nem megfelelően követi az Európai Bíróság előzetes döntését. (iii) Harmadikként, milyen akadályai látszanak annak, hogy maga az Alkotmánybíróság forduljon az Európai Unió Bíróságához előzetes döntés végett. Mindezek előtt célszerű az előzetes döntéshozatali eljárás releváns jellemzőit kiemelni.

1. Az előzetes döntéshozatali eljárás néhány jellemzője

A tagállamok bíróságai is alkalmazzák az uniós jogot. Az egységes uniós jogalkalmazásnak akkor van esélye, ha az olyan ügyekben, ahol uniós jogkérdések merülnek fel, az Európai Unió Bíróságának lehetősége van megnyilatkozni. Az előzetes döntéshozatali eljárás olyan eljárási csatorna, amelyen keresztül a problémás ügyek Luxemburgba kerülnek. A tagállam bírósága az uniós jog értelmezésével vagy érvényességével összefüggő problémákat kérdések formájában fogalmazza meg, és a konkrét ügyet előterjeszti az Európai Bíróságnál, az Európai Unió Bíróságának legmagasabb szintű ítélkező szervénél.

Publikáció: Az Alkotmánybíróság esete az előzetes döntéshozatali eljárással – egy visszautasító végzés margójára

Dr. Naszladi Georgina:
Az Alkotmánybíróság esete az előzetes döntéshozatali eljárással – egy visszautasító végzés margójára*[1]
(Európai Jog, 2014/6., 12-16. o.)

1. Bevezetés

Az Alkotmánybíróság 2014. május 19-én újabb olyan alkotmányjogi panasz befogadását utasította vissza, amely arra irányult, hogy a testület állapítsa meg a tisztességes eljáráshoz való jog és a törvényes bíróhoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmét abban az esetben, ha a bíróság nem tesz eleget az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezési kötelezettségének.[2]

Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria ítéletének megsemmisítését kérte, mivel állítása szerint a bíróság önkényesen tagadta meg az arra irányuló kérelmét, hogy ügyében az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EuB) eljárjon, ugyanis az elutasítást szakmailag megfelelően, objektíven, és kellő részletességgel meg kellett volna indokolni. A panaszos szerint a Kúria a határozata meghozatalához vezető felülvizsgálati eljárásban jogellenesen nem teljesítette az Európai Unió működéséről szóló szerződés (továbbiakban: EUMSz.) 267. cikk harmadik bekezdése szerinti előterjesztési kötelezettségét, így nem járt el tisztességesen, és megfosztotta őt törvényes bírájától.[3]

Az indítványozó érvelésében hivatkozott az EuB által hozott, a CILFIT[4] és a Köbler[5] ügyben foglalt, az előzetes döntéshozatali eljárás előterjesztésével kapcsolatos kritériumokra, illetve azok nemteljesülésére. Hangsúlyozta, hogy a Kúria az előterjesztési kötelezettségét nem az európai jog és az EuB gyakorlata alapján nem teljesítette, hanem kizárólag a magyar jog (a Pp. felülvizsgálati szabályai) alapján, ezért az előterjesztési kötelezettség mellőzése önkényes. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (továbbiakban: EJEB) gyakorlata szerint ugyanis az előterjesztési kötelezettség mellőzése nem felel meg a tisztességes eljárás feltételeinek, ha a mellőzést a tagállami fórum a saját belső joga alapján, az európai jogot negligálva indokolja. A mellőzés akkor nem önkényes, ha arra az európai jog és az EuB vonatkozó rendelkezéseire és ítélkezési gyakorlatára történő részletes és szakszerű indokolás mellett kerül sor. A panaszos szerint jelen ügyben a Kúria önkényesen elvonta az EuB-nak az EUMSz. 267. cikke alapján fennálló hatáskörét, egyúttal megfosztotta az indítványozót attól a jogától, hogy az ügyében a releváns jogot az arra hatáskörrel rendelkező törvényes bíróság (az EuB) értelmezze, amelynek eredményeként a Kúria a polgári perben a panaszos jogait a törvényes bírójának jogellenes mellőzésével bírálta el.[6]

Publikáció: Az emberi jogok védelme a bíróságok európai együttműködésében

Andreas Voßkuhle:
Az emberi jogok védelme a bíróságok európai együttműködésében
(Alkotmánybírósági Szemle, 2013/1., 68-73. o.)

 

 

A) Bevezető

Nagy örömömre szolgál a lehetőség, hogy a Velence Bizottság előtt felvázolhatom néhány gondolatomat az európai alkotmánybíróságok együttműködéséről az emberi jogok védelme terén. A Velence Bizottság több mint húsz éve fontos szerepet játszik tagállamainak az európai többszintű együttműködési rendszerbe vonásában. Ennek keretében támogatja a tagállamokat alkotmányaik kidolgozásában, valamint kritikus szemmel figyeli, elemzi és magyarázza az emberi jogok védelme szempontjából jelentős konkrét fejleményeket. Ráadásul az olyan plenáris ülések összehívásával, mint a mai, a Velence Bizottság az emberi jogok védelmét illető minden kérdésben kiváló platformot biztosít a gyümölcsöző és élénk párbeszédre.[1]

A jog európaizálódása és nemzetközivé válása új szereplőket hívott a színtérre. Egy német állampolgár például most egy időben különböző joghatóságok alatt él: a hazai, belső jog alatt – amely ráadásul egy szövetségi struktúra –, az Európai Unió joga alatt, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének joghatálya alatt. 1958 óta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága őrködik az Emberi Jogi Egyezmény betartása felett. Az 1970-es évek kezdete óta az Európai Unió Bírósága következetesen tágította az alapjogvédelem hatókörét, az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatálybalépésével pedig az európai színtéren új dimenziót ért el az alapvető jogok védelme. Mindemellett továbbra is léteznek a nemzeti alkotmányok emberi jogokra vonatkozó katalógusai. Ezeket a nemzeti alkotmánybíróságok oltalmazzák, mint például a karlsruhei Szövetségi Alkotmánybíróság, amelynek a munkáját a tartományi alkotmánybíróságok is támogatják. De hogyan működhet ezeknek az alapjogi dokumentumoknak, valamint az európai és a nemzeti alkotmánybíróságoknak az összjátéka? Hol lehet szükség további finomhangolásra, esetleg korrigálásra? Ezekre válaszul öt tézisbe foglalva szeretnék bemutatni néhány, a sikeres európai emberi jogi védelem szempontjából stratégiai pontot.

JEGYZŐKÖNYV AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGÁNAK ALAPOKMÁNYÁRÓL

JEGYZŐKÖNYV AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGÁNAK ALAPOKMÁNYÁRÓL

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy az Alkotmány III-381. cikkében előírtaknak megfelelően megállapítsák az Európai Unió Bírósága alapokmányát,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez (EAK-Szerződés) csatolnak:

1. cikk

Az Európai Unió Bírósága az Alkotmány, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés és ezen alapokmány rendelkezéseinek megfelelően alakul meg és működik.

BH 1997.5.233

BH 1997.5.233 A fűtési díjak megállapításáról szóló önkormányzati normatív rendelet felülvizsgálata nem tartozik a bíróság hatáskörébe [1989. évi XXXII. tv. 1. § b) pont, 1990 évi LXV. tv. 1. § (3) bek.]

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy személyiségi jogait az I. rendű alperes megsértette azáltal, hogy a fűtési díj állítólagos hátralékát tartalmazó levelét lakóközösségében közszemlére tette. Emellett megtámadta a városi önkormányzat képviselő-testülete II. rendű alperesnek a fűtési díj megállapításáról szóló önkormányzati rendeletét is.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmét idézés kibocsátása nélkül elutasító végzését. Rámutatott, hogy az más hatóság, jelen esetben az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

BH 2001.1.16

BH 2001.1.16 I. Az önkormányzatnak kell szabályoznia a jogcím nélküli lakáshasználók elhelyezési kötelezettségének feltételeit [1993. évi LXXVIII. tv (Ltv.) 36. § (2) bek., 1992. évi LXVI. tv 26. § (4) bek., 1989. évi XXXII. tv 1. § b) pont, 1987. évi XI. tv 1. § (1) bek. f) pont].

II. A bérbeadó elhelyezési kötelezettségének megállapítása iránti igény a kiürítés iránti kérelemmel szemben ellenkérelemként is érvényesíthető (Pp. 123. §).

A felperes 1986-tól élettársi kapcsolatban élt F. Gy.-vel, a perbeli önkormányzati lakás bérlőjével, aki 1994. augusztus 3-án halt meg. A felperes 1986 őszétől életvitelszerűen lakott a perbeli lakásban, és 1988. szeptember 23-án ideiglenesen be is jelentkezett. 1994 júniusában tanácsért fordult az alperesi önkormányzat ügyfélszolgálati irodájához, és ennek eredményeként ideiglenes lakcímbejelentését megújította. A felperes élettársának halála után az alperes az 1994. szeptember 22-én kelt VI-5551/3/94. számú határozatában megtagadta a perbeli lakás bérbeadását a felperes részére, és megállapította, hogy a lakásban lakó olyan jogcím nélküli lakáshasználó, aki elhelyezési igény nélkül köteles a lakás elhagyására. A határozat utalt a 44/1993. (XII. 21.) önkormányzati rendelet 23. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra és megállapította, hogy a rendeletben előírt egyik feltétel nem valósult meg, mert a felperes a lakásba állandó jelleggel nem jelentkezett be.

BH 2001.11.536

BH 2001.11.536 I. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke által külön törvényben meghatározott körben jegybanki rendelkezésként tett kötelező előírás az állami irányítás egyéb jogi eszközeként a közhatalmi jogosultság gyakorlásának körébe tartozó intézkedés; amely csak akkor keletkeztet az érintettek között polgári jogviszonyt, ha a rendelkezés jogellenes, és ezzel okozati összefüggésben a felperes károsodott [1987. évi XI. tv. 51/A. §, 1991. évi LX. tv. 3. §, 5. § (1) bek., 6. §, 8. §, 10. § (1) és (2) bek., 71. §, 8/1992. (PK. 24.) MNB rend., 1/1994. (PK. 4.) MNB rend.].

II. Az MNB-rendelkezés mint normatív jellegű szabályozás jogellenességének, alkotmányellenességének utólagos vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik [1989. évi XXXII. tv. 1. § b) pont].

III. A bíró az Alkotmánybíróság eljárását csak akkor kezdeményezheti, ha az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmaznia, amelynek alkotmányellenességét észleli [1989. évi XXXII. tv. 38. § (1) bek., 1/1994. (PK. 4.) MNB-rend.].

BH 2008.5.135

BH 2008.5.135 A folyamatban lévő ügyben alkalmazni kell az EU Bíróságnak a magyar regisztrációs adóval kapcsolatos ítéletét [2003. évi CX. tv. 8. §].

A felperes 2005. december 12-én 1 db BMW típusú 1999. évjáratú személygépkocsi regisztrációs adóigazgatási eljárását kérelmezte. A Fővámhivatal figyelemmel a hatályos jogszabályi rendelkezésekre 2005. december 14-én kelt határozatával 472 500 Ft regisztrációs adót szabott ki felperes terhére.

Az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében a felperes az általa megfizetett regisztrációs adó kamatokkal növelt összegének visszafizetését és az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú hatóság az adóterhet nem szabhatta volna ki, miután az sértette az Európai Unió alapszerződéseit, melynek 2004. május 1-je óta Magyarország is része.

Európai Bírósági ügyek az VII. fejezethez kapcsolódóan

Európai Bírósági ügyek az VII. fejezethez kapcsolódóan (VII. Alkotmánybíróságok és alkotmánybíráskodás az Európai Unióban)

● Vajnai Attila elleni büntetőeljárás (C-328/04. sz. ügy)

KATTINTSON IDE AZ ÜGY RÉSZLETEINEK MEGTEKINTÉSÉHEZ

● Az Európai Közösségek Bizottsága kontra az Európai Unió Tanácsa (C-176/03. sz. ügy)

KATTINTSON IDE AZ ÜGY RÉSZLETEINEK MEGTEKINTÉSÉHEZ

Magyarország Alaptörvénye

Magyarország Alaptörvénye

(Hatályos állapot: 2012.01.01 -)

(2011. április 25.) [1]

Isten, áldd meg a magyart!

NEMZETI HITVALLÁS

MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:

Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.

Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.

Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.

Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit.

1949. évi XX. törvény

1949. évi XX. törvény

(A jogszabály 2012. 01. 01-jén hatályát vesztette)

a Magyar Köztársaság Alkotmánya [1]

A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

PREAMBULUM

ŐFELSÉGE A BELGÁK KIRÁLYA, A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, Ő KIRÁLYI FENSÉGE A LUXEMBURGI NAGYHERCEGNŐ, ŐFELSÉGE HOLLANDIA KIRÁLYNŐJE [1]
AZZAL AZ ELTÖKÉLT SZÁNDÉKKAL, hogy megteremtik az Európa népei közötti mind szorosabb egység alapjait,

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy az Európát megosztó határok megszüntetésére irányuló közös cselekvéssel biztosítják államaik gazdasági és társadalmi fejlődését,

MEGERŐSÍTVE, hogy erőfeszítéseik alapvető célja népeik élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása,

FELISMERVE, hogy a meglévő akadályok elhárítása összehangolt cselekvést igényel annak érdekében, hogy garantálják az egyenletes gazdasági növekedést, a kiegyensúlyozott kereskedelmet és a tisztességes piaci versenyt,

TÖREKEDVE ARRA, hogy erősítsék gazdaságaik egységét és biztosítsák harmonikus fejlődésüket a különböző régiók között meglévő különbségek és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának csökkentésével,