Publikáció: Az Európai Bíróság legújabb post-Francovich ítéletei: a felelősségi kritériumok differenciálódása

Prof. Dr. Kecskés László: Tíz év múlva – Az Európai Bíróság legújabb post-Francovich ítéletei: a felelősségi kritériumok differenciálódása

[Megjelent az Európai Jog 2001/4. számában, 8-12. o. ]

Az angol nyelvű fordításában a mai középkorú jogászgeneráció számára talán nosztalgikusan csengő cím (Ten years after) az állami kárfelelősség európai jogi joganyagának fejlődésére is vonatkoztatható. „Ten years of Francovich” címmel 2001. május 14-én és 15-én az Európai Jogi Akadémia (ERA) Trierben tartott konferenciát a közösségi jognak a nemzeti bíróságok előtti kikényszerítéséről. Az egyik előadó, Pekka Aalto előadásának címében kifejezetten a jogtudomány évtizedének nevezte azt az utóbbi tíz évet, amelyben az állami felelősség esetjoga megalapozódott az Európai Bíróság joggyakorlatában.

Publikáció: A post-Francovich jelenség kialakulása

Prof. Dr. Kecskés László: A post-Francovich jelenség kialakulása

[Megjelent az Európai Jog 2001/2. számában, 3-11. o.]

Az Európai Bíróságnak a közösségi tagállamok jogharmonizációs kötelezettségszegései miatti kárfelelősségének lehetőségét dogmatikailag megnyitó úgynevezett „Francovich ítéletnek”1 az utóélete meglehetősen színesen és ellentmondásosan alakult. Már az alapul szolgáló ügynek az Európai Bíróság által 1991-ben hozott híres ítéletét követő pertörténete is éles fordulatot hozott. Francovich úr és felperesi pertársai ugyanis az 1991. évi nagy jogi diadal ellenére végül vagy talán egyelőre mégsem kaptak kártérítést az olasz államtól. A felperesek konkretizált kártérítési igényének az ügye is az Európai Bírósághoz került 1993-ban az olasz perbíróságoktól és 1993. november 9-én hozott ítéletében azt mondta ki az Európai Bíróság, hogy a felpereseket nem illeti meg a követelt kártérítés. Az ugyanis az Olaszország által átvenni elmulasztott közösségi irányelvre alapozottan nem érvényesíthető, lévén hogy a perben a másodrendű alperes olasz állam mellett elsőrendű alperesként szerepelő olasz társasággal szemben az olasz fizetésképtelenségi jog szerint a hitelezők nem indíthatnak „kollektív eljárást”2. A Francovich ítélet hatásait az Európai Bíróság joggyakorlatában elsőként és legjellegzetesebb módon a Brasserie3, a Factortame4, a British Telecommunications5 a Hedley Lomas6 és a Dillenkofer7 ügyekben hozott ítéletek mutatják.

Publikáció: Magyarázatok az irányelvek horizontális alkalmazására

Dr. Blutman László: Magyarázatok az irányelvek horizontális alkalmazására

Alaptételek az irányelvek belső jogvitákban történő alkalmazására

A közösségi jog közvetlen hatályának kérdése időről-időre vitákat kavar, amióta csak az Európai Bíróság a van Gend en Loos ügyben megvetette az elmélet elvi alapjait. A jelen munkában én a közvetlen hatály kérdését egy viszonylag szűk keresztmetszetben vizsgálom: csak az irányelvek, irányelvi rendelkezések tekintetében, és horizontális belső jogvitákban. A szokásoknak megfelelően horizontális jogviták vagy jogviszo­nyok alatt azon jogvitákat vagy jogviszonyokat értem, mely magánfelek között áll fenn, míg ezzel szemben vertikális jogvitában vagy jogviszonyban az egyik fél állam, állami szerv, vagy annak ellenőrzése alatt álló szervezet.  

Publikáció: Irányelvek alkalmazása magánfelek közötti jogvitákban – újragondolva

Dr. Blutman László: Irányelvek alkalmazása magánfelek közötti jogvitákban – újragondolva

[Megjelent az Európai Jog 2006/1. számában, 12-20. o.]

Egy irányelv joghatásai belső jogvitákban

Az Európai Közösségek Bírósága a Pafitis üggyel kezdődő esetjogban sajátos joghatásokat tulajdonított az irányelveknek horizontális jogviszonyokban, és erre a fejleményre sok magyarázat született. 1 Kérdés, hogy ezen ügyekre van-e egységes magyarázat, és e joghatások minősülhetnek-e egy közvetlen hatályú norma ismérveinek. A válaszra a következőkben teszek kísérletet. Ehhez azonban rögzíteni kellene, hogy mi a közvetlen hatály. Bármilyen meglepő, de a közvetlen hatály fogalma nem egyértelmű, és esetenként nehéz elhatárolni más, lehetséges joghatásoktól.

Magyarország Alaptörvénye

Magyarország Alaptörvénye

(Hatályos állapot: 2012.01.01 -)

(2011. április 25.) [1]

Isten, áldd meg a magyart!

NEMZETI HITVALLÁS

MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:

Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.

Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.

Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.

Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit.

1949. évi XX. törvény

1949. évi XX. törvény

(A jogszabály 2012. 01. 01-jén hatályát vesztette)

a Magyar Köztársaság Alkotmánya [1]

A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

PREAMBULUM

ŐFELSÉGE A BELGÁK KIRÁLYA, A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, Ő KIRÁLYI FENSÉGE A LUXEMBURGI NAGYHERCEGNŐ, ŐFELSÉGE HOLLANDIA KIRÁLYNŐJE [1]
AZZAL AZ ELTÖKÉLT SZÁNDÉKKAL, hogy megteremtik az Európa népei közötti mind szorosabb egység alapjait,

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy az Európát megosztó határok megszüntetésére irányuló közös cselekvéssel biztosítják államaik gazdasági és társadalmi fejlődését,

MEGERŐSÍTVE, hogy erőfeszítéseik alapvető célja népeik élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása,

FELISMERVE, hogy a meglévő akadályok elhárítása összehangolt cselekvést igényel annak érdekében, hogy garantálják az egyenletes gazdasági növekedést, a kiegyensúlyozott kereskedelmet és a tisztességes piaci versenyt,

TÖREKEDVE ARRA, hogy erősítsék gazdaságaik egységét és biztosítsák harmonikus fejlődésüket a különböző régiók között meglévő különbségek és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának csökkentésével,

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

(2008/C 115/01)

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

PREAMBULUM

ŐFELSÉGE A BELGÁK KIRÁLYA, ŐFELSÉGE DÁNIA KIRÁLYNŐJE, A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ŐFELSÉGE SPANYOLORSZÁG KIRÁLYA, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ÍRORSZÁG ELNÖKE, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, Ő KIRÁLYI FENSÉGE A LUXEMBURGI NAGYHERCEG, ŐFELSÉGE HOLLANDIA KIRÁLYNŐJE, A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ŐFELSÉGE NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGÁNAK KIRÁLYNŐJE [1]

Publikáció: Az alapszabadságok az alapjogok konfliktusa

Dr. Vincze Attila: Az alapszabadságok az alapjogok konfliktusa – az Európai Bíróságnak a C-438/05. számú International Transport Workers’ Federation kontra Viking Line ügyben 2007. december 11-én hozott ítélete1

[Megjelent az Európai jog 2008/1. számában, 15-20. o.]

I. Bevezetés, az ügy háttere

Az Európai Bíróság 2007. december 11-én, a  C-438/05. sz., az International Transport Workers’ Federation, a Finnish Seamen’s Union és a Viking Line ABP, az OÜ Viking Line Eesti ügyben hozott ítélete számos, az alapszabadságok szempontjából alapvető kérdéseket vetett fel. Az International Transport Workers’ Federa­tion [szállítási dolgozók nemzetközi szövetsége, (ITF)], a Finnish Seamen’s Union [finn tengerészunió, (FSU)], valamint a Viking Line ABP (Viking) illetve annak leányvállalata, az OÜ Viking Line Eesti (Viking Eesti) közötti eljárás a szakszervezetek kollektív fellépésére illetve az ilyen fellépéssel való fenyegetésekre vezethető vissza, melyek azt célozták, hogy a Viking az egyik hajóját ne lajstromozza át a finn lobogóról egy másik tagállam, az észt lobogójára.

Európai Bírósági ügyek az III. fejezethez kapcsolódóan

Európai Bírósági ügyek az III. fejezethez kapcsolódóan (III. Jogforrási rendszer)

● Firma Alfons Lütticke GmbH kontra Hauptzollamt von Saarlouis (C-57/65. sz. ügy)

KATTINTSON IDE AZ ÜGY RÉSZLETEINEK MEGTEKINTÉSÉHEZ

● Gabrielle Defrenne kontra Société anonyme belge de navigation aérienne Sabena (C-43/75. sz. ügy)

KATTINTSON IDE AZ ÜGY RÉSZLETEINEK MEGTEKINTÉSÉHEZ

4/1997. (I. 22.) AB határozat

4/1997. (I. 22.) AB határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot,

amelyhez dr. Vörös Imre alkotmánybíró különvéleményt csatolt:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja alapján utólagos alkotmányossági vizsgálat tárgya lehet a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály.

2. Az alkotmányossági vizsgálat a szerződést kihirdető jogszabály részévé vált nemzetközi szerződés alkotmányellenességének a vizsgálatára is kiterjedhet.

3. Ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést vagy annak valamely rendelkezését alkotmányellenesnek találja, a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg.

4. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet megállapító határozatának a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalására nincs hatása.

5. Az Alkotmánybíróság határozata folytán a jogalkotónak – szükség esetén az Alkotmány módosításával is – meg kell teremtenie a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Ennek megtörténtéig az Alkotmánybíróság a megsemmisítés időpontja tárgyában a határozathozatalt ésszerű határidőre felfüggesztheti.

6. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § a) pontjában, 21. § (1) bekezdésében és 35-36. §-aiban foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt elutasítja.

7. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló törvény hatásköri kiegészítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

2011/503/EU határozat

A Bizottság határozata ( 2011. augusztus 11. ) Spanyolországnak a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1–6. cikke alkalmazásának a román munkavállalók tekintetében való ideiglenes felfüggesztésére való felhatalmazásáról

( 2011. augusztus 11.)

Spanyolországnak a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1–6. cikke alkalmazásának a román munkavállalók tekintetében való ideiglenes felfüggesztésére való felhatalmazásáról

2011/276/EU határozat

A Bizottság határozata ( 2010. május 26. ) a Belgium által az Umicore S.A. (korábbi Union Minière S.A.) számára adóügyi egyezség formájában nyújtott állami támogatásról (C 76/03 (korábbi NN 69/03) állami támogatás) (az értesítés a C(2010) 2538. számú dokumentummal történt) EGT-vonatkozású szöveg

( 2010. május 26.)

a Belgium által az Umicore S.A. (korábbi Union Minière S.A.) számára adóügyi egyezség formájában nyújtott állami támogatásról (C 76/03 (korábbi NN 69/03) állami támogatás)

Publikáció: A WTO és az EU jog viszonyának újabb felvonása a dömpingellenes jog díszletei között

Dr. Vincze Attila, LL.M.: A WTO és az EU jog viszonyának újabb felvonása a dömpingellenes jog díszletei között

[Megjelent az Európai Jog 2007/6. számában, 20-25. o.]

Az Európai Bíróság 2007. szeptember 27-én a C-351/04. számú, az IKEA Wholesale Ltd. kontra Commissioners of Customs & Excise ügyben hozott ítélete

I. Bevezetés, az ügy háttere

Az Európai Bíróság 2007. szeptember 27-ei ítélete újabb és nem lebecsülendő elem a világkereskedelmi (WTO) és a közösségi jog viszonyában, és érdekes fejleményt jelent a közösségi dömpingjogban is.

Az ügy központjában az a kérdés állt, hogy a WTO jogával ellentétesen kivetett dömpingellenes vám visszakövetelhető-e. Ez két főbb problémakört érintett, az egyik, hogy mi a viszony a közösségi és a WTO jog között, illetve hogyan kell megítélni a közösségi jog szempontjából azokat a dömpingellenes praktikákat, jelen esetben a nullázás (zeroing) módszerét, mely aligha tekinthető fairnek, és mint ilyen ellentétben áll a WTO joggal.

EH 2008.1745

EH 2008.1745 Az egyéb feltételek fennállása esetén a közösségi irányelvet kell alkalmazni, ha az abban foglalt szabályokat a hazai jog tévesen vette át. Nem szükséges a termék címkéjén feltüntetni azon anyagok megnevezését, melyek alapján a készítmény az irritatív veszélyességi kategóriába tartozik (2000. évi XXV. tv. 17. §).

Az első fokon eljárt fogyasztóvédelmi hatóság helyszíni ellenőrzése alapján megállapította, hogy a felperes által forgalmazott terméken a szerves és szervetlen sav megnevezés pontatlan, ezáltal a felperes megsértette a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kbtv.) 17. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat. Az elsőfokú hatóság ezért határozatával kötelezte a felperest a terméken a szerves és szervetlen sav megnevezés pontosítására, továbbá 51 206 forint vizsgálati díj megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság a Kbtv. 17. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat helyesen alkalmazta, mivel az a termékben lévő összes veszélyes anyag megnevezésének címkén való feltüntetését írja elő. A felperes által a fellebbezésében hivatkozott EK irányelv címzettjei a tagállamok, így annak joghatásai magánszemélyek vonatkozásában közvetett módon, tagállami aktusok révén állnak be. A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Fenntartotta azt a fellebbezésében kifejtett álláspontját, hogy a perbeli termékre az 1999/45/EK irányelvet kellett volna alkalmazni, amely szerint nem szükséges megnevezni a címkén azon anyagok nevét, amelyek alapján a készítményt az irritatív veszélyességi kategóriába sorolták. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alperes jogszerű határozatot hozott, amikor a Kbtv. 17. § (2) bekezdésének a) pontja alapján kötelezte a felperest, hogy a perbeli termék címkéjén magyar nyelven, jól olvashatóan és letörölhetetlen módon tüntesse fel a termékben lévő veszélyes anyagok megnevezését. A Kbtv. 35. § a) és b) pontjai szerint a törvény az európai közösségek jogszabályaival és azok módosításaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. Ezen túlmenően a felperes által becsatolt biztonsági adatlap szerint a perbeli termék “Xi” veszély-jellel ellátott szulfaminsavat és tejsavat, illetve “C”-szimbólummal ellátott nátrium hipokloridot tartalmaz. Ezen anyagokat pedig a felperes által hivatkozott irányelv alapján is a címkén meg kell nevezni.