Magyarország Alaptörvénye

Magyarország Alaptörvénye

(Hatályos állapot: 2012.01.01 -)

(2011. április 25.) [1]

Isten, áldd meg a magyart!

NEMZETI HITVALLÁS

MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:

Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.

Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.

Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.

Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit.

1949. évi XX. törvény

1949. évi XX. törvény

(A jogszabály 2012. 01. 01-jén hatályát vesztette)

a Magyar Köztársaság Alkotmánya [1]

A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

PREAMBULUM

ŐFELSÉGE A BELGÁK KIRÁLYA, A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, Ő KIRÁLYI FENSÉGE A LUXEMBURGI NAGYHERCEGNŐ, ŐFELSÉGE HOLLANDIA KIRÁLYNŐJE [1]
AZZAL AZ ELTÖKÉLT SZÁNDÉKKAL, hogy megteremtik az Európa népei közötti mind szorosabb egység alapjait,

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy az Európát megosztó határok megszüntetésére irányuló közös cselekvéssel biztosítják államaik gazdasági és társadalmi fejlődését,

MEGERŐSÍTVE, hogy erőfeszítéseik alapvető célja népeik élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása,

FELISMERVE, hogy a meglévő akadályok elhárítása összehangolt cselekvést igényel annak érdekében, hogy garantálják az egyenletes gazdasági növekedést, a kiegyensúlyozott kereskedelmet és a tisztességes piaci versenyt,

TÖREKEDVE ARRA, hogy erősítsék gazdaságaik egységét és biztosítsák harmonikus fejlődésüket a különböző régiók között meglévő különbségek és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának csökkentésével,

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

(2008/C 115/01)

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

PREAMBULUM

ŐFELSÉGE A BELGÁK KIRÁLYA, ŐFELSÉGE DÁNIA KIRÁLYNŐJE, A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ŐFELSÉGE SPANYOLORSZÁG KIRÁLYA, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ÍRORSZÁG ELNÖKE, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, Ő KIRÁLYI FENSÉGE A LUXEMBURGI NAGYHERCEG, ŐFELSÉGE HOLLANDIA KIRÁLYNŐJE, A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ŐFELSÉGE NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGÁNAK KIRÁLYNŐJE [1]

Publikáció: Magyar közrend – nemzetközi közrend – közösségi közrend

Dr. Kecskés László–Dr. Nemessányi Zoltán: Magyar közrend – nemzetközi közrend – közösségi közrend

[Megjelent a Európai jog 2003/3. számában, 41-42. o.]

Lehet-e közrendbe ütköző, ami nem jogellenes?

A széles értelemben vett jogharmonizáció újabban megérint már jogbölcseleti tartalmú intézményeket is. Ilyen benyomás alakul ki az olvasóban az Európai Bíróságnak az elmúlt évtizedekben a közrend irányában megmutatkozó, egyelőre sporadikus érdeklődését,  gondolatformálását tükröző ítéleteit tanulmányozva. A jelenleg nem túl nagy számú európai bírósági ítéletek füzére azt mutatja, hogy kialakulóban vannak az európai közösségi jogi közrend fogalom intézményi kontúrjai. Ez magyar szempontból azért figyelemre méltó – és tanulságos is lehet –, mert a közrendről való magyar jogi gondolkodás rendkívül bizonytalannak mondható. A közrenddel kapcsolatos magyar jogi nézeteket különösen összekuszálta egy néhány évvel ezelőtti legfelsőbb bírósági ítélet, amely ennek a tanulmánynak is kiindulópontja. Véleményünk szerint elméletileg összekapcsolható a közrendről való magyar jogi gondolkodás az Európai Unió közösségi jogában formálódó „közösségi közrend” fogalmával1. A kapcsolódási lehetőségeket elemző vizsgálódások annak ellenére nem tűnnek feleslegesnek, hogy a közrend témájával kapcsolatban Magyarországnak direkt jogharmonizációs kötelezettségei nyilvánvalóan nem lesznek az Európai Unió irányába. Ez egyébként tisztán kiolvasható az Európai Bíróság azon felfogásából is, amely szerint nem az Európai Bíróságra tartozik, hogy meghatározza egy szerződő állam közrendjének tartalmát, az viszont már az Európai Bíróság feladata, hogy ellenőrizze azokat a kereteket, amelyek között egy szerződő állam bírósága e fogalomra hivatkozással megtagadhatja egy másik szerződő állam bíróságától származó határozat elismerését2. Ha tehát a tagállami közrend biztosítása nemzetközi relációkat is érint (nemzetközi közrend) és ezekkel összefüggésben vagy akár ezektől függetlenül közösségi jogi érintkezési pontokat is felvet (közösségi közrend), akkor a téma már az Európai Bíróság számára sem közömbös. 

Publikáció: Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata (II. rész)

Dr. Kecskés László: Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata (II. rész)

[Megjelent az Európai Jog 2003/2. számában, 22-33. o.]

Az EU-csatlakozás miatti alkotmánymódosítás gondolata már 2000-ben felvetődött az Igazságügyi Minisztériumban

Az Alkotmánybíróság 4/1997. (I. 22.) és 30/1998 (VI. 25.) határozatai által telepített modernnek egyáltalán nem nevezhető dogma érthetően arra ösztönözte az alkotmányjoggal hivatalból foglalkozókat, hogy felvázoljanak egy olyan tematikai kört, amelyre az alkotmánymódosításnak célszerű volna kiterjedni. Az Európai Uniós csatlakozásunk alkotmánymódosítást igénylő kérdéseinek felsorakoztatásában egy szinte parttalan ötlet-kavalkád bontakozott ki. Érdekes kérdések és valóban nagyrészt rendezetlen problémák kerültek felszínre. Arról azonban hosszabb időn keresztül senki nem adott orientációt, hogy mi a fontossági sorrend közjogi adósságaink rendezésénél.

Publikáció: Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata (I. rész)

Dr. Kecskés László: Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata (I. rész)

[Megjelent az Európai Jog 2003/1. számában, 21-30. o.]

Megkésetten reagált a magyar közjogi gondolkodás

Magyarországon a közjogászok viszonylag megkésetten kezdtek el foglalkozni az európai integrációval összefüggő jogi kérdésekkel. A polgári jog, a kereskedelmi jog és a nemzetközi magánjog művelői közül többen is már évtizedek óta elemzik az úgy nevezett „európajog” kérdéseit és az e témakörre vonatkozó kutatásaik eredményeit hosszabb ideje már a magyar jogfejlődésre is vonatkoztatják tanulságokat, követni való példákat sorakoztatva. Még az 1990-es évek közepén is közjogászainkat szinte sürgetni, biztatni kellett az európai uniós jogfejlődés magyarországi konzekvenciáinak előkészítésére1. Talán az állami szuverenitás merev felfogása, differenciálatlan megítélése okozta elsősorban a szakmai késlekedést.

2002. december 17-én néhány hónapos kemény politikai csatározást követően a magyar Országgyűlés végül is nagy szavazati aránnyal támogatva elfogadta az Európai Unióhoz történő csatlakozás alkotmányos feltételeinek megteremtése érdekében a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2002. évi XLI. törvényt. Az alkotmánymódosítás gyors, zökkenőkkel és politikai konfrontálódásokkal teli folyamatát, az elkészült és az Országgyűlés elé került négy tervezet tematikailag esetenként szétfolyó anyagát vizsgálva úgy tűnik, hogy közjogászaink most gyorsan mindent pótolni akartak. Olyan kérdéseket is szóba hoztak, szabályozásra érettnek állítottak be, amelyeknek az elemzéséhez jóval korábban hozzá kellett volna kezdeni. Így aztán ennek az alkotmánymódosítási folyamatnak kétségtelenül kapkodó jellege volt.

Publikáció: Az ír „nem”

Dr. Csöndes Mónika–Prof. Dr. Kecskés László D.Sc.: Az ír „nem”

A Lisszaboni Szerződés 2007. december 13-i aláírását követően nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió számára létfontosságú a Reformszerződés zökkenőmentes ratifikációja. Az európai alkotmányról korábban még népszavazást tartó, illetve népszavazást tartani készülő államok, többek között Franciaország, Hollandia, Dánia, Portugália Csehország és az Egyesült Királyság belső közjoguk megváltoztatásával a Lisszaboni Szerződés ratifikációjáról már nem akartak referendumot tartani. A tagállamok közül mára csak Írországot kötelezi az Alkotmánya arra, hogy népszavazást tartson az Európai Uniót konstruáló Szerződésekről1.

Európai Bírósági ügyek az II. fejezethez kapcsolódóan

Európai Bírósági ügyek az II. fejezethez kapcsolódóan (II. Csatlakozás: csatlakozási klauzulák és a magyar csatlakozási klauzula)

NV Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend & Loos kontra Nederlandse administratie der belastingen (C-26/62. sz. ügy)

KATTINTSON IDE AZ ÜGY RÉSZLETEINEK MEGTEKINTÉSÉHEZ

Publikáció: Az egyszerűsített szerződésmódosítás

Dr. jur. Vincze Attila, LL.M.: Az egyszerűsített szerződésmódosítás*

[Megjelent a Európai Jog 2010/3. számában, 3-8. o.]

Az ír „igen”,1 és a német alkotmánybíróság illetve cseh alkotmánybírósági eljárás után2 a Lisszaboni Szerződés3 úgy tűnik hatályba fog lépni. Ezért is érdemes megvizsgálni annak egyes újításait. A Lisszaboni Szerződéssel az elsődleges jog módosítására alapvetően új4 és lényegesen egyszerűsített módon is sor kerülhet, ugyanis a konvent-eljárássá5 átalakított rendes szerződésmódosítás mellett, lehetőség van egyszerűsített szerződésmódosításra is.

Az egyszerűsített szerződésmódosítás célját és értelmét nagyon hamar megvilágítja a Nizzai Szerződés utáni alkotmányozási válság: még akkor is, ha egyes tagállamok a neofiták buzgalmával nagyon hamar el is fogadják az alapító szerződések módosításait, mindig akadnak tagállamok, amelyek ilyen vagy olyan okok alapján – elvi megfontolásokra tekintettel vagy egyszerű politikai számításból – a szerződés egyes pontjaira hivatkozva nem fogadják el az alapító szerződések módosításait. Az egyszerűsített szerződésmódosítás erre a dilemmára keres megoldást. Ha a rendes szerződésmódosításra az alkotmányozás analógiáját alkalmazzuk, akkor az egyszerűsített szerződésmódosítást nyugodtan hívhatjuk alkotmánymódosításnak.

Publikáció: Egy félreértett alkotmánybírósági hatáskörről: a hatásköri összeütközés megszüntetése

Vincze Attila: Egy félreértett alkotmánybírósági hatáskörről: a hatásköri összeütközés megszüntetése*

[Megjelent a Közjogi Szemle 2009/4. számában]

 
Az Abtv. 50. § (1) bekezdése alapján, „[h]a – a bíróságok kivételével – az állami szervek között, továbbá az önkormányzatok között, illetőleg az önkormányzat és – a bíróságok kivételével – az állami szervek között hatásköri összeütközés merül fel, ezek a szervek az Alkotmánybíróságnál indítványozhatják a hatásköri összeütközés megszüntetését”. Ez a hatáskör a gyakorlatban egy közigazgatási hatáskör-kijelölő normává vált (I.), ami azonban se nem illeszthető az alkotmánybírósági hatáskörök rendszerébe, se nem alkalmazható a Ket. hatályba lépése óta (II.).  Ezért a jelen írásnak az a hipotézise, hogy hogy ez valójában egy német Organstreitverfahren (III.) szerepét kellene betöltse, de számos ok miatt erre nem került sor (IV.), bár elvben erre alkalmas lenne az Abtv. 50. § (V.) és eljárásjogilag is át lehetne terelni ide az erre irányuló, de más formában megjelenő eljárásokat (VI.), ami azzal az előnnyel is járna, hogy számos eleddig alkotmánybírósági hatáskörbe nem tartozó közjogi aktus is ellenőrizhetővé válna (VII.).

Publikáció: A cseh Alkotmánybíróság határozata a Lisszaboni Szerződésről

Dr. Vincze Attila: A cseh Alkotmánybíróság határozata a Lisszaboni Szerződésről

[Megjelent az Európai Jog 2009/4. számában, 3-10. o.]

A cseh Alkotmánybíróság 2008. november 26-án hozott határozatot a Lisszaboni Szerződés1 és a cseh alkotmány összeegyeztethetőségéről, és – ahogy az már közismert – álláspontja szerint a kettő nem összeegyeztethetetlen egymással. A határozathozatalt élénk érdeklődés követte, melynek több oka is volt: egyrészt Csehország volt az utolsó olyan EU tagállam, amelynek parlamentje még nem foglalt állást a Lisszaboni Szerződés ügyében;2 másrészt az indítványt a szenátus (azon belül is az akkor még kormányzó3 Polgári Demokratikus Párt [Občanská demokratická strana – (ODS) szenátori csoportja] kérte, élvezve az euroszkeptikusságáról ismert Václav Klaus államfő támogatását; végül pedig mindez a cseh EU elnökséget megelőző utolsó hónapokban történt, melynek egyik fő feladata éppen a Lisszaboni Szerződés ratifikációjának befejezése lenne.4

16/1998. (V. 8.) AB határozat

16/1998. (V. 8.) AB határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény 7. § (3) bekezdésének első mondatából a “- a (11) bekezdésben foglalt kivételekkel -”, valamint az “országos” szövegrész, a 7. § (3) bekezdésének második mondata, továbbá a 7. § (4)-(8), (11) és (13) bekezdése alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti. Az 1991. évi LXXXIV. törvény 7. § (3) bekezdésének a megsemmisítés után hatályban maradó szövege: “A biztosítási képviselőket a biztosítási ellátásra jogosultak képviselői tekintetében a munkavállalók, a munkáltatók képviselői tekintetében a munkáltatók érdekképviseleti szervezetei delegálják.”

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény 7. § (3) bekezdésének egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

30/1998. (VI. 25.) AB határozat

30/1998. (VI. 25.) AB határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről rendelkező 1994. évi I. törvény (a továbbiakban: EM.) 2. §-ában foglalt 62. Cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtásában alkotmányos követelmény, hogy a magyar jogalkalmazó hatóságok közvetlenül nem alkalmazhatják a 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.

2. Az Alkotmánybíróság az EM. 62. Cikk (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt és az EM. által kihirdetett 2. számú, az ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyv 8. Cikke (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság megállapítja: “A magyar-EK Társulási Tanácsnak a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás 62. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii) pontja és (2) bekezdése, valamint az e Megállapodás 2. számú, az ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii) pontja és (2) bekezdése végrehajtási szabályainak elfogadása tárgyában hozott 2/96.számú határozata kihirdetéséről” szóló 230/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet melléklete 1. Cikkének első és második bekezdése, továbbá 6. Cikke alkotmányellenes.

4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezések megsemmisítése tárgyában a határozathozatalt 1999. december 31. napjáig felfüggeszti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Publikáció: Az Alkotmánybíróság és a közösségi jog: alkotmányjogi paradoxon csapdájában (II.)

Dr. Blutman László–Dr. Chronowski Nóra: Az Alkotmánybíróság és a közösségi jog: alkotmányjogi paradoxon csapdájában (II.)

[Megjelent az Európai jog 2007/4. számában, 14-28. o. ]

A tanulmány első részében elemeztük, hogy a magyar Alkotmánybíróságnak milyen lehetőségei vannak a közösségi jog feltétlen érvényesülését előíró elsődlegesség elvének1 alkotmányi szintű kezelésére. Amellett érveltünk, hogy az Alkotmánybíróságnak az alkotmányi normákkal szemben meg kellene tagadni a közösségi jog abszolút, de el kellene ismeri annak relatív elsődlegességét, mivel vannak a jogállamiság lényegét képező olyan alkotmányi elvek és értékek (az Alkotmány közösségi jog által érinthetetlen normái), amelyekkel szemben az ellentétes közösségi jog nem érvényesülhet.2 A következőkben ezen érvelés következményeit vizsgáljuk konkrét eljárási helyzetek és normakonfliktusok szempontjából.