Publikáció: Az Alkotmánybíróság és a közösségi jog: alkotmányjogi paradoxon csapdájában (I.)

Dr. Blutman László–Dr. Chronowski Nóra: Az Alkotmánybíróság és a közösségi jog: alkotmányjogi paradoxon csapdájában (I.)

[Megjelent az Európai jog, 2007/2. számában, 3-16. o.]

A magyar Alkotmánybíróság előbb-utóbb eljut azokhoz az ügyekhez, ahol egyértelműen meg kell nyilatkoznia közösségi (uniós) jogi kérdések alkotmányi szintű kezeléséről, és meg kell határoznia az Alkotmány, az alkotmányi normák viszonyát e jogterülethez. A kétrészes tanulmány az alkotmánybírósági eljárás, az Alkotmány és a közösségi (uniós) jog összefüggéseiben vizsgálódik, célkeresztjében a közösségi jog elsőbbsége és az alkotmányvédelem doktrínái között felmerülő feszültség áll. Fel kívánjuk térképezni az alkotmányi és közösségi jogi normakonfliktusok feloldásának lehetőségeit, figyelembe véve az eddigi ügyekben tett megállapításokat is. Törekvésünk alapvetően a gyakorlati válaszkeresés. Ezt a válaszkeresést szükségszerűen átszövik horizontális és vertikális dogmatikai problémák, amelyekre védhető megoldást kell találni. Horizontális kérdés például az Alkotmány közösségi jog által érinthetetlen magvának meghatározása, az Európai Bíróság és az Alkotmánybíróság hatáskörének elhatárolása, míg vertikális kérdés a közösségi jog elsőbbségi igénye az alkotmányi normákkal szemben.

ÍH 2010.30

ÍH 2010.30 Jogellenességet kizáró ok miatti kárigény alaptalansága – Közösségi jog és nemzeti jogrend viszonya

A közösségi jog rendelkezései a nemzeti jogrend szerves részét képezik, amelyet a nemzeti bíróságoknak is kötelezettségük figyelembe venni. A tagállamok számára az irányadó EK határozat kötelezően írta elő, hogy meg kell hozni a megfelelő intézkedéseket az ún. madárinfluenzának vadonélő madarakról a baromfira történő átvitele veszélyének csökkentése érdekében. A magyar hatóságok által a bizottsági határozat végrehajtásaként hozott megfelelő, szükséges és arányos intézkedések anyagi következményeit az érintett termelők – jogellenességet kizáró ok miatt – kártérítésként a közigazgatási hatóságtól nem követelhetik [Ptk. 349. § (1) bekezdés].

BH 2010.3.84

BH 2010.3.84 A 2004. évi XXX. tv.-vel került kihirdetésre a Római Szerződés, melynek 189. cikke szerint a Tanács és a Bizottság rendelete kötelező és közvetlenül alkalmazható valamennyi tagállamban [2004. évi XVIII. tv. 48. §, 51. §, 2004. évi XXX. tv. 3. §].

A Fővárosi Bíróság által megállapított irányadó tényállás szerint a borászati hatóság a R. Élelmiszerüzlet B., B. út 4. szám alatti üzletében 2008. január 7. napján ellenőrzést tartott, melynek során az originális zárású palackból, és az üzletben árusított, a felperes által palackozott és forgalmazott száraz, fehér, B. Olaszrizling bortermékről az alperesi hatóság Nemzeti Akkreditálási Rendszerben Akkreditált Laboratóriuma megállapította, hogy a kupakon feltüntetett 21-00973/07-1. számú tájbornak megfelel ugyan, de a palackról hiányzik az 1991/2004. EK rendelet alapján az allergénnek tekintendő kéntartalom feltüntetésére vonatkozó megjelölés. Mindezek alapján az alperes 2008. február 19. napján kelt határozatával 50 000 Ft minőségvédelmi bírsággal sújtotta a felperest, míg ugyanezen a napon kelt határozatával 20 700 Ft élelmiszer-ellenőrzési igazgatási szolgáltatási díj kiszabásáról is rendelkezett.

Publikáció: A Francovich ítélet

Prof. Dr. Kecskés László: A Francovich ítélet

[Megjelent az Európai jog 2001/ 2.  számában, 28-30. o.]

A jogharmonizációs kötelezettségszegések miatti állami kárfelelősség kialakításában, a fogalmi alapok tisztázásában komoly szerep jutott az Európai Bíróságnak. Az együttesen eldöntött Francovich ügy, illetve Bonifaci ügy tárgyalásánál szembesült az állami kárfelelősség problémáival az Európai Bíróság. A Francovich néven ismertté vált 1991. november 19-én meghozott ítéletben kimunkált érvekből állt össze a „Francovich jelenség”, amellyel már foglalkozik és várhatóan a jövőben is sokat foglalkozik majd még a közösségi jog szakirodalma.1

A Francovich ügy alapja az volt, hogy Olaszország nem vette át nemzeti jogába a 80/987 EGK irányelvet, amelynek tárgya a munkaadó fizetésképtelensége esetén a munkavállaló védelme volt. Ezen irányelv rendelkezései szerint – többek között fizetésképtelenség esetében a tagállamok tartoznak „megtenni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a garantáló intézmények garantálják … a munkavállalók azon hátralékos igényeinek kifizetését, amelyek munkaszerződésekből vagy munkaviszonyokból erednek és bizonyos adott időpont előtti időszakra járó fizetésre (illetményre, munkabérre) vonatkoznak”. [3. cikk (1) bekezdése.] Az irányelvet 1983. október 23-ig kellett végrehajtani. Az olasz kormány azonban semmiféle lépést nem tett az irányelv végrehajtására. Az Európai Bíróság, az EGK Szerződés 169. cikke alapján előtte indított eljárás során, a 22/87 számú ügyben 1989 februárjában megállapította, hogy Olaszország a 80/987/EGK irányelv vonatkozásában elmulasztotta jogharmonizációs kötelezettségének teljesítését.